Szakcikkek olvasása közben találkoztam a Fizioterápia folyóiratban (a Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társasága lapja) két olyan publikációval, amelyek véleményem szerint hasznosak a gyógypedagógia területén is. Dóla Tímea és Fehérné Kiss Anna szerzők két szorosan egymáshoz kapcsolódó és tartalmilag is összefüggő cikkben foglalták össze a cerebral paresis (CP) mozgáskezelését. (Benczúr Miklósné cikke)

A cerebral paresis az agyi károsodások révén mozgási, értelmi, kommunikációs vagy egyéb elváltozásokkal és ezek halmozódása okozta akadályozottságokkal jár együtt. Ezek az SNI gyermekek nagy számban jelennek meg a gyógypedagógia különböző szakterületein és így az ellátás területén sajátos problémakört jelentenek. Bár a cikkek a fizioterápia körébe tartozó kezelési módot ismertetnek és a szomatopedagógusok számára nem ismeretlen eljárást mutatnak be, hasznosnak tartom felhívni a gyógypedagógia egyéb területein dolgozó szakemberek figyelmét is a Fizioterápia XXII. évfolyamának