Korai fejlesztés Magyarországon és Új-Zélandon
— fogalomzavar szakemberek és szülők fejében
Bordás Gergő

korai fejlesztésA magyar korai fejlesztés helyzetét nem rossz ötlet összehasonlítani ezzel a csendes-óceáni szigetországéval, kétezer kilométerre dél-nyugatra Ausztrália partjaitól, amely māori nyelven az Aoterroa nevet viseli, gyakori fordításban a Hosszú Fehér Felhő Földje. Bordás Gergő tanulmánya. (A tanulmány szakmai oldalról bekapcsolódik egy változatos médiumokon folyó szakmai és nem szakmai vitába. Válaszoknak, véleményeknek, vitának helyt adunk - kommentben vagy önálló írásként.)
2010. 05. 28. 06:41

Fogalomzavar


Írásom aktualitását az adja, hogy egyre több magyar szakembert hallok fogalomzavarról panaszkodni. Azt mondják, a fejlesztés, korai fejlesztés és hasonló fogalmak lejáratódtak, ezért ideje lenne rendet tenni a fejekben. E zavar természetesen a szülőkre is átragad. Már ők sem értik, mit kell érteni fejlesztésen, korai fejlesztésen, képességfejlesztésen.

Gyógypedagógusok vagyunk, illik tudnunk, hogyan lehet megelőzni a zavar támadását. Ismerjük meg a zavar kifejlődésének útját, alkalmazzunk terápiát a kialakult zavar korrekciójára, prevencióval előzzük meg további zavarok kialakulását! Tegyünk rendet saját fejünkben, és engedjük meg, hogy e harmónia lassan átragadjon szülőkre és újságírókra egyaránt.

Új-Zéland és Magyarország

Új-Zéland:
Lakosság: 4,3 millió
Egy főre eső nemzeti össztermék: $26,708

Magyarország:
Lakosság: 10 millió
Egy főre eső nemzeti össztermék: $18,567

Az átlagos életszínvonal (az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson összehasonlítása alapján) egy ligában van velünk. 182 ország közötti sorban Új-Zéland 33-dik, mi pedig a 44-dik vagyunk.

Összességében kevesebb pénzből gazdálkodnak, mint mi.

Nem annyival gazdagabbak, mint az amerikaiak, és nem sokkal nagyobbak nálunk (ahogyan az Egyesült Királyság és Franciaország), hanem jóval kisebbek. Amikor a korai fejlesztés helyzetét összehasonlítom, nem szabad hát legyinteni és nem szabad azt mondani magunknak, hogy igen, de. Mert nincs de. Be kell látnunk, hogy Új-Zéland nem annyival nagyobb, erősebb és gazdagabb ország. Kisebb és kevesebb pénzből gazdálkodik. Jó okkal lehet feltételezni, hogy a magasabb életszínvonal talán nem is oka a fejlettebb korai fejlesztésnek, hanem inkább következménye.

A fogalomzavar kialakulása


HVG (2008): A korai fejlesztést régen az idegrendszeri vagy érzékszervi problémával élő gyerekek terápiájának bizonyos módszereire használták, de mára megváltozott a helyzet.

Gyógypedagógus: ...szándékosan nem nevezem fejlesztésnek, mert ez mára tényleg elcsépelt és félreértett fogalom lett sajnos...

A fenti két idézet elegendő ahhoz, hogy belássuk, valóban létezik a fogalomzavar, nincs világosság abban, hogy mi a korai fejlesztés és mi nem az. Czeizel Barbara és Vekerdy Tamás nemrégiben vitára invitáltak bennünket, hogy tisztázzuk végre szakemberek és szülők fejében e fogalmak jelentését.

A vitára a képességfejlesztés kiállításon került volna sor, de feleségem végül írásban fejtette ki álláspontját az általuk felvetett Siettetés? Képességfejlesztés? Korai Fejlesztés? - érvek és ellenérvek című polémiában.

Noha nem vettem benne részt, meghallgattam a vitát. Vekerdy Tamás elmondta, amit a képességfejlesztésről tudni kell (siettetés, felesleges), majd Sárosdy Eszter moderátor felvezette a következő témát: a korai fejlesztést. Hangsúlyozta, hogy a korai fejlesztés nem keverendő össze a siettetéssel (képességfejlesztéssel), majd átadta a szót a Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány intézményvezetőjének. A továbbiakat az elhangzott szó szerint idézem.
 
Czeizel Barbara: Köszönöm szépen, azért is gondoltuk, hogy érdemes ezt a három fogalomkört legalább összehozni, mert erős fogalomzavar van szerintem most már a szakemberek, a szülők fejében, hogy mi is az a korai fejlesztés, erről most már szoktunk beszélni. Van aki azt mondja, hogy korai fejlesztés mindenképp kell, hiszen, hát minden gyereknek szüksége van okosításra. Minden gyermeknek szüksége van megtámogatásra, hogy minél jobban ki tudjanak bontakozni a képességei. Ez egyfajta megközelítés.

Ez a fajta megközelítés ugyanakkor teljesen ellenszegül annak a kifejezésnek, amit a korai fejlesztés az oktatási törvényben nevesít. A korai fejlesztés, mint fogalom, és mint gyógypedagógiai tevékenység, organikusan sérült, valamilyen okból, idegrendszerileg érintett, akadályozott gyermekeknek a fejlesztése, megsegítése, a sérült funkció kompenzálása. Tehát a korai fejlesztés konkrétan, jogilag meghatározott fogalom, sérült, ami a gyógypedagógiához tartozik, sérült funkciók kompenzálása, illetve fejlesztése. Ehhez képest, szakemberek is használják a korai fejlesztést, még egyszer mondom, a minden gyermek számára szükséges okosító tevékenységhez.
Tehát ez egy abszolút téves hiba ...

E kérdést sokan oly fontosnak tartják, hogy a képességfejlesztéssel kapcsolatban más cikk nem is nagyon jelenik meg a legnagyobb sajtótermékekben.

Bennünket - talán a legismertebb képességfejlesztő hálózatot - soha meg sem kérdeztek, akkor sem, amikor pedig nyilvánvalóan rólunk szóltak a cikkek, még nevesítve is.

Sem erről a kérdésről, sem más pedagógiai kérdésről, és soha egy cikket sem közöltek rólunk, amelyben egyáltalán felhívtak, megkérdeztek volna, hogy pontosan mi is az, amit csinálunk.

Ha megkérdeztek, egyetlen betű sem jelent meg abból, amit elmondtunk. Ezért, nekünk kizárólag fizetett hirdetések és a saját honlapunkon van módunk kommunikálni a szülőkkel, a közvéleménnyel.

Íme egy újabb példa a fogalomzavart kialakító újságcikkre:
 

Nők Lapja (2008), Sződy Judit: A "korai fejlesztés" kifejezést régen még a szerzett/öröklött idegrendszeri vagy érzékszervi problémával élő gyerekek terápiájának bizonyos módszereire alkalmazták. Ma már egészen más a helyzet. Ha egy szülő olvassa az újságok hirdetéseit, cikkeit, vagy szörföl a világhálón, úgy érezheti, hogy minden egyes kisbaba fejlesztésre szorul - és jó pénzért ezt meg is kaphatja. Kevesen tudják, hogy hogy egy egészséges gyermeknek az iskola előtti korban semmiféle intézményes vagy otthoni fejlesztésre nincs szüksége. Kifejezetten káros, ha iskoláskor előtt bizonyos értelmi, készségbeli elvárásokat fogalmazunk meg egy gyerek felé.

A bemutatott példák jól illusztrálják, hogy a fogalomzavar felszámolásához az alábbi kérdéseket feltétlenül tisztázni szükséges.
  1. A korai fejlesztés idegrendszeri / érzékszervi problémával élő gyermekek terápiája?
  2. Az egészséges gyermek fejlesztése szükségtelen? Kifejezetten káros? (Szélhámosság?)
Először az érintett szakembereknek kellene elkezdeni világosan beszélni. Pszichológusoknak, óvodapedagógusoknak, orvosoknak, gyógypedagógusoknak, védőnőknek, tanároknak, konduktoroknak és minden más rokonszakmának. Ha a szakemberek fejében a zavar eloszlik, világosan nyilatkoznak a sajtónak. 5-10 év leforgása alatt - talán - helyrehozható a kár, amit a fogalomzavar okozott, hiszen a szülő, a közvélemény is új képet alkothat a korai fejlesztésről.

Czeizel Barbara a kérdést jogi, pontosabban a finanszírozás oldaláról közelíti meg. E gondolkodás szembeállítja egymással a normál övezetbe tartozó gyermekek fejlesztését, amelyet "okosításnak" nevez el, és e szóhasználat átragad a sajtóra is, és hangsúlyozza, hogy ez nem keverendő össze "az igazi" korai fejlesztéssel, amely viszont -törvényben is meghatározott és nevesített módon - a sajátos nevelési igényű, azaz rászoruló gyermekekre korlátozódik. És való igaz, hogy a közoktatási törvény a korai fejlesztésről így rendelkezik:

30. § (1) A sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga,
hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást - a gyermek, tanuló életkorától és állapotától függően, a 35. § (2) bekezdésében meghatározott szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint - a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani. A korai fejlesztés és gondozás megvalósítható otthoni ellátás, bölcsődei gondozás, fogyatékosok ápoló, gondozó otthonában nyújtott gondozás, gyermekotthonban nyújtott gondozás, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében biztosított fejlesztés és gondozás, konduktív pedagógiai ellátás keretében.
 

A törvény sajátos nevelési igényű gyermekek jogaként beszél arról, hogy korai fejlesztésben részesülhessenek. A törvény e jogot nem biztosítja minden gyermek számára, kizárólag a gyermekek egy szűk csoportjára, akiket sajátos nevelési igényűként nevesít és e jogosultság megállapítása a szakértői és rehabilitációs bizottságok feladata.

Való igaz tehát, hogy a korai fejlesztés Magyarországon csak bizottságok által kiszűrt, sajátos nevelési igényű gyermekeknek jár. Maradva a jogi megközelítésnél, hibásnak tartom a törvényt akként értelmezni, hogy a korai fejlesztésre az egészséges gyermeknek nincs joga. A törvény nem tiltja, csupán nem biztosít alanyi jogot számukra a korai fejlesztésre.

A jogosultság korlátozásának oka - szilárd meggyőződésem szerint - kizárólag a korai fejlesztés infrastruktúrájának finanszírozása lehet. Országunk nem volt képes, vagy nem akarta minden gyermek korai fejlesztését az államkasszából finanszírozni.

Ehhez kell hozzátenni, hogy országunk az elmúlt 10 évben alig fordított energiát működésének javítására, alig foglalkozott érdemi kérdésekkel, hanem ehelyett acsarkodott. Ma már sokan tudják, hogy ez így nem mehet tovább, és arról is beszélnek, hogy a közoktatást nem konzerválni szükséges a jelenlegi állapotában, hanem feltétlenül, nagyon sürgősen, alaposan megváltoztatni. A mérvadó szakértők közül van, aki szerint a közoktatás megváltoztatása országunk elsőszámú, azaz legfontosabb és legsürgetőbb feladata, aki szerint pedig ez a legkevésbé fontos, úgy nyilatkozik, hogy ez országunk harmadik legfontosabb feladata.

