110 éve született Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flóra – Gereben Ferencné kiállításmegnyitó beszéde



Mert szemben ülsz velem... címmel nyílt kiállítás 2015. szeptember 1-jén az Országos Széchényi Könyvtár 7. emeletén. A kiállítás a 110 éve született Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flóra életébe enged betekintést. A megnyitó alkalmával hangzott el Gereben Ferencné nyugalmazott főiskolai tanár, a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet egykori vezetőjének alább olvasható beszéde.
2015. 09. 02. 07:07

Tisztelt Megjelentek!

Nehéz átvenni a szót Illyés Máriától, most elhangzott szép szavai után, melyek édesanyját, sokunk számára pedig a magyar szellemi élet egyik jelentős és nagy hatású személyiségét idézték fel.

A körülöttünk levő fényképek, tablók, relikviák egy mozgalmas, gazdag és rendkívül tevékeny életút dokumentumait tárják elénk, amelyek Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flórát, a magyar irodalom jól ismert alakját, a "költőfeleséget" egy másik, sokak számára kevéssé ismert szerepben mutatják be: mint hivatását gyakorló szakembert, pszichológust, gyógypedagógust, az egykori nevén Gyógypedagógiai Főiskola első női oktatóját, majd később igazgatóját, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének, továbbá a főváros VII. kerületében, a Damjanich utcában álló, szakmafejlesztési célból a nyolcvanas évek elején életre hívott hatalmas épületkomplexum és az ott működő Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet alapításának kezdeményezőjét.

E hosszú felsorolás csak a töredékét jelzi mindannak, amit egy életen át felvállalt és hordozott, s ami személyét születésének 110 éves távlatából is visszahozza közénk, élő valósággá varázsolja.

Nevét sokan ismerik iskolai tanulmányaikból, tudják, hogy életének egy szakasza József Attilához kapcsolódik, majd Illyés Gyula társa volt egy életen keresztül. A valóság azonban sokkal árnyaltabb ennél, a róla alkotott kép felrajzolása még ennél is gazdagabb.

Azok közé tartozom, akik tanítványként, munkatársként ismerhették és becsülhették; akik közvetlenül tapasztalhatták meg kedves, nyugodt, halk szavú, mások felé forduló, önzetlen lényét, akik rajta keresztül ismerhették meg a segíteni akarás tudatos vállalását. És mindezek ugyanakkor nem nélkülözték az igényességet, az elvárásoknak való megfelelést, mint ahogy azt sem, hogy az ember számára nem mindig önmaga sikerei, hanem vállalásai, a fontosnak ítélt ügyek élveznek elsőbbséget.

Aki ma belép az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Gyakorló Intézményeinek Damjanich utcai aulájába, a tőle származó sorokkal találkozik: "Hivatásom a gyógypedagógia. Erre esküdtem fel. A segítségnyújtás is lehet szenvedély."

A mások segítésének attitűdje határozta meg magánéletét és szakmai pályafutását, ez emelte hazai fogyatékosságügy egyik meghatározó, generációk szemléletét befolyásoló személyiségévé. Még ha a mindennapok jelentéktelen mozzanatának is látszik, de említésre méltó az a tanács, hogy egy váratlanul megszólaló telefont mindig fel kell venni, mert nem tudható, vajon a vonal végén kinek van a hívott félre szüksége!

Filozófiai, pszichológiai tanulmányok, majd a Gyógypedagógiai Főiskolán 1934-ben szerzett oklevél alapozta meg pályáját, amelyet 1980-ig, nyugalomba vonulásáig szolgált és művelt. Munkatársa volt a Szondi Lipót vezette Gyógypedagógiai Kórtani- és Gyógytani Laboratóriumnak, ahol iker- és családfakutatásokat végzett, pszichológiai vizsgálataival a Szondi-féle ösztöndiagnosztikai teszt kidolgozását segítette, tevékenységével elnyerve a nemzetközi hírnevet szerző Szondi Lipót elismerését.

Tudása, korának korszerű pszichológiai ismeretei öltöttek testet Illyés Gyula Lélek és kenyér címen, 1940-ben közzétett falukutató munkájában, amely Kozmutza Flóra értelmességi- és ösztön-vizsgálataival egészültek ki.

