Az életre mondott igent – Búcsú Dr. Sári Jánosné címzetes igazgatónktól



A pajkos, vagy talán cinkos mosoly a szeme sarkában, a könnyed báj, ami jellemezte őt, a közvetlenség, amivel az emberekhez utat talált, az eleven életszeretet, ami ő maga volt, most tovatűnt. Nem értjük. Lázadunk. Számon kérjük ezt a Sorstól. Hiszen Ő az élet cinkosa volt. És mégis: egy nagyon jó emberrel kevesebb lett a világ. Valakivel, akin nem fogott az idő. Dr. Váry Ágnes búcsúja.
2013. 06. 29. 10:30

Dr. Sári Jánosné, címzetes igazgatónk 2013. június 17-én elhunyt. Leánykori nevén Villant Ágnes Budapesten született, 1939. október 18-án. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát 1962-ben fejezte be. Ebben az évben kezdte pályáját a Nagyothallók Általános Iskolájának tanáraként, és nem is sejtette talán, hogy 42 évre elkötelezte magát az iskola mellett. Elkötelezte magát a gyógypedagógia és elsősorban a hallássérültek oktatása-nevelése ügyének. Hamarosan gyakorlatvezető tanár lett, aki sokat tett a gyógypedagógus-hallgatók képzéséért.

A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének kezdettől fogva aktív tagja, majd később vezetőségi tagja lett. 1984 és 2004 között volt intézményünk, a Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthon igazgatója.

Mi jellemezte őt leginkább? A bátor kockázatvállalás és az emberség. És a pajkos mosoly, ami mindig ott rejtőzött a szeme sarkában. Igazgatóságának idejét dinamikus átalakulás jellemezte, amelynek vezető személyisége volt. Kidolgozta a halmozottan sérült hallássérült gyermekek oktatásának tantervét. 1992/93-ban elindította a szakiskolai képzést. Az intézményt az állami gondozásban lévő gyermekek számára kialakított lakásotthonnal bővítette. 1987-ben létrehozta a Módszertani Intézményt, amely a Pedagógiai Szakszolgálat egyre többirányú szolgáltatását biztosítva módszertani központtá fejlődött.

Igazgatói funkcióját nem rangként kezelte. Lehetőségnek, szakmai küldetésnek tekintette, a rangot és sikert az intézményének szánva, az iskolájának, ahol ismerte a kollégái gondját, és nevén szólított minden gyereket.

A díjak, szakmai elismerések is róla beszélnek: az Éltes Mátyás Díj, az Apáczai Csere János-díj, a Köztársasági Érdemkereszt, a MAGYE Érdemérem, a Dr. Török Béla Emlékérem.

Emberségéről, gyermekszeretetéről, szakmai elhivatottságáról saját sorai vallanak:
 
"Búcsú egykori iskolámtól

Az iskola szó – az itt eltöltött 42 év alatt – számomra nem egy épületet jelentett, ahol oktatás-nevelés folyik.

Ha ezt a szót hallom, megannyi kíváncsi szem, buksi fej jelenik meg előttem, akik szorongva, félve, kíváncsian néznek a felnőttre, tőle várva segítséget, eligazítást, támaszt, szeretetet. A felkínált feltétlen bizalom, a felém nyújtott kezek, a nap mint nap megformált, értett, használt új szavak – ezt jelenti nekem az iskola.

Jelenti még a szülőket, akik – azután, hogy szembenéznek azzal a ténnyel, hogy gyermeküknek az átlagosnál több segítség kell – aggódva, várakozással telve, félve bízzák ránk a gyermeküket. Gyakran a szülői háztól távol engedve, őket távolról szeretve.

S nem utolsósorban jelenti kollégáimat, akikkel tanárként és igazgatóként szívesen dolgoztam együtt.

Azt, hogy gyógypedagógus lettem és lehettem több mint 40 éven át, mindannyiuknak köszönöm."

Egy nagyon jó ember ment el közülünk. Valaki, akin nem fogott az idő. Aki idősen is szép volt. Aki az emberségével, a tenni akarásával, a bátorságával és a huncut mosollyal a szeme sarkában az Életre mondott igent.





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05