Az tehát, hogy a jelenlegi közoktatási törvény a normál övezetbe tartozó gyermekek korai képességfejlesztéséről explicit módon nem rendelkezik, nem fogadható el ellene felhozott szakmai ellenérvként, illetve ennek okán nem szabad a két gyermekcsoport fejlesztését egymással szembe állítani.

Szélhámosság? Szükségtelen? Káros?

Ugyanezekben a sajtótermékekben és fórumokon általában úgy is érvelnek még az egészséges gyermekek fejlesztése ellen, hogy a gyógypedagógiai módszereket és terápiát sérült gyermekek segítésére dolgozták ki, és azok a normál övezetbe tartozó gyermekek számára nem csak szükségtelenek, de kifejezetten károsak is.
 
1. Ez gyökeresen ellentmond a tudomány mai (és régi) ismereteinek. A tudomány ennek éppen ellenkezőjét állítja: a képességek koragyermekkori fejlesztésén múlik a következő generáció boldog és fenntartható jövője.

Hatásáról a tudomány - egyöntetűen - úgy nyilatkozik, hogy az nem káros, hanem rendkívül hasznos. Még olyan súlyos deficitek kompenzálását, korrigálását, gyógyítását is bizonyítottan lehetővé teszi, amelyre alternatív megoldásunk nem is létezik (pl. gyógyszer formájában).

2. Gyökeresen ellentmond az elmúlt 10 év munkája során szerzett személyes tapasztalataimnak is. A gyógypedagógiában megtanult módszerek alkalmazásának megkérdőjelezhetetlen - szülők és más szakemberek által is visszaigazolt - hasznát tapasztaltam több ezer gyermek esetében és egyetlen egy esetben sem fordult még elő, hogy tevékenységünk valakinek ártott volna.

A képességfejlesztés során nincs tudomásom egyetlen egy olyan esetről sem, amely a gyermek kárára vált volna. Ilyen esetet ellenérvként csak úgy lehet koholni, ha valamit képességfejlesztésnek nevezünk (pl. bébikomp használatának javaslata), ami viszont nyilvánvalóan nem tekinthető a szakember (gyógypedagógus, konduktor, fejlesztő-pedagógus) által megvalósított gyakorlatnak.

Végül, Czeizel Barbara megközelítése ellentétes a legtöbb fejlett ország által meghatározott - és alkalmazott - nemzetközi gyakorlattal is.

3. Az USA, minden skandináv állam, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Királyság, Németország (és még sorolhatnám), illetve az írásomban részletesebben is taglalt, velünk összemérhető Új-Zéland nem csak nem diszkriminálja a korai fejlesztésből az egészséges gyermekeket, hanem finanszírozza is számukra.

Magyarország ezen a téren egy utolsó mohikánnak tekinthető, ahol a korai évek fejlesztő pedagógiáját az állami oktatás még nem gyakorolja.

Az egészséges gyermekek korai fejlesztése ellen irányuló propaganda -rengeteget kutattam - de tudomásom szerint még soha, sehol nem fordult elő a világon, csak nálunk, itt Magyarországon.

Tetszik vagy nem, ez olyan hungarikum, aminek mindenki megissza a levét, megfizeti az árát. Hiszen az erre irányuló - 40 évig tartó - és már régen befejezett és közkincsé tett tudományos kutatások egyöntetűen és kétséget kizáróan bebizonyították hogy a korai fejlesztés és prevenció nem csak sokkal hatékonyabb pedagógia, mint a kialakult problémák korrekciója, de gazdaságilag is sokkal racionálisabb.

Írom magyarul: olcsóbb.

Tudományos tény ma már, Nobel díjas közgazdász publikálta, hogy a korai fejlesztés olyan befektetés, amit ha egy állam nem tesz meg, rosszul dönt, mert a korai fejlesztés az egyetlen olyan oktatási befektetés, amely az állami források lehetőség-költsége felett áll. Tehát nem csak azért okos döntés, mert (sok) pénzt lehet vele megtakarítani, hanem mert többet hoz a társadalom konyhájára (kevesebb bűnözés, munkanélküliség, egészségesebb és kompetensebb felnőttek), mint bármilyen egyéb befektetés, amire az állam forrást biztosíthat. Azt mondják, tényleg veszít, aki nem áldoz erre.

Való igaz, hogy a gyógypedagógia terápiás módszereit a sajátos nevelési igényű, sérült gyermekek megsegítésének igénye, szándéka, célja szülte. E tényt nem szabad azonban ellenérvként felhasználni arra, hogy a módszerek másokon is segíthessenek, ha valaki arra is képes, akar és tud infrastruktúrát teremteni.

A legtöbb technológiai vívmányt a hadiipar szülte. Ugye senki nem örülne, ha az internetet például ma is kizárólag háborús célokra használnánk? Az űrkutatás, alapkutatás, genetika kincsei mind-mind szűk körben bizonyítanak előbb, majd az alkalmazásuk egyre szélesebb körben valósul meg. A lézer tegnap űrtechnika volt, ma ott világít mindannyiunk CD olvasójában. Ezt haladásnak nevezik, önmagában nem ok a félelemre, félelemkeltésre és pánikra. Nem jó érv egy technika, módszer ellen.

A gyógypedagógia terápiás módszereit - és ezt minden tanult kollégám tudja - nemcsak sajátos nevelési igény, hanem minden egyes gyermek számára szükséges differenciálni.

Mi sem természetesebb annál, hogy minden gyermek fejlesztése egyéni fejlesztési terv szerint történik. A sajátos nevelési igényű gyermek hatékony fejlesztése mennyiségben és jellegében is eltérő terápiát igényel, ám ez nem jelenti azt, hogy maga a terápiás módszer (pl. szenzomotoros ingerlés) másképpen működne az esetükben. Azt is fel szokták még róni a korai fejlesztés módszereinek egészséges gyermekekre alkalmazása ellen, hogy az neurotizálja és túlterheli a gyermeket. E logika figyelmen kívül hagyja, hogy a sérült / SNI gyermek teherbírása jóval kisebb, fáradékonyabbak és elesettebbek. Mégis többszörös intenzitással alkalmazzák rájuk a korai fejlesztés módszereit, sőt indokolt esetben még szenvedéssel, fájdalommal, kínnal járó terápiának is ki vannak téve. Ez éppen azt bizonyítja, hogy még a korai fejlesztés "túladagolása" sem értelmezhető túlterhelésként, még az egészségesnél gyengébben funkcionáló, sajátos nevelési igényű, sérült, elesett, kisebb teherbírású kisgyermekek esetében sem.

Korai fejlesztés Új-Zélandon

Eddig a fogalomzavar diagnózisát állítottam fel. Mielőtt terápiát indítványozok, bemutatom, hogyan gondolkodnak erről a szigetországban és hogyan történik ott a korai oktatás, már réges-régóta.
Korai fejlesztés Új-Zélandon
(A képre kattintva megjelenik nagyobb méretben.)

Az összehasonlítás során az egyik elsőre szembetűnő különbség, hogy az új-zélandi Oktatási Minisztérium honlapja az élő ember számára pár másodperc alatt megérthető. Az átlagember sem rémül halálra, ha megnyitja, nem komolykodó, nem veretes.

A "szülőknek" fülre kattintva megjelenik négy korosztály: korai évek, gyermek (1-8), tinédzser (9-13) illetve a minden korosztály számára fontos általános információ. Ezen felül látható a kiemelt 20 óra kora gyermekkori oktatás embléma, illetve az "Extra támogatás gyermekének - sajátos nevelési igényűeknek" és a "Milyen jól megy a gyermekemnek? - a nemzeti standardokról" szóló blokk. Minden teljesen érthető, világos és fogalomzavarnak nyoma sincs.
Korai fejlesztés Új-Zélandon
(A képre kattintva megjelenik nagyobb méretben.)

A korai évekre kattintva három bekezdésben, bárki számára könnyen megérthető információt talál az oktatás iránt érdeklődő szülő:
 
A kutatások azt mutatják, hogy a minőségi kora gyermekkori oktatás (ECE) sokféleképpen előnyére szolgál a gyermekeknek és ezek az előnyök kiterjednek a családjaikra / whānau-ra és az egész közösségre egyaránt.

Az ECE erős alapot termet a gyermeke későbbi oktatásának, tanulásának és fejlődésének. A gyermekek sok új képességre tesznek szert a koragyermekkori oktatásban, az otthon, a családtól, whānau-tól tanult képességeikre építve.

Ez a szekció segít ECE szolgáltatást választani, információval szolgál arról, hogy mit fog tanulni a gyermeke, mire fókuszál az új-zélandi koragyermekkori oktatás és talál információs linkeket, amelyek segítik Önt gyermeke tanulásának megtámogatásában.

Hogyan működik ott a korai oktatás?

Új-Zéland szolgálatások széleskörű választékát kínálja a különböző igényű családok számára. A szülők a minisztérium honlapjáról letölhetik a választékot ismertető brossúrát: NZ-ECE-Choices.pdf

Ebben nincs olyan szó, fogalom - semmi, amit egy angolul (valamennyire) beszélő ember ne érthetne meg gyorsan és kristálytisztán. Fogalomzavar nyomát sem látni.

