Egy képzeletbeli barát naplója – játékunk nyertesei



A Kolibri Kiadó tavaly decemberben jelentette meg Matthew Dicks Egy képzeletbeli barát naplója című könyvét, mely egy autisztikus kisfiú történetét meséli el szívmelengető módon. Játékunk során egy feladat volt: néhány mondatot vártunk az autizmusról. Alább olvashatóak a zsűri által legszebbnek ítélt szövegek. Fogadják szeretettel!
2013. 04. 06. 17:24

Néhányan csak játszottak vele, mások a kíváncsiságtól hajtva néztek a tükörbe. Aztán valami megijesztette őket. Ekkor megijedtek és elejtették a tükröt. Félelemből vagy tévedésből, de ma már csak az összetört szilánkokon keresztül nézik távolról a világot, és vagy nem merik, vagy nem tudják félretenni a szilánkokat. De vajon ki néz kit a szilánkokon keresztül? Ők minket, vagy mi őket?

Kálóczy Mihály



"Mivel különbözöl minden, az idők kezdete óta teremtett lénytől, senkihez sem vagy fogható!"

(Brenda Ueland)

Egyszer volt hol nem volt, van egy sok-sok testvérből álló család. Tagjai járják a világot, találomra kiválasztanak egy-egy családot, a gyermek születésével egyidőben beköltöznek oda. Próbálnak megbújni, de kire előbb, kire utóbb, rátalálnak mindegyikre. Attól, hogy hogyan fogadják ezt a hívatlan lakót, lesz kibírhatatlan, nehezen elviselhető vagy éppen jóindulatú segítője a családnak.

Mi is meglepődtünk, de szeretettel, nyitott szívvel fogadtuk. Ő pedig lépésről lépésre tanított minket és tanít még ma is. Vezetett és vezet egy olyan ösvényen, amiről fogalmunk sem volt, hogy létezik, és hogy hová vezet. Újabb és újabb információkkal látott és lát el. Őszinteségével segített és segít abban is, hogy az utunkon szembejövők közül ki tudjuk választani, ki az igaz barát és ki, aki csak képmutatásból van velünk. Megtanította nekünk, hogy mik a fontos dolgok az életben és melyek azok a történések, amelyek miatt nem érdemes aggódnunk. Szemünket kinyitotta a látásra, most már nem csak néztünk, láttuk is az életnek azt az oldalát, amelyet nála nélkül soha nem láthattunk volna. Életünk minősége megváltozott. Lefoglalta minden pillanatunkat gondoskodva különféle, változatos feladatokról. Így problémamegoldó képességünk, leleményességünk mesterfokra fejlődött. Teherbírásunk és lelkierőnk sok-sok könny árán erősödött.

23 éve él velünk. Ma már az szószólójaként népszerűsítjük őt. Ő az Autizmus. Nevezik betegségnek, azonban nem az, mert nem gyógyítható. Fogyatékosságként is csúfolják, de az sem, hiszen olyan intellektusa van, amely nem fogyaték. Becézik állapotnak is, de ez sem találó, mert nem lehet megváltoztatni. Ő egy jelenség, Ő a személyiség szerves része. Ő olyan emberi jellemző, minthogy valakinek kék a szeme, vagy barna. Jobb kezes, vagy balkezes. Annyi a különbség, hogy ezek a tulajdonságok bárkinek lehetnek, Autizmusa pedig csak a kiválasztottaknak.

Az Autizmussal élt élet nem szokványos, néha kicsit nehéz, főleg azért, mert kevesen ismerik, vagy olyat gondolnak róla, ami nem ő. Az Autizmusnak sok-sok szépsége van. Olyan, mint a szivárvány, csak eső után látható, amikor süt a nap. Vele is néha esik, de utána kisüt a nap és ragyog.

Az Autizmus a mi tanárunk. Arra tanít, hogy vele nem a világvége jön el, hanem egy új világ kezdete. Arra tanít, hogy soha ne adjuk fel. Szeretünk Autizmus. Hozzánk jó helyre jöttél. Az Autizmus különböző szintjeit megjárva mára a fiam ezt a célt tűzte ki maga elé: "Olyan területeken szeretnék fejlődni, amelyeknek függvényében leporolhatom az Autizmust magamról, mert már nagyon elegem van belőle." (Kovács M. Mátyás)
 
Tóth Zsuzsanna



Alexandra


Alexandrával az első magyar nemzetközi mesemondó fesztiválon találkoztam. Egy asztalál ült az előtérben és a Vacak cimű rajzfilm jeleneteit rajzolta. Elbűvölt, hogy milyen aprólékossággal dolgozott, egy pici részlet sem kerülte el a figyelmét. A színhasználata teljesen eltért az eredetitől: sokkal varázslatosabb, izgalmasabb, érdekesebb volt. Zöld nyulak lila szemekkel, kék fák, piros fűszálak- más volt, különleges volt, de mégis láttam benne az összhangot. Eszembe jutott erről: milyen jó, hogy hogy mindenki másképp látja a világot. Ettől színes az emberiség. Ennek örülni kellene és tisztelni, hiszen valljuk be, micsoda unalmas dolog, ha mindenki ugyanúgy gondolkodik, cselekszik. Sokat tanulhatunk egymástól. Sajnos nem mindenki van ezzel tisztában. Egy "kedves" néni szájából ez hangzott el: "Ez a lány bolond." Én pedig legyűrve a mérgemet a tőlem telhető legkedvesebben azt mondtam:" Elnézést, de egyáltalán nem bolond. Csak autizmussal él."

Papp Nóra Viola



A nyerteseket e-mailben értesítjük.





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05