Csodaszép meseköny Braille-írással



A fiatal és nagyon tehetséges költő, képzőművész és kétgyermekes anyuka Szabó Imola Julianna májusban megjelenő Kinőtt szív című új könyve egy felnőtt mesekönyv lesz. A könyv első meséje egy gyászoló kislány naplója: ez a Szélkislány firkantásai. A második mese, a Zsilike kabátja egy megvakuló kislány naplója, mely a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége segítségének köszönhetően Braille-írással is olvasható lesz a könyv mellékleteként.
2015. 03. 11. 08:42

Van úgy, hogy egy tragédiáról nem tehetünk, nincs kit és nem is kell senkit hibáztatnunk érte, egyszerűen csak megtörténik velünk. A Kinőtt szív két kislányhőse is ilyen, csupán megtörténtek velük a dolgok: egyikük az édesapját, másikuk a szeme világát veszítette el. Az elfogadáson túl mit lehet ilyen helyzetekben tenni? A Szélkislány firkantásai naplóban és szabad ötletekben mesélő főszereplőjét önkéntelenül a rendteremtés szándéka vezérli: újra helyretenni mindent, újra belakni a hétköznapokat egy apa nélküli világban. A Zsilike kabátja főhősének meg kell tanulnia színek nélkül élni. Útkeresése hasonlóképpen kettős, erős szellemi és érzelmi munka egyszerre, s talán még az előbbinél is nehezebb feladat: az ismeretlen letapogatása. Szabó Imola Julianna nagy empátiával és hitelesen beszél olyan dolgokról, amelyekről nagyon nehéz. De ha mégis kell, akkor valahogy úgy, ahogyan ő a Kinőtt szívben teszi.

Kiss Ottó fülszövege


SZÉLKISLÁNY FIRKANTÁSAI (részletek):
 
Egy ideje a mama mindent múlt időben mond. Csupa két té az életünk. Míg más az autójával, mi az idővel tolatunk.
 
Hetek óta keresem az égig érő fát. De senki sem tudja, hova nőtt. Minek nőnek fel a felnőttek, ha ezt sem tudják? Még semelyikük sem gondolt arra, hogy meglátogatna valakit odafent?
 
Ragacs kéne
ami megtapasztja
a pillanatot
amikor minden
összetört.
 
Most megyek, és megnézem a tejúton a lúdtalpas angyalok lábnyomait.
 
Állítólag elengedni a legnehezebb a dolgokat. De annak, aki csak akkora, mint én, elérni sem könnyű.
 
 
ZSILIKE KABÁTJA
(részletek):
 
Világgá akartam menni. Anyu azt mondta, hogy elvisz. Nem értette. Világgá csak egyedül lehet menni, még a világtalannak is.  
 
Megkérdeztem Bencét, hogy milyen nevet adna a kisbabánknak. Azt mondta, hogy talán Anna, mert az visszafelé is annA.
 
Anya jeleket varrt a ruháimra, így könnyen ki tudom venni őket egyedül is a szekrényből. Tapintós ruhatár, mint a szuperhősöknek.
 
Apu lámpaoszlop, nem világít. Apu szúrósbüdös.
 
A télben az a szép, hogy még emlékszem rá.
 
Bencével elfeleztünk egy hullócsillagot. Nálam maradt a láthatatlan fele.
 
Mit lát a vaj? Mit a pulóver? És a kiflicsücsök? Mit lát a szék? Mit az asztal? Mit a madár? És én?
 
Áfonyaszemű akarok lenni. Fekete fák alatt feküdni. Ég a szemem. Korom, minden kormos. Már nincs kék. 


A könyvet Maros Krisztina illusztrálta.
A könyv folyamatosan frissülő oldala a Facebookon.





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05