Alapvetően kétféle típusú szolgáltatás érhető el:
  1. A tanár által vezetett szolgáltatásokban a felnőttek 50 százalékának minősített és regisztrált ECE tanárnak kell lenni.
  2. A szülők által vezetett szolgáltatásokban szülők és családtagok és gondozók oktatják és gondozzák gyermekeiket.
Az új-zélandi szülő:
  1. Szabadon választhat, dönthet gyermeke oktatását illetően
  2. Részt vehet gyermeke / gyermekek korai oktatásában
Tanár által vezetett szolgáltatások:
  1. Az óvodák 2-5 éves gyermekeket fogadnak, amelyeknek lehetnek rögzített reggeli és délutáni foglalkozásaik különböző korcsoportoknak. Egyes óvodák egész napos, flexibilis foglalkozásokat tarthatnak többféle korú gyermek számára. Az óvodák non-profit, közösségi alapon szerveződő szolgáltatások, amelyet valamelyik Óvoda Szövetség irányít és szorosan együttműködik a családdal, whānau-val.
  2. Oktatási és gondozási szolgáltatások egész napos, vagy flexibilis időtartamú programokat kínálnak a gyermekeknek születéstől iskoláskorig. Bizonyos szolgáltatások egyes korosztályok számára célzott, például 0-2 év. Ezek lehetnek magántulajdonban, egy közösségi csoport tulajdonában és működtetésében, vagy működtetheti olyan szervezet, ahol sok kisgyermekes szülő áll alkalmazásban. Némelyeknek egy bizonyos nyelvi és kulturális bázisa van, mások egy meghatározott koncepcióra épülnek a gyermek tanítását és tanulását illetően, ilyenek például a Rudolf Steiner és Montessori szolgáltatók.
  3. Otthon biztosított oktatás és gondozás: Ez az opció maximum 4 fős, 0-5 éves gyermekcsoportok számára választható, vagy az oktató otthonában, vagy a gyermekekében. Az oktatónak valamelyik otthoni szolgáltatóhoz kell tartoznia, munkáját regisztrált ECE tanárnak kell koordinálni.
Szülő által vezetett szolgáltatások:
  1. Kōhanga reo: születéstől iskoláskorig foglalkozik gyermekekkel māori nyelven, Tikanga māori környezetben. A szülők és a whānau működtetik a Kōhanga Reo National Trust támogatásával és irányításával.
  2. Játszóközpontok (Playcentre): szülők közössége ellenőrzi és irányítja, születéstől iskoláskorú gyermekek számára. Erős fókusz esik a szülők oktatására, és a gyermekek tanulására. A játszóközpontokat Játszóközpont Szövetségek támogatják országszerte.
  3. Játszócsoportok: a központokhoz hasonlóan születéstől iskoláskorú gyermekek számára, szülők működtetik. Általában 1-5 foglalkozásra találkoznak hetente, játékot, szociális érettséget fejlesztő és tanulási lehetőségeket biztosítva a gyermekeiknek. A játszócsoportok lehetnek tanúsítottak, és lehetnek kevésbé formálisak is, mint a többi ECE szolgáltatás. Pasifika játszócsoportok a Pasifika nyelveket és kultúrát, a Te Puna kohungahunga játszócsoportok a māori nyelvet és Tikangát képviselik (noha az oktatás történhet angol és māori nyelven egyidejűleg).
     
Mit tanultunk eddig az új-zélandi korai oktatásról?
  • A szülők választhatnak sokféle szolgáltatás közül
  • A minisztérium lehetőségeket kínál
  • A szülők részt vesznek, részt vehetnek az oktatásban
  • Nem csak a gyermekek, a szülők is oktatásban részesülnek
  • Az oktatás címszó alatt számtalan alkalommal és módon szerepel a játék szó
  • A tanulás (angolul learning) szót alkalmazzák csecsemő kortól
A kisebbség helyzete

Új-Zéland lakossága 14,7 százalékban māori. Igen, pontosan tudni lehet a százalékos arányt. Kulturájuk és nyelvük egyenrangú opcióként megjelenik az oktatásban és az élet minden egyéb területén. 

Hogy mondanivalóm érthetővé tegyem, bemutatom a māori kultúra két elemét.

Whānau

Rossz fordításban kiterjedt család. Valójában arról van szó, hogy a māori hagyomány őrzi a minden ember között fennálló és létező kapcsolat emlékét.

A whānau túlmutat a kiterjedt családon is. Nem csak arról van tehát szó, hogy szülőkön és nagyszülőkön felül a tágabban értelmezett család (unokatestvérek, másodunokatestvérek, harmadunokatestvérek, huszonharmad unokatestvérek), tehát a vér szerinti rokonok rendkívül tág köre hozzá tartozik, hanem mindenki. Amennyiben (két ember között) kapcsolat jöhet létre, whānau jött létre.

Tikanga

A hagyomány (szokások és tradíciók), amelyek az idők során az ősöktől szálltak le ránk. A Tika - a dolgok, amelyek igazak, és nem teka, amelyek hamisak. Így keletkezett a szó, amely Tikanga (és nem tekanga).

A Tikanga alapjai az idők hajnalán nyugszanak, amikor események történtek, világok keletkeztek, tartományok kerültek elhatározásra, egyensúly lépett érvényre és az angol nyelvet nem beszélték.

Minden Tikanga ebből az időből ered. I nga wao mua — "az elöl lévő időkből", ám ez a kifejezés a múltat jelenti. Ezért, a múlt mindig előttünk áll, hogy irányt mutasson és a jövő mindig mögöttünk áll, hiszen nagyon kevesen látják a jövőt és tudják mit rejt számunkra. És a múltba tekintve az egyetlen, amit realizálnunk kell, hogy minden iwi Tikangája más, és amely számukra Tika. Ne ítéljük hát el a másik iwit rosszként a sajátunkkal szemben, mert amit a múltjukban látnak, az fejlesztette ki Tikangájukat ...

Mint azt bemutattam, az új-zélandi oktatási minisztérium által meghatározott programban nem csak a politikai korrektség szintjén, nem csak szólamokban és politikusok beszédében, hanem a hétköznapok gyakorlatában, a valóságban is megjelenik, realizálódik, érvényesül és tovább él a kisebbség kincset érő hagyománya.

A māori kisebbség integrációja nem azt jelenti, hogy az élet minden területén megpróbálják, szépen-lassan elérni, hogy a "bennszülöttek" alkalmazkodjanak az európai jövevény életmódjához, szokásaihoz. Nem pusztán arról van szó, hogy tolerálják az eltéréseket, amelyekben a māori ember más, mint az európai. Ünneplik.

A māori dönt arról, mennyit szeretne magába szívni az európai kultúrából és mi az, amiben továbbra is māoriként szeretné az életét tovább élni. Az oktatási minisztérium minden új-zélandi minisztériuma, beleértve a māorikat. Nem megoldandó problémaként nevezik és kezelik őket, hanem abban segítik őket, amit a māorik szeretnének.

Ünneplik a māorikat, nemzetük jelképévé emelik tradíciójuk szimbólumát és megtisztelik a māorikat azzal, hogy nem csinálnak kényes kérdést abból, hogy kimondják, hogy māori. Így nevezik őket.

Velünk pont szemben, bolygónk átellenes oldalán az európai ember tanul, a māaoritól az összetartás és összetartozás ősi emlékét, a jövő kutatását a múltunkban, a hagyomány tiszteletét.

Az új-zélandi óvoda

Noha a Kindergarten intézménye kisebb szerepet játszik az ottani koragyermekkori oktatásban, mint nálunk, ott is létezik és választható opció a szülők számára.

A kindergarten küldetése
  • Minden gyermeknek joga van részt venni kiváló minőségű koragyermekkori oktatásban
  • A kindergartenek a tökéletesség és innováció centrumai
  • Céljainkat a legjobban kollaboratív kapcsolatokban tudjuk megvalósítani minden szinten
  • A kindergarten reszponzív a családok kulturális és nyelvi aspirációira
A kindergarten
  • A közésségünk része
  • Nem rekeszt ki gyermeket
  • Együttműködik a családdal és whānauval
  • Kizárólag minősített és regisztrált tanárokat alkalmaz
  • Biztosítja a "20 óra ingyen" korai oktatási programot 3-4 éves korban
20 óra koragyermekkori oktatás: mindenkinek

Új-Zéland 20 óra koragyermekkori oktatást fizet minden gyermek számára. Ez szerintük korántsem elegendő, ám rendkívül erős alapot teremt.
20 óra ECE
A program célja, hogy csökkentse a költségkorlátot, hogy kevesebb gyermek legyen elzárva és kirekesztve a minőségi koragyermekkori oktatásból (ECE). A jogosultság független a család jövedelmétől, státuszától, vagy attól, hogy dolgozik-e a szülő, vagy gyermekével otthon marad.

A 2010 júliusától kibővített 20 óra ECE program szabályzata olyan tiszta és egyszerű és átlátható, hogy minden fontos tudnivaló elfér egyetlen A4-es oldalon.
  • Minden jogosult gyermek igénybe veheti, bármelyik ECE szolgáltatónál, amelyik kínál 20 óra ECE programot.
  • Az állam akár napi 6 óra, vagy akár heti 20 órát finanszíroz, amiért a szolgáltató nem számláz díjat.
  • A 20 óra ECE akkor kezdődik, amikor a gyermek betölti 3. életévét, és az iskolába lépésig tart.
  • A szülőnek kell eldönteni, mely órákat és melyik szolgáltató(k)nál kéri a 20 óra ECE program keretein belül finanszírozni.
  • Amennyiben a gyermek több programban is részt vesz, a finanszírozott órák megoszthatóak a szolgáltatók között. (heti 20 óránál és napi 6 óránál többet nem lehet igényelni, ugyanazokat az órákat nem lehet kétszer igényelni)
  • A finanszírozott órákért a szolgáltató nem számlázhat többlet költséget, de a további (nem finanszírozott) órákért igen.
  • Opcionális díjakat kérhetnek egyes szolgáltatók, azonban a 20 óra ECE szolgáltatást nem tagadhatják meg akkor sem, ha ezeket az opcionális díjakat a szülő nem fizeti ki.
  • Az ECE szolgáltató ezen felül donációt / támogatást is kérhet a szülőtől.
A korai oktatás éves költségvetése: 170 milliárd forintnak felel meg

1,1 milliárd új-zélandi dollár. Halvány fogalmam sincs, hogy ez az összeg sok, vagy kevés. Azt tudom, hogy legalább 680 000 gyermek járhatna belőle GEKKO-ba a jelenlegi 1 500 helyett, 22 000 Ft / hó helyett 0 Ft / hó költséggel, amelyhez 3 400 játszóház létesítésére lenne
szükség és legalább 10 000 magasan kvalifikált szakember alkalmazását igényelné.

Ez persze csak - teljesen értelmetlen - játék a számokkal, hogy a nagyságrendet érzékelni lehessen - hiszen e forrásból rengeteg egyéb szolgáltatást kell finanszírozni.

A 170 milliárdos ECE költségvetést megpróbáltam összehasonlítani a miénkkel, de 6 óra kutakodás után letettem róla. Nem tudom, Magyarország mennyit költ rá, olyat pedig nem szeretnék leírni, amiben nem vagyok biztos, hogy igaz.

Ezúton szeretném részvétemet kifejezni mindenki felé, aki Magyarországon államilag finanszírozott szolgáltatást nyújt. GEKKO játszóházat sem leányálom üzemeltetni,de azokat az űrlapokat és szabályokat, amelyekbe a végül csúfos kudarcba fulladt kutatásom során az interneten sikerült megnyitnom, a legádázabb ellenségemnek
sem kívánom. Megkockáztatom, ha csecsemő korom óta járhattam volna a GEKKO intenzív képességfejlesztő kurzusaira mostanáig, akkor is képtelen lennék kiigazodni rajtuk. Részvétem és le a kalappal azok előtt, akiknek sikerül.

Az új-zélandi finanszírozás megismerése ezzel szemben egy-két klikkelést igényelt  a minésztérium honlapján, és 1 oldal végigfutásával 60 másodpercen belül értettem, hogyan történik a 2010-es gyakorlatban mindez. A linkelt oldalon látnak egy árlistát, amely három oszlopban a különböző szolgáltatók, különböző munkarő képzettségi szinteknek megfelelő óradíjait tartalmazza. Ennyit fizet az állam a munkáért.