"A 2. rész a közvetlen lélektani megfigyelés; a harmadik a tudományos módszerekkel végzett vizsgálódás és eredménye. Ez a legtárgyilagosabb. Ez már nem az én munkám" - írja az előszóban Illyés. A viszonylag nagy időtávlat, a 40-es évek pszichológiájának ismeretén alapuló, falusi gyermekek körében végzett kutatás szakmatörténeti jelentőségű: a Binet-Simon-féle intelligenciateszt hazai Éltes Mátyás-féle adaptációjának felhasználásán alapul a hátrányos helyzetű gyermekpopulációra vonatkozóan napjainknak is szóló gondolatokat közvetítve.

A szerénység, a mások munkája iránti tisztelet apró bizonyítéka, hogy amikor a tulajdonomban lévő első kiadású kötetet dedikálásra adtam át neki, csak férjével íratta alá, az ő aláírása sajnos hiányzik.

Pályáján a későbbiekben Bárczi Gusztáv munkatársaként a hazai gyógypedagógus-képzés tartalmi megújítását segítette elő. 1946-tól a főiskola Lélektani Laboratóriumának, majd Gyógypedagógiai pszichológiai Tanszékének, valamint a Magyar Pszichológia Társaság Gyógypedagógiai Szekciójának vezetője lett, s nyolc éven át, 1972-80 között főigazgató. Előkészítője volt annak a 90-es évekre megvalósult szakmai törekvésnek, amely a magyar gyógypedagógus-képzést az egyetemi szintű képzés rangjára emelte.

A hetvenes években készült életútinterjújában hangot adott a hazai és nemzetközi szóhasználatban alkalmazott "fogyatékos", "fogyatékosság" kifejezések stigmatizáló jellegének. "Nem szeretjük, de mindeddig nem találtunk jobbat helyette" – jelentette ki, s ennek továbbgondolását az utódokra hagyta.

A száraznak ható életrajzi adatok jól jelzik, hogy a "múzsa", a "költőfeleség" szerep életének csak egyik, vitathatatlanul jelentős vonulata, mely összefonódott szakmai életpályájával. Férjét külföldi útjaira kísérve minden lehetőséget megragadott a fogyatékosság kérdéseinek, a korabeli képzési és ellátórendszerek működésének tanulmányozására, tapasztalatok integrálására.

E tevékenység elismerése Illyés Gyula "Tisztelet a gyógypedagógusoknak" című írásában ekképpen fogalmazódik meg: "A gyógypedagógus foglalkozása a "különleges nevelés", a gyógyító nevelés is alkotás, az ő szakmájukra – akár az enyémre is – inkább illik: hivatás. Ez azt jelenti: nem elég a szaktudás, tán a tehetség sem, hanem kell ide emberség is, jó jellem."

Ezt az emberséget sugározzák Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra korábban idézett sorai a segítségnyújtás szenvedélyéről, mely egész életét átszövő tudatos vállalás volt. Ezt közvetítette tanítványai, munkatársi és baráti környezete, családja, ismerősei felé, ebből meríthettek a pályán őt később követők. Ez az ÜZENET azok számára is, akiknek neve, személyes tapasztalatokat nélkülözve, ma már irodalomtörténeti tény vagy szakirodalom.

Az elmúlt évtizedek változásai nyomán átalakult a képzés, újabb és újabb tartalmakkal telítődött a fogyatékosság fogalma. Jelentősen bővült a pszichológia és a gyógypedagógia ismeretrendszere, a segítő tevékenység köre. Az ÜZENET azonban tovább él, a mai változó világban is aktuális.

A szakma "nagy könyve", a munkatársaival közösen létrehozott, 1969-ben közreadott "Gyógypedagógiai pszichológia" ismeretrendszere kitágult – de szemléletében ennek az üzenetnek a hordozója. Ez tette őt etalonná a magyar gyógypedagógiában; az utódok felelőssége és kötelessége ennek megőrzése, továbbadása.

Köszönet az Országos Széchenyi Könyvtárnak, a kiállítás minden munkatársának, támogatójának, hogy segítettek ennek közvetítésében.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

2015. szeptember 1.

Gereben Ferencné dr.
ny. főiskolai tanár,
a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet egykori vezetője,
a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének elnöke

Leadkép: Illyés Gyula ötvenedik születésnapján Tihanyban Kozmutza Flórával (forrás: pim.hu)

 





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05