Óradíj finanszírozás táblázat:

 
  2 éves kor
alatti alap ECE
2 éves kor
feletti alap ECE
20 óra
ingyen ECE
       

Egész napos, tanár által vezetett, centrum alapú szolgáltatók:

       
100%
regisztrált tanár
$12.94
(1952 Ft)
$7.79
(1175 Ft)
$12.35
(1863 Ft)
80-99%
regisztrált tanár
$12.16 $6.91 $11.42
50-79%
regisztrált tanár
$10.36 $5.46 $9.83
25-49%
regisztrált tanár
$8.35 $4.35 $8.64
0-24%
regisztrált tanár
$7.14
(1077 Ft)
$3.62
(546Ft)
$7.88
(1189 Ft)
       

Időszakos, tanár által vezetett, centrum alapú szolgáltatók:

       
100%
regisztrált tanár
$12.09
(1824 Ft)
$6.07
(916 Ft)
$7.26
(1095 Ft)
80-99%
regisztrált tanár
$10.80 $4.95 $6.30
50-79%
regisztrált tanár
$9.24 $4.12 $5.40
25-49%
regisztrált tanár
$7.53 $3.55 $4.77
0-24%
regisztrált tanár
$6.55 (988 Ft) $3.19
(481 Ft)
$4.41
(665 Ft)
       

Otthoni oktatási és gondozási szolgáltatók:

       
Minőségi $7.91
(1193 Ft)
$4.24
(640 Ft)
$8.83
(1332 Ft)
Standard $6.94
(1047 Ft)
$3.75
(566 Ft)
$8.34
(1258 Ft)
       

Te Kōhanga Reo:

       
Minőségi $8.40
(1267 Ft)
$4.22
(636 Ft)
$7.88
(1189 Ft)
Standard $7.35
(1109 Ft)
$3.70
(558 Ft)
$7.42
(1119 Ft)
       

Playcentre:

       
Minőségi $8.40
(1268 Ft)
$4.22
(637 Ft)
2010-től
Standard $7.35
(1109 Ft)
$3.70
(558 Ft)
2010-től
       

Védett óradíj:

  $6.51
(982 Ft)
$3.26
(492 Ft)
$4.41
(665 Ft)
       

Játszócsoportok:

 
 
$1.37
(207 Ft)
$1.37
(207 Ft)
 


Mit tanultunk meg ebből az új-zélandi korai oktatásról?
 
  • Sokféle szolgáltató fér meg egymás mellett, egymással együttműködve. Nem azon vitatkoznak, hogy óvodára vagy játszóházra vagy otthoni szolgáltatásra van szükség, esetleg a szülőnek kellene több időt foglalkozni a gyermekével, hanem az összes lehetőséget biztosítják, és ezek közül a szülő maga választhat. E kérdéseket nem döntik el helyette, hiszen nem is lehetséges 1 olyan rendszer, ami minden szülőnek megfelel.
  • Nem rekeszt ki senkit, a finanszírozásból sem.
  • Lehetővé tesz sokféle finanszírozást, részlegest is. Így sokféle minőség megvalósulhat.
  • Nem rekeszti ki a szülőt sem. Ha 4 szülő létrehoz egy játszócsoportot, és hajlandó elfogadni egy szakképzett pedagógus szupervízióját, és naponta 1 órát együtt játszanak (kérem értsék meg, ez nem túlterhelés), korai oktatást így is finanszírozzák. Nem azzal riogatják őket, hogy ez túlterhelés, hanem motiválják, hogy fogadják el a pedagógiai segítséget, irányítást.
  • A finanszírozásban is érvényesül a szakértelem és a minőség. Nem egyforma összeg jár a különböző minőséget és szakértelmet alkalmazó szolgáltatóknak. A szülő szerepvállalása például fontos - meg is fizetik - ám a szakember munkáját anyagilag többre értékelik.
  • Duplán finanszírozzák az első két évet. Ezzel is megerősítik, hogy csecsemő korban a korai oktatás nem káros, hanem hasznos. Nem siettetés, hanem színtiszta józan ész.
Nem tudom, nem dolgom megítélni, hogy ez a modell jó nekünk, vagy sem. Számomra rendkívül rokonszenves, hogy senkit (sem etnikai kisebbséget, sem más csoportot) nem rekeszt ki. Bámulatosan hasznosítja az összes lehetséges erőforrást, például szülők millióit! 

Az oktatáspolitikához nem értek, sok más modellt nem tanulmányoztam még ilyen részletességel sem. Nem tudom megítélni, hogy Magyarország számára milyen út lenne a legkedvezőbb. Ezért Új-Zéland korai oktatásáról mindössze annyit jelentek ki, hogy érthető. Nincs benne fogalomzavar. Kiárólag világos beszédből áll.

Mindenkit szeretettel vár munkára az ECE Lead

Külön kormányzati portál biztosít minden támogatást bárkinek, aki szeretne aktívan a koragyermekkori oktatásban részt venni, akár ingyenesen, karitatív módon és - természetesen - akkor is, ha valaki vállalkozni szeretne rá, vagy pénzért dolgozni: http://www.lead.ece.govt.nz

Akár az alap (centrum alapú) oktatásban, akár otthon, akár kórházban, Nga Kōhanga Reo-ban, akár játszócsoportban tevékenykedne szívesen, ezen a portálon megtalál minden információt, ami a nyitáshoz szükséges. Finanszírozási Kézikönyv segíti a magyarszági szóhasználatban "piszkos" anyagiakban (amely természetesen kristálytiszta), információs és kommunikációs technológia megvásárlásában vagy lízingelésében, a magasabb szaktudáshoz (és fizetéshez, finanszírozáshoz) vezető szakmai minősítések megszerzésében.

Mindenkit tanít a korai oktatásra az ECE Educate

A csecsemők és totyogók pedagógiájától, az olvasás elsajátításának folyamatától a matematikáig tanulhat tovább minden szakmabeli, dolgozhatnak együtt egy kollaboratív fórumon egymással. Anyagokat, inspirációt, ötleteket oszthatnak meg egymással a minőségi gyakorlat érdekében. http://www.educate.ece.govt.nz

A Canterbury és Victoria egyetemek professzorai, a különböző szolgáltatók szakemberei, és szülők (!) tanulnak egymástól arról, hogyan nyújthatnak még kiválób korai oktatást napról-napra, hétről-hétre a felnövekvő generációk számára.

Szeretné a pedagógiának szentelni az életét?

http://www.teachnz.govt.nz

Ez a portál invitálja - és biztosít minden információt -, ha a pedagógiai pályára lépéshez kedvet érez. Külföldről jönne? Külön szekció invitálja.

Extra támogatás a sajátos nevelési igényűeknek

Az új-zélandi oktatási rendszer extra, plusz, az alapvetőn felüli, megnövelt támogatást alkalmaz a sajátos nevelési igényű gyermekek számára. Ezt úgy kell érteni, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek sehonnan nincs kirekesztve. Megkap, megkaphat mindent, amit a normál övezetbe tartozó társaik. És még többet. Ezen felül is jár nekik plusz, azaz még több segítség.

Az oktatási minisztérium erről a következőképpen tájékoztatja a szülőt:

Amennyiben gyanítja, hogy gyermeke különleges oktatási igényű, az alábbiakban elmagyarázzuk, hogyan is kell meggyőződni róla.

A szülők általában elsőként veszik észre a különbségeket gyermekük és a hasonló korú gyermekek között. Egy barát, szomszéd vagy korai oktatás szakember egyetérthet, hogy gyermeke nehézséggel néz szembe.

Kihez kell fordulni segítségért?
  • családi orvos
  • védőnő
  • más szülők és "First Teachers" oktató
  • Iwi Egészségügyi Hatóság
  • koragyermekkori oktató központ
Ők továbbírányíthatják az Oktatási Minisztérium Sajátos Nevelés (GSE) osztályához a szülő/gondozó beleegyezésével. A szülők közvetlenül is kapcsolatba léphetnek a helyi GSE irodával.
 
Mit tanultunk eddig a sajátos nevelési igényű gyermek korai oktatásáról?
  • A szülők aggodalmát nem elhessegetik.
  • A szűrésből senkit nem rekesztenek ki, hanem minden szakmát bevonnak.
  • A szűrésből a szülőt, rokont, szomszédot sem rekesztik ki, nemhogy szakmabelieket.
  • Semmiképpen nem rekesztik ki magukat a gyógypedagógiai szakembereket, csak azért mert az állam nem fizeti valamelyikük tevékenységét.
  • Új-Zélandon nem létezik olyan kampány, sajtó-propaganda, ami azt tanácsolná a szülőknek, hogy gyermeküket ne vigyék el állapotfelmérésre (mert ott problémákkal ijesztgethetik).
Innentől kezdődően többé-kevésbé ugyanúgy folytatódik tovább a folyamat, ahogyan nálunk is. Büszkék lehetünk arra, amilyen szakértelmre teszünk szert a felsőoktatásban, amilyen terápiás módszereket alkalmazunk. A sajátos nevelési igényű gyermekek konduktív, gyógypedagógiai megsegítése - szakmailag - magas fokon zajlik nálunk is. Ami a szervezettséget és hatékonyságot, és az alkalmazott technológiákat, marketinget, finanszírozást, minőségirányítást, erőforrás menedzsmentet illeti, arra írásom - szándékosan - nem terjed ki. Inkább mutatok egy gyors körképet Új-Zélandról.

Ha valaki kutatni szeretne, hát senki nem áll az útjába. Ha valaki például:
hát szeretettel invitálják, hogy vegyen részt a gyermekek korai fejlesztésében, oktatásában, segítésében. Vitát arról, hogy melyikük fontosabb, melyikük nem szükséges, nem látni, és az új-zélandi sajtótermékek címlapján egyikükről sem állítják, hogy tevékenységük káros.

A sajátos nevelési igényű gyermekeket ott (is) különböző kategóriákba sorolják, de kizárólag azért, hogy a súlyosabb eseteknek még több segítséget tudjanak finanszírozni, azaz biztosítani (kifizetni a szülők helyett -, mert a szolgáltatók nem ingyen dolgoznak). 

A sajátos nevelési igény felmérése standardizált állapotfelmérés során történik, extra támogatásuk csecsemőkortól egészen a középiskolára felkészülésig tarthat.

Közepes (moderate) sajátos nevelési igény esetén

Államilag támogatott és finanszírozott szolgáltatások egész garmadájára jogosult a gyermek. Megragadnak minden szóba jöhető eszközt és módszert:
  • Tanulás és viselkedés specialista iskolai tanárok (RTLB)
  • Tanulás támogató tanárok
  • Olvasástechnika tanárok
  • Látásnevelés tanárok
  • Hallásnevelés tanárok
  • Pszichoterápia és foglalkoztatás terápia ("Közepes Fizikai Szerződés")
  • Támogató technológia (modern eszközök, berendezések)
  • Beszéd-nyelv terápia ("Közepes Kommunikációs Szolgáltatás"
Minderre a forrást - hozzánk hasonlóan - állami alapok biztosítják az iskolák számára.

Magas (high) sajátos nevelési igény esetén

A népesség csekély (3%) hányadát kitevő gyermekek esetében még többet tesznek. Számukra teljesen egyénreszabott programokat biztosítanak, és az iskolában specialisták segítségét. Észrevették? Mindenkit, ezt a csoportot is - amennyire csak lehet - integrálni próbálják. Minden plusz lehetőséget megadnak, de az alapokat sem veszik el.

Special education — rangkórság nélkül

Semmiféle rangkórság nem jellemzi és nem mérgezi őket.  Special education, így hívják, amit gyakorolnak. Hozzánk hasonlóan, hatalmas kihívást jelentő, ám sokat is jelentő, különleges karrier az övék. Hozzánk hasonlóan, sokféle környezetben dolgozhatnak. A legnagyobb különbséget abban látom, hogy a szakmai kiválóságuk hangsúlyozására nem kell sor kerüljön.

Minden bizonnyal nem fordul elő, hogy tevékenységüket illetően az ottani pszichológusok nemzeti egyesülete úgy nyilatkozzon, hogy az minden szakmai alapot teljesen nélkülöző szélhámosság. Minden bizonnyal nem fordul elő, hogy ilyet leírjanak az ottani vezető gazdasági lapok. Valószínűleg rendkívül ritka lehet, hogy az alacsonyabban kvalifikált a magasabbtól azzal az indoklással tanácsolja el a segítséget kérőt, hogy a magasabban kvalifikált egyáltalán nem ért hozzá. Ezért aztán, aki ott dolgozik, annak nem kell külön, minden oldalon feltüntetni, milyen magas végzettséggel is rendelkezik ahhoz, hogy ne nevezze az ottani Nők Lapja kártékony szélhámosnak.

Régizéland

Magyarország rengeteg frusztrációt zúdított rám 1999 óta. Olyan nehézségekkel küzdök 10 éve munkám során, munkám mellett és munkám felett, amelyekkel senkinek nem kell, aki valamelyik másik országban született. Ez a jelenség - így - máshol nem létezik.

Új-Zéland csak egy jó példa, hiszen méretében, gazdaságában összemérhető velünk. A legtöbb fejlett országban hasonlóan fejlett -vagy még fejlettebb - a korai oktatás. Az egyedülálló példa nem Új-Zéland, hanem mi, régizéland vagyunk. Véleményem erről nem osztom meg Önökkel.

Amit azonban kérek, hogy 1.000 eset miatt nagyon szégyelljék el magukat!

1999 óta legalább ezer alkalommal történt meg ugyanis (évente legalább 100x), minden héten többször, hogy azt hallottam egy szülőtől, aki sajátos nevelési igényű gyermeket nevelt, hogy eltanácsolták attól, hogy gyermekét elhozza játszóházba játszani.

Miért? Új-Zélandon akár egy szülők által vezetett játszócsoportba is járhat, régizélandon akkor sem, ha gyógypedagógus / konduktor játszik vele? Önöknek ez a szakértelem is kevés ahhoz, hogy engedjék jönni?

Miért? Ha annak ellenére van rá pénze, hogy egy garast sem segít az állam? Miért ne? Miért mindig ne? Miért nem inkább igen?

Azt, hogy engem és munkatársaimat ki akarják rekeszteni, el tudom fogadni. De elfogadhatatlan, hogy egy látássérült gyermeket eltanácsolnak attól, hogy jöhessen hozzánk játszani, ugyanúgy, mint minden más kisgyermek, hiszen gyógypedagógusok vagyunk, értünk hozzá és mindenünk megvan hozzá.

Ismerjük a kontraindikációkat és még azt is jól tudjuk, hogy tiflopedagógus látásnevelésére feltétlenül szüksége van, máshol más helyen. Hát miért ne?

Azt kérem tehát, hogy aki ilyet tett, szégyellje el magát, és a jövőben ne tegye! Ha a szülő rólunk kérdezi, mondja azt, hogy olvassa el honlapunkat!

Én is ezt szoktam tenni, csak hozzáteszek még minden fontos tudnivalót, miért fontos, miért jó, miért kell feltétlenül felkeresniük Önöket.

Az új-zélandi Playcentre hálózat

Whānau tupu ngātahi — családok nőnek együtt


Az új-zélandi Playcentre hálózatMagyarországon a korai oktatás 2010-ben is ki akarja közösíteni az 1999-ben megjelent jövevényt, amely játszóházban foglalkozik gyermekekkel. Új-Zélandon 60 éves hagyománya van.

1930-as 1940-es években indult útjára, és azóta folyamatosan adaptálódik a családok és közösségek mindenkori igényei szerint. A Playcentre ma egy nemzetközileg elismert koragyermekkori szervezet, Új-zélandikum. A kezdetektől fogva célja, új fejlesztések népszerűsítése a koragyermekkori oktatás területén. 1948-ban alakult az Országos Szövetség a gyermek által inicializált játék filozófiájának, és a szülő -mint oktató- fontosságának felismerése alapozva. Ma már 512 Playcentre működik.

Átsiklott rajta a szeme?

512 játszócentrum működik Új-Zélandon. Itt 10 millió ember él, ott 4 millió. Míg nálunk a képességfejlesztés kiállítás aggódik a gyermekek túlfejlesztése miatt, és a tömegsajtó legfontosabb problémának a játszóházak gombamódra, járványszerű terjedését, a gyermekek "okosítását" és "siettetetését" látja, Új-Zélandon 512 helyszín működik, csak ebből az egy szolgáltató tipusból! Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Nagyon-nagyon okos szervezéssel, és a szülők bevonásával.

A Playcentre curriculum szerves része a szülő. Ahogyan mi a GEKKO-ban, ők is bevonják a szülőt a fejlesztés folyamatába, megtanítják őket foglalkozni a gyermekekkel, ám a miénknél még aktívabb szerepet vállalnak, hiszen társadalmi munkában részt vesznek a centrum üzemeltetésében, szervezésében és a konkrét oktatási feladatokban is.
Rengeteg társadalmi munkával, és össztársadalmi összefogással lehetséges.

2008-2009: Whaariki professional development

Amíg Magyarország eszetlen, dühödt támadást intézett a mindenféle béték és káefték, játszóházak és "okosítók" ellen, az Új Zélandi Játszócentrum Szövetség és az Oktatási Minisztérium megállapodtak, hogy a Whaariki professzionális fejlesztés projekt keretein belül, segítsék és javítsák az oktatók képességeit és gyakorlatait, hogy jobb tanulási hatékonyságot érjenek el a gyermekeknél, különösen a Maori és Pasifika gyermekeknél.

Olyan Játszócentrumok számára, akik:
  • Nem részesültek szignifikáns professzionális fejlesztésben az utóbbi 3 évben
  • Izolált, rurális területen található
  • Valamely támogató szervezet kihívásokat/kulcsfontosságú problémákat azonosít
  • Maori vagy Pasifika gyermekre különleges fókuszt helyez
Új-Zéland ma már Japánba tervezi exportálni a náluk fantasztikusan bevált modellt, amely - tökéletes harmóniában - megfér számos más korai oktatási lehetőséggel. Ez a modell és korai oktatási koncepció, filozófia Magyarországon sem teljesen ismeretlen. A Mikkamakka Alapítvány már 14 éve dolgozik - nagyon hasonló - koncepció megvalósításán.

Tippeljenek!

Hány Mikkamakka Játéktár létesítése sikerült országunkban? A helyes megfejtés: 8. Új-Zélandon 64x annyi Playcentre működik. Hány Mikkamakka Játéktár működése esetén lenne ugyanolyan szolgáltatási lefedettség ebből az egy típusú szolgáltatóból, mint Új-Zélandon? 1190. Ehelyett hány van? 8. 0,6%.

A játszóházak, a képességfejlesztés, az "okosítók", a béték és káefték elleni dühödt harcnak, a siettetéssel rémisztgetésnek köszönhetően ennyire sehol nem tartunk ahhoz képest, mint ahol már tarthatnánk -, és a képességfejlesztés expo slágertémája az elharapozó, a fejlődést siettető, mindent elárasztó képességfejlesztés járvány, amit rendkívül fontos lenne már végre jól megkülönböztetni az igazi korai fejlesztéstől.
És erről - és csak erről - ír a Figyelő, a HVG, Nők Lapja, és a Kismama és ezzel vanank tele a fórumok, erről beszélnek a konferenciákon. Miközben csak Mikkamakka Játéktárból lenne jó 47x annyi, mint ahány GEKKO ma üzemel. És még akkor sem beszélhetnénk túl sok fejlesztésről, csak annyiról, amennyi Új-Zélandon van, amit nagyon szeretnének növelni.

A GEKKO Képességfejlesztő Játszóházak

1999-ben kezdtük meg tevékenységünket, 2006-ban már 42 ilyen játszóház üzemelt. A legtöbb munkahelyet mi biztosítottuk gyógypedagógus és konduktor kollégáimnak a privát szektorban. 4 fős csoportokban, heti 1/2 egyénreszabott, differenciált foglalkozást biztosítunk 0-14 éves normál övezetbe tartozó, és sajátos nevelési igényű gyermekek számára egyaránt.
GEKKO játszóházak száma
Tevékenységünket 1999 óta nehezíti a rokonszakmák - és saját szakmánk - heves ellenállása, bírálata, szülők eltanácsolása, amely 2007-től intenzív lejárató propaganda formájában is megjelent és a mai napig tart olyan fajsúlyos szereplők közreműködésével, mint Vekerdy Tamás, a Magyar Pszichológusok Egyesülete és a Sanoma kiadó (Nők Lapja, Kismama, Figyelő) és a HVG. Legfőképpen ennek köszönhetően, a gazdasági válság hatásait tovább erősítve 17 GEKKO játszóházat be kellett zárni, így ma már csak 25 üzemel -, és ki tudja, meddig bírják tovább. Ezért feleségem jelenleg aláírásgyűjtő kampányt folytat a lejárató propaganda megszüntetése érdekében és kegyelmi kérvényt nyújtott be Vekerdy Tamásnak.

Az ellenünk irányuló ellenszenv forrása kettős:
  1. Szolgáltatásunk ára jóval alacsonyabb, mint a pedagógiai szakszolgálatok fejkvótája, töredéke a világban hasonló szakértelemre épülő pedagógiai szolgáltatás árának, ám tekintettel arra, hogy nem adóbevételekből kerül kifizetésre, a magyar családok elsöprő többsége számára megfizethetetlen, elérhetetlen. Erre a társadalmi feszültségre épít az ellenszenv felépülésének második foka.
  2. A szülők többségével az ország elhitette, hogy szolgáltatásunk minden szakmai alapot teljesen nélkülöz, nem csak felesleges, hanem kifejezetten káros az egészséges gyermekekre, akiknek a szülői szeretetre és gondoskodásra sokkal nagyobb szükségük lenne. Tevékenységünket a Magyar Pszichológusok Egyesülete a honlapján és a legnagyobb sajtótermékek címlapsztorijaiban szélhámosságnak, csalásnak nevezi. Állításukat azzal indokolják, hogy a fejlődésnek nem is léteznek szenzitív periódusai, 0-5 éves korban teljesen felesleges, sőt káros az egészséges, nem rászoruló gyermekek fejlesztése, az neurotizálja és túlterheli őket, a GEKKO játszóházak üzemeltetési jogát ráadásul bárki - mindenféle pedagógiai végzettség nélkül -, pénzért megvásárolhatja. A magyar szülők körében tömegesen elterjesztették rólunk azt a nézetet  (ezernyi fórum hozzászólás dokumentálja), hogy a GEKKO szélhámosság, hiszékeny szülők megkopasztásának célját szolgálja.
Azok a sajtótermékek, ahol a GEKKO csaknem összes eddig keletkezett üzleti nyereségét hirdetésekre fordítottuk, az egész országot járványszerűen pusztító fejlesztés mániának, amerikában már régen lejárt divathóbortnak nevezik tevékenységünket.

E cikkek megjelenése előtt, személyes találkozás során és írásos levélben is tájékoztattuk a lejáratásunkban érintett szerkesztőségeket a valós tényekről. Például arról, hogy amerikában éppen ellenkezője igaz annak, amit állítanak. Barack Obama - aki jelölése előtt az Illinois Korai Tanulás Tanács vezetője volt - éppen a kora gyermekkori oktatás fókuszba helyezésével (Zero to Five program) kampányolt, és ígéretének megfelelően 10 milliárd dollárra (2220 milliárd forint) növelte meg a kora gyermekkori oktatás szövetségi támogatását.

Felhívtuk figyelmüket, hogy a legtöbb fejlett ország nem eltaposni szeretné még a magától, önnálóan, piaci alapon is életképes korai fejlesztést, hanem az elsőszámú célkitűzések között jelöli meg és számunkra felfoghatatlanul sok forrással támogatja, fizeti, segíti növekedését.

Már nagyon kevés szülő hozza el gyermekét hozzánk. A 25 játszóházban hozzávetőlegesen 1500 gyermek veszi igénybe a korai fejlesztés általunk kínált - mindenben szakszerű és korszerű - formáját. Ez a jelenleg rendelkezésre álló kapacitásunk 25 százaléka. Ez természetesen nagyon súlyos gazdasági nehézséget jelent, mert a vállalkozásokat az üzletemberek nem alacsony, hanem legalább közepes kihasználtság mellett tervezik önfenntartóra, alacsony kihasználtság mellett a működés veszteséges, előbb-utóbb biztosan megszűnéshez, bezáráshoz, azaz csődhöz vezet. Ez nem csak a privát szektorban van így, ha egy oktatási intézmény kihasználtsága alacsony, az állami fenntartóban is fel kell merülni a racionalizálás (átszervezés, megszüntetés) gondolatának, hiszen az állami forrássokat sem lehet sokáig irracionálisan kezelni.

Amíg tehát az állami szektor kezelhetetlen, elviselhetetlen túlterheltségről panaszkodik, mi itt állunk 75 százalékban kihasználatlan kapacitással.

Szomorú, hogy ezt kell mondanom, de ezt az országban dolgozó szakemberek aknamunkájának, és a felelőtlenül eljáró sajtónak köszönhetjük. Hiszen 4.500 gyermek világszínvonalú képességfejlesztésére van szabadon álló, kihasználatlan kapacitásunk.
Normál övezetbe tartozó és sajátos nevelési igényű gyermekek korai fejlesztését egyaránt, hiszen szakértelmünk (gyógypedagógusok, konduktorok), világszínvonalú eszközeink, játszóházaink is megvan hozzá, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek teljes spektruma számára hatékony segítséget tudjunk nyújtani.

A parlagon heverő kapacitás oka nem gazdasági természetű

Hiszen van Magyarországon 4 500 szülő, aki a szolgáltatás 22 000 Ft / hó költségét meg tudná fizetni. Tudom, nem mindenki, sőt általában nem tudják megfizetni e költséget. Ebben egyet kell érteniük velem, mindenféle kutatási adat nélkül is. Rendben, a GEKKO nem olcsó. De rengeteg dolog akad, amelyek többe kerülnek ennél, több ember veszi igénybe rendszeresen, mint 4 500, haszna kevésbé bizonyított, mint a mi tevékenységünknek, mégsem kerülnek miatta az újságok címlapjára azzal, hogy az szélhámosság, károkozás.

4.500 szülő meg tudná fizetni a GEKKO-t. Ők nem azért nem jönnek el hozzánk, mert nem tudják megfizetni, hanem azért, mert nem akarják. És azért nem akarják, mert be lettek csapva, félre lettek vezetve a korai fejlesztés, a fejlesztő pedagógia fundamentumait, és cégünk munkáját, tisztességét illetően.
Fejlesztő pedagógiai szolgáltatók Budapesten
(A képre kattintva megjelenik nagyobb méretben.)

A fenti torta zöld és sárga szeletei a komplex, integrált fejlesztő pedagógiát alkalmazó budapesti szolgáltatókat ábrázolja. A GEKKO kevesebb, mint 2 százalékát teszi ki a szektornak.

Még a különböző "egyéb" besorolású helyek között (játszóházak, kuckók, központok, centrumok), amelyeket a sajtó a legélesebben bírál és becsmérel is mindössze 7,14 százalékban reprezentált Budapesten a GEKKO. Országos viszonylatban - sajnos - nem is számítunk számottevő tényezőnek, hiszen a játszóházaink döntő többsége Budapesten és környékén található.

Ezen tények alapján a következőket indítványozom az egész tortának:
  1. A mindannyiunkat sértő és támadó és munkánkat lejárató, nehezítő sajtó megjelenések esetén együtt, közösen, egymással emeljünk szót! Ne hagyjuk magára a megtámadottat, ne segítsük a rágalmazót, hanem viselkedjünk szakmaként, szektorként, mi vagyunk a kora gyermekkori oktatás (Early Childhood Education) Magyarországon. Nem valamelyikünk, tehát nem akármelyikünk, hanem mindegyikünk együtt.
  2. Fele ekkora országban is sokkal nagyobb az egész torta. Ne ezt a kicsit marcangoljuk, hanem segítsük egymást a fejlődésben, növekedésben! Szeretnének magasabb állami finanszírozást? Ahhoz először az szükséges, hogy a politikusok ne aggódjanak amiatt, hogy a korai fejlesztés káros! Ahhoz pedig az szükséges, hogy közvélemény ne valamiféle járványként tekintsen a gombamódra szaporodó, lejárt divatra, hanem örüljön, ha a világon már réges-régen bizonyított és megalapozott módszerek nálunk is elérhetőek.
  3. Ha segíteni nem tudjuk egymást, ne akadályozzuk!
  4. A torta minden szeletén belül működő minden ember barát, nem ellenség.
  5. A tortán kívül is.
Miért így kellett történnie?

A kialakult helyzetben sajátságos, hogy a megtámadott GEKKO azon szolgáltatók közé tartozik, akik semmilyen állami forrásból egyáltalán nem részesültek soha, és jelenleg sem részesülnek. A támogatott szolgáltatók - érthetően - forráshiányról panaszkodnak, ám nem veszik figyelembe, hogy a tönkretételünk 0 Ft plusz forráshoz juttathatja őket.

A GEKKO azon pedagógiai szolgáltatók közé tartozik, amelyik soha nem kért, és soha nem kapott az államtól semmilyen forrást. Ha ránk akarnák tukmálni, akkor sem fogadnék el olyan segítséget, ami akár 1 Ft forrást is elvon más gyermekekkel foglalkozó személyektől, szervezetektől. Becsületszavamat adom.

Amikor e cikket írom, a GEKKO fejlesztés médián költsége hozzávetőlegesen 22 000 Ft / gyermek / hó. (Ez azt jelenti, hogy az átlagos szülő ennyi pénzt fizet nálunk gyermeke fejlesztéséért havonta). A legtöbb család számára ez túl sok kiadás. Becsületszavamat adom, nem tudjuk olcsóbban.

De történhetett volna úgy is, hogy a szakma nem gáncsoskodik velünk, hanem elismerően nyilatkozik rólunk. Történhetett volna úgy is, hogy a Nők Lapja 2007-ben nem szélhámosságot kiált, nem tovább szítani akarja a meglévő társadalmi feszültséget, hanem csillapítani. Az oktatásért felelős politikusok észre vehették volna, hogy itt - anélkül, hogy bármiben segítették volna - létrejött magától egy jó kezdeményezés, itt valakik olyan pedagógiát valósítanak meg, amilyenről a világ legfejlettebb országaiban, nos álmodoznak. Megkereshettek volna és megkérdezhették volna, tudnak-e esetleg bármiben segíteni?

A következőket válaszoltam volna:
  1. Esetleg fontolják meg, hogy elengedik az ÁFA tartalmát a szolgáltatásunknak. Mindjárt nem 22 000 Ft, hanem csak 17 600 forintot kellene fizetni nálunk havonta. Az államkasszában a bevételkiesés elhanyagolható lenne, rengeteg családnak viszont éppen ez a különbség jelentené a különbséget a nem és az igen között.
  2. Esetleg fontolják meg, hogy a 17 600 forint kiadást, vagy annak egy részét a család levonhassa az adójából, hiszen tevékenységünk megelőzi a tanulási zavar kialakulását, ami 5-6 év múlva államnak rengeteg költséget generál, családok életét pedig megkeseríti. Fontolják meg, hogy most engedjék el a szülők adójából az apró töredékét annak a költségnek, ami 5 év múlva elkezd keletkezni és talán 50 évig fogja nyögni minden adófizető, ha most nem engedik el.
  3. Esetleg fontolják meg, hogy hivatalosan kiállnak mellettünk, segítik promóciónkat, ismeretterjesztő tevékenységünket, hogy ne érhessen ennyi alaptalan támadás.
Ha történt volna ilyen megkeresés - becsület szavamra - nem azt kértem volna, hogy legyenek szívesek bennünket mások rovására előnyökhöz juttatni. A 20 óra ECE programhoz hasonló kérést eszem ágában nem is lett volna megfogalmazni. 

Noha nem az én dolgom volt, de amit lehetett, mindig megtettem a józan ész érvényesülése érdekében, és nagyon sajnálom, hogy a politikának évtizedek óta nem jutott ideje ilyen kérdésekkel legalább egy kicsit komolyan foglalkozni, mert teljesen értelmetlen, és demagóg és acsarkodó háborúskodásokkal volt elfoglalva.

Ki a legény a gáton?

2000-ben Czeizel Endre arról beszélt, hogy milyen jó, hogy Magyarországon a sajátos nevelési igényű gyermekeknek létezik saját pedagógiája, létezik rá állami infrastruktúra, van rá a költségvetésben elkülönített pénz, ám a másik véglettel - amely a népesség ugyanakkora százalékát teszi ki -, egyáltalán nem foglalkozik senki. A helyzet azóta lassan változik. De erősen tartja magát egy régóta idejétmúlt, nemzetünket erősen sújtó mentalitás, amely szakmákon belül is és szakmákon átívelően is arról szól, ki a legény a gáton.

Ki a legény a gáton? A védőnő? A pszichológus? A gyógypedagógus? Az orvos? Ki a legény a gáton? A logopédus? A szomatopedagógus is?
Ki a legény a gáton? Csak, aki halmozottan sérült gyermekkel foglalkozik? Ki a legény a gáton? Aki ingyen dolgozik? Vagy az is, aki kap fizetést érte?

Ez nem más, mint olyan bolondéria, amely más országokra eleve sokkal kevésbé volt jelemző, és már mindenütt régen elhagyták, hiszen munka közben felfedezték, hogy nem csak egy legény kell a gátra, hiszen a folyó olyan hatalmas, hogy rengeteg szakmának és embernek együtt, egymással kell ahhoz dolgozni, hogy kiáaradását elég gyakran meg tudják akadályozni.

A ki a legény a gáton mentalitás ma már egyenesen ciki.

Hiszen előfordulhat, hogy a gyermek köhögése kruppos jellegű, amire a családot látogató védőnő felhívja a szülő figyelmét, és pontos instrukciókat ad. Ahogyan elmagyarázza azt is, hogyan csökkenthető a bölcsőhalál kockázata és segít megfelelően kialakítani a baba alvóhelyét. És amikor valóban bekövetkezik egy súlyos kruppos roham, az édesanyja pontosan tudja, mit kell tennie és azonnal rohan a kórházba, ahol megmentik a fulladásos haláltól. Ki volt a legény a gáton?

Én legény vagyok gáton. Nem azért, mert mielőtt a GEKKO játszóházakat megalapítottam, kifejezetten az olyan halmozottan sérült gyermekek fejlesztésével foglalkoztam, akiről mindenki lemondott. Nem azért, mert ma is járok minden héten egy kisfiúhoz, akinek az édesanyjának az állami infrastruktúra azt mondta, ebből nem lesz semmi, adja intézetbe. Azért vagyok legény a gáton, mert aki a gátakon ott van, az mindenki legény. A mérnök, a szívattyúkezelő, a segédmunkás és az alkalmazott matematikus, a politikus, és a professzor. Akkor is, amikor éppen nagyon bölcs, és akkor is, amikor éppen ő is zsákot cipel. Ez a modern szemlélet és még attól is függetlenül, ki dolgozik ingyen, ki pénzért.

Sérült vagy egészséges?

Kérem. Könyörgök. Mindkettő!

Ne akarjanak választani! Nem szükséges választani! Szabad foglalkozni minden gyermekkel! Hasznos foglalkozni minden gyermekkel! Szakembernek is! Szülőnek is! Nincs vagy-vagy! Bármi másban, akárki megkérdőjelezheti szaktudásomat. Ebben az egyben nem engedem.

A szülő szeretete és gondoskodása vagy a fejlesztés fontosabb?


Ezt a kérdést válaszolja meg, aki képes rá. Én nem tudom a választ erre a kérdésre, de életemben összesen 60 másodpercet nem töltöttem azzal, hogy ezen gondolkozzak. Miért kellene ezt megválaszolni? Miért merül fel? Sokkal jobb kérdést tudok: miért nem lehet mindkettő?

Fizetős vagy ingyenes?

A gátakról nem szabad letaszítani, elzavarni a fizetős helyeket, a pénzért dolgozókat sem. A magyar értelmiség kötelessége egy demagógiától, csúsztatásoktól, a politikai közélet szóhasználatától nukleárisan sújtott országban a józan ész meleg fényét sugározni. Ahogyan Hamvas Béla a szentek bűnéről ír, a kialakult helyzet az értelmiség sara.

Hiszen legény vagyok a gáton akkor is, amikor ingyenesen adok tanácsot szülők tízezreinek, százezreinek és legény vagyok a gáton akkor is, amikor cégemnek 6.000 forint díjat fizet a szülő, akinek gyermekével képességfelmérést végzek a játszóházamban. 

Vegyük észre - mi értelmiségiek - és engedjük, hogy a tiszta gondolatok hassanak a könnyebben befolyásolhatóakra is, hogy valami finanszírozása és a valami maga két különböző dolog. Nem szabad tovább engedni, hogy legény csak az lehessen, aki ingyen és kizárólag a felszínen megmutatkozó és ezért a legégettőbnek látszó problémákkal hajlandó foglalkozni. Hiszen ez éppen a melldöngetés egy olyan izléstelen neme, amely sok probléma forrása. Én azért tehetem, hogy sokat dolgozok ingyen, mert más módon viszont keresek elegendő pénzt. A Bill & Melinda Gates alapítvány azért fordíthat dollár milliárdokat egészségügyi és oktatási problémák megoldására, mert Bill profitorientált vállalkozása megteremtette a forrást. A profitorientált vállalkozás nem azt jelenti, hogy az ott dolgozó, vagy akár a cég tulajdonosa kapzsi ember. A profitorientált út rengeteg szempontból tisztább, hiszen a finanszírozás egyenlete végtelenül egyszerű. A dolognak van ismert ára, aki akarja kifizeti, aki nem akarja, nem fizeti ki. Senkivel nem fizettetik ki akaratán kívül, amikor a boltban élelmiszerért fizet és az ár jelentős része Általános Forgalmi Adó formájában az államkasszába vándorol. Az állami szektorban dolgozók sem dolgoznak ingyen, és ami a szülőknek "ingyen" van, gyakran sokkal drágább is lehet, mint amilyen hatékonysággal a profitorientált vállalkozás képes kínálni.

Kérem ne értsenek félre. Az állami szerepvállalásra égető szükség van, nem valami ellen beszélek, hanem valamiért. Arról beszélek, hogy az állami infrastruktúra és a magáncégek is legények ugyanazon a gáton. Nem egymás ellen kell acsarkodni, hanem együtt kell végezni munkánkat. Arra szeretném csupán felhívni a figyelmet, hogy a profitorientált nem azt jelenti, hogy a pedagógus orientációja, figyelme a pénzre irányul és nem azt jelenti, hogy a cég/pedagógia fenntartója kapzsi, tisztességtelen. Azt jelenti, hogy az ilyen vállalkozásnak szabad pénzügyi nyereséget felhalmozni, míg a nonprofit szervezetek számára ez nem megengedett.

A vállalkozásnak célja nyereségesen üzemelni, más szervezeteknek nem célja. Ám mindkét esetben szabad fizetésért, pénzért tevékenykedni. Ismétlem, ez csak finanszírozás, ami a tevékenységtől magától független dolog. Nem a finanszírozás módja határozza meg egy szervezet tisztességét és legfőképpen szakértelmét, eredményességét. Kiváló szoftver is keletkezik társadalmi munkában és profitorientált vállalkozások munkájának eredményeképpen egyaránt. E szoftverek minőségét nem az határozza meg, ki és hogyan finanszírozta keletkezésüket. Hasonlóképpen, nem szabad a gátról letaszítani azokat a cégeket, ahol a dolgozók fizetést kapnak a létesítés pedig annak reményében történik, hogy a vállalkozásnak szabad nyereséget termelni, amelyből a beruházás megtérülhet. Az állami létesítés sokkal biztonságosabb, hiszen már beszedett adókat fordítunk fejlesztésre, létesítésre, megtérülnie semminek nem kell. A profitorientált vállalkozás nagyon kockázatos ehhez képest, és örülni kell annak, ha megtörténik, ha privát tőke is áramlik az oktatásba,
mert egy jobb oktatáshoz privát tőke is szükséges.

Munka jut mindenkinek

Munka nem jut, hanem munka bőven van. A gátak természete, hogy elkél mindenki segítsége, sőt égető szükség van mindenki munkájára. Idejétmúlt - ma már egyenesen ciki - azt gondolni, hogy munkához valakinek a rovására kell jutni, azaz valakit a gátakról le kell ahhoz taszítani, hogy én dolgozhassak rajta.

Tengernyi munka vár mindannyiunkra, nem kell amiatt aggódnunk, hogy elfogy. Amikor áradás fenyeget, sőt áradás van, mindenkinek bele kell köpni a tenyerébe, és feltétel és lökdösődés nélkül dolgozni kell. Ha az árat legyőztük, erősítjük a gátakat.

A tudományos világ - másutt is - évtizedeken át cibálta egymás haját a "Nature vs. Nurture" kérdésen. A polémia lényegében arról szólt, hogy a gyermek fejlődése egy genetika által előre meghatározott biológiai program teljesülése, vagy pedig minden az első évek gondoskodásának, a szülő szerető gondoskodásának (és oktatásának) meghatározó függvénye, azaz minden a nevelésen, az ember palántáról gondoskodáson múlik. A vita csak zajlik tovább, miközben már réges-régen sokan felismerték, hogy e vita alaptalan és meddő, mert mindkettő ugyanolyan fontos. A "Nature" adja a fejlődés tervrajzát, a "Nurture" pedig ugyanolyan fontos tényezője az emberpalánta fejlődésének, ahogyan a parányi növényi mag környezete, a magot ért ingerek, a jó gazda gondoskodása szintén gyökeresen meghatározó tényező abban, milyen fa nő belőle.

Fel kell végre ismerni, hogy amikor vagylagos kapcsolatot teszünk két dolgot közé, és elszabadul az acsarkodó vita, célszerű hátra lépni egyet. És messzebbről megvizsgálni a kérdést. Nem lehetséges-e, hogy azért vitatkozunk oly hevesen, mert eleve a kérdést rosszul tettük fel? Nem lehet, hogy nem is a vagy szócskának kellene szerepelni a mondatban, hanem az ésnek? Hiszen oly sokszor derült már ki, hogy bizony, de.

Munkám során számtalanszor találkoztam az élet és a gyermeknevelés súlya alatt összetört szülőkkel, és emiatt is különösen sok problémával küzdő gyermekkel. Elengedhetetlenül, égető szükség van ilyenkor családterápiára, a pszichológus segítségére. Nem csak a gyermeknek, az egész családnak van égető szüksége a pszcichológus segítségére, ezért azonnal irányítottam őket pszichológushoz. A kérdést teljesen felesleges úgy tenni fel, hogy melyikünkre van szükség. Ránk gyógypedagógusokra? Vagy a pszichológusokra? Hiszen mindkettőnkre szükség van. Sokszor, sok esetben mindkettőnkre egyidejűleg.

Úgy látom, a pszichológia úgy érzi, talajt veszített, és ezért bennünket, a képességfejlesztőket és mindenféle iparokat (gyógyszer, játékipar) és élettényeket (televízió, számítógép) okolnak. E kérdést tovább boncolni meddő. Ha kellene választani, képességfejlesztés és pszichológia, tévénézés és pszichológia között, a kérdést - talán - volna értelme tovább elemezni. Így, hogy a választás nem szükséges, lássuk inkább be, hogy gyógypedagógus és pszichológus sokkal jobban teszi, ha kölcsönösen segítik egymás munkáját, szülőket, családokat irányítanak egymáshoz és megosztják tapasztalataikat abban, melyikük miben, hogyan tud segíteni.

A fájdalom olyan nagy úr, hogy a kétkedőknek sem nehéz belátni, hogy orvosra bizony szükség van. A lelki gyötrelem olyan nagy úr, hogy a pszichológiára feltétlenül székség van, hogy amiben csak tud, minden módszerével és tudásával és empátiájával és terápiájával és analízésével segítsen a gyötrelem enyhülésében. A gyógypedagógia szükségességéről ilyen mondatot nem is fogalmazok, hanem indítványozom, hogy ahelyett, hogy tovább azon egyáltalán egy másodpercet is gondolkodnánk, melyikünk a nagyobb legény a gáton, tegyük félre a szükségtelenné vált kérdést és együtt, mindenki tegye mindenben, minden gyermek és család számára amit tud, amire képes, amit akar és tud tenni.

Fogalomzavar korrekció

A diagnózist követő terápiát követően korrekciót indítványozok. 

Korai fejlesztés

A kifejezést használjuk a szavak jelentése szerint! Hagyjuk ki belőle az idegrendszeri sérülést, hogyan és mikor mire használták és a többi hasonlót, amitől csak összezavarodik újságíró, szülő is. Alkalmazzuk a kifejezést, ha:
  1. Fejlesztés történik
  2. Korán
Ha a fejlesztés nem korán (0-5 éves korban) történik, alkalmazzuk a fejlesztés szót a korai nélkül! Ami pedig a fejlesztést illeti, nem szükséges korlátozni. Fejlesztés lehet bármi, amit akárki tesz, amitől a gyermek fejlődik.

Aggodalomra semmi ok!

A szülők meg fogják különböztetni a Korai Fejlesztő Központot - és az ott alkalmazott megannyi magasan kvalifikált szakembert - egyéb helyektől, ahol esetleg alacsonyabban, vagy nem kvalifikált szakemberek fejlesztenek. Egyébként, őket sem lejáratni kell ám! Hanem segíteni!

Okosítás: e szót ne használjuk!


Czeizel Barbara indítványát elutasítom arra vonatkozóan, hogy amennyiben a fejlesztés nem sajátos nevelési igényű gyermekekre vonatkozik, úgy használjuk az "okosítás" kifejezést.

Ez butaság lenne, és a szülők képét a fejlesztésről nem megvilágítja, hanem összezavarja.

A fejlesztés ugyanis nem kizárólag egy bizonyos kognitív területre terjed ki. A figyelem fejlesztése például nem tekinthető "okosításnak". Különösen nem beszélhetünk "okosításról", amikor a szociális kompetenciák, érettség, mozgás-, hallás-, látás-, beszédfejlődés elősegítése történik fejlesztő munkánk során.

Képességfejlesztés

Mi ezt a szót használjuk 1999 óta, a szülők értik is -, ha szakemberek, és a sajtó nem zavarja őket össze. E szó megvilágítja, hogy nem az általános műveltség, nem menedzsment ismeretek átadása, azaz nem okosítás, nem topmenedzserképzés történik, hanem képességek fejlesztése.

Képesség

A lényeg, hogy nem tudás, azaz információ, műveltség átadásról van szó, hanem valamilyen képesség, kompetencia kialakításáról. Arra kell tehát használni, amikor nem általános műveltség oktatásáról, nem is menedzsment ismeretekről van szó, hanem például az auditív diszkriminició, a lateralitás, testséma vagy magasabb szintű funkció, pl. emlékezet fejlesztéséről beszélünk.

Koragyermekkori oktatás

Ezt használjuk bátran az egész szektorra! Játszóházra, szülőre, Korai Fejlesztő Központra, GEKKO-ra, akárkire, és akármire, aki kisgyermekek (születéstől iskolába lépésig) tanulását, fejlődését valamilyen pedagógiai módszerrel segíti, megalapozza. A koragyermekkori oktatásban részt vehet számtalan különféle szolgáltató, módszer, iskola, pedagógia, szakember.

Oktatás


Az egész világon sikerrel alkalmazott Early Childhood Education (ECE) kifejezésben az Education oktatást jelent. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az angol nyelv megengedi a "learn skills" — képességeket tanulni kifejezést. Tehát nem csak információt lehet angolul megtanulni, hanem készséget, képességet is. Ezért aztán bátran mondják a Koragyermekkori oktatás (ECE) szektorra, hogy oktatás, annak ellenére, hogy szinte kizárólag képességfejlesztés történik. Ettől függetlenül, ne engedjük, hogy zavar támadjon! Hiszen pedagógusok vagyunk, az Oktatási Minisztérium felügyeli és szabályozza tevékenységünket, amely oktatás. Ne zavarodjunk abba bele, hogy kisgyermekeknek képességeket oktatunk.

Persze, használjuk a magyar nyelvet szabatosan, az esetlen mondatokból mindig kisegítenek az elsajátít / fejleszt / elősegít, fejlődik kifejezések.

Fejlesztés

Még az angolszász országok közül is akadnak, ahol ezen azért fennakadtak kicsit. Előfordul, akik Early Childhood Development (ECD), azaz koragyermekkori fejlesztésről beszélnek inkább, hogy a képességfejlesztést és a tradicionális értelemben vett oktatást a nyelvben is jobban megjelenítsék. Nekünk nem kell választani, használhatjuk izlés szerint az oktatást - ahová jobban passzol - máskor pedig a fejlesztést.

Ne használjuk: fejlesztésre szorul

2010 van! Ne használjuk ezt a szorulás dolgot a fejlesztésre! A gyermekek nem szorulnak oktatásra, hanem alapjoguk, boldog jövőjük záloga. Sérült gyermekek és nem sérült gyermekek egyaránt megérdemlik a fejlesztést, ahogyan a boldogságot, egészséget! Mondunk olyat, hogy a gyermek egészségre szorul? Kérdezünk olyat, hogy a gyermeknek szüksége van-e egészségre? Nem szükséges forszírozni ezt a kérdést.

Más kérdés, hogy feltétlenül indokolt-e a fejlesztő pedagógiai megsegítése egy sajátos nevelési igényű gyermeknek. Ekkor sem javaslom azonban ezt úgy fogalmazni, hogy rászorul, mondjuk inkább, hogy indokolt, feltétlenül szükséges, nagyon fontos és így tovább!

A fejlesztés nem pejoratív fogalom!

Mondok példákat:
  • Szoftverfejlesztés
  • Ingatlanfejlesztés
  • Területfejlesztés
  • Üzletfejlesztés
  • Minőségfejlesztés
  • Termékfejlesztés
  • Bérfejlesztés
Látják? A képességfejlesztés gyönyörűen illeszkedik a sorba. Nem kell úgy beszélni róla, hogy a gyermek rászorul, nem kell mondani, hogy kártékony, hiszen a fejlesztés mindig hasznos! Ami nem hasznos, az nem is fejlesztés! Ne beszéljenek a fejlesztésről olyan gondterhelten, olyan szomorúan! A fejlesztés jó dolog!

A fejlesztés nem csak a szegényeké!

Ez tévedés, emberek! Nem úgy van, hogy csak a fejletlen országokat, csak a fejletlen embereket kell fejleszteni! Dehogy! Szoftvert, ingatlant, területet, üzletet, minőséget, terméket, bért talán kizárólag szegény, elmaradott ország / cég / ember fejleszthet? Nem! Rendben, nekik van rá a legnagyobb szükségük, de hát az egészség sem csak azt illeti meg, akinek mindenki közül a leginkább szüksége van rá! A fejlesztésből nem szabad kizárni a fejlett országokat és a fejlett, jómódú embereket sem.

Elődeink nyomdokán

Vajon mit szólnának azok, akiket magunk előtt járni látunk, amikor múltunkba tekintünk? Vajon mit szólna ma a szélsőjobboldali nacionalisták által életveszélyesen támadott Rudolf Steiner, aki már fiatalemberként támogatta a pedagógia függetlenítését a szigorú állami irányítás alól és 1907-ben hosszú esszét írt (Education in the Light of Spiritual Science), amelyben részletesen leírta a gyermek fejlődésének fontosabb fázisait és ezek alapján, ezek miatt egy teljesen új, egészségesebb megközelítést javasolt az oktatásra?

Vajon mit üzenne nekünk Maria Montessori, aki az akkoriban teljesen embertelenül kezelt, és mindenre alkalmatlannak tekintett értelmi fogyatékos "boldogtalan kicsiket" - szemben az egész világ akkori gyakorlatával - tanítani kezdte?
 
Ha a mentálisan akadályozott gyermekeket fel lehetett emelni a normális gyermekek szintjére, akkor tanulmányozni akarom a 'normális' gyermekeket.

A múlt század elején ezt válaszolta arra a kérdésre, hogyan lehetséges, hogy több nyolc éves 'defektes' tanítványa is átlag felett teljesített a hivatalos, állami olvasás-írás vizsgán. Vajon mit szólna ahhoz, hogy 2010-ben Magyarországon üldözik azokat, akik a gyógypedagógia tudományát 'normális' gyermekre is alkalmazzák?

Vajon Bárczi Gusztáv és Pető András elítélnék, ha valaki új, addig nem alkalmazott megközelítést használ a pedagógiában?

Vajon Magyarországon mindenkinek, 2050-ben is végig kell majd járni Dévény Anna kálváriáját, akit csak Vitray Tamásnak sikerült kimenteni a gyermekneurológus és ortopéd szakorvosok karmai közül? Normális az, hogy a Magyar Pszichológusok Egyesületének honlapja ma is, még 2010-ben is ezt a kérdést tartja legfontosabbnak feltenni?
 
Vajon milyen izomtónus-eloszlási problémái lehetnek a néhány hónapos csecsemőnek és hogyan lehet azokat leküzdeni?

Hiszen ma már, Dévény Panni néninek köszönhetően tényleg minden gyermekek közelébe engedett szakembernek biztosan tudnia illik, hogy miféle izomtónus-eloszlási problémái lehetnek a néhány hónapos babáknak. Mikor jutunk már el oda, hogy ne a Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány intézményvezetőjét kelljen arról meggyőznünk, hogy a korai fejlesztés fontos? Kérem, szedjük már össze magunkat! Ez így nem mehet tovább!

A Zöld Könyv

Herczog Mária a Magyarország holnapját, a közoktatás szép jövőjét megteremteni kívánó Zöld Könyv részeként, A Kora gyermekkori fejlődés elősegítése c. tanulmányában mindent tökéletesen összefoglalt arról, milyen feladat vár arra, aki jó legény akar lenni a gáton. Tekintettel arra, hogy Herczog Mária a munkát mindenben tökéletesen elvégezte, nekünk más dolgunk már nem is maradt, mint egyenként felsorakozni mögötte.

A magunk részéről például van, amiben - ha elfogadják - tudunk segíteni, hiszen a javaslatában szereplő számos direktívát cégünk már végigjárt. Mindenki mástól is azt kérem, segítsen abban, hogy a Zöld Könyv ne maradjon science-fiction, hanem valósuljon meg. Méghozzá holnap!

A szerzőknek köszönöm az emberfeletti munkát, amit már elvégeztek és kitartást kívánok ahhoz, ami még vár rájuk! Azért kívánok kitartást, mert tudom, hogy lehetséges változtatni és megvalósítani valamit. A holnap lehet más, mint a tegnap volt.
 
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO alapító tulajdonosa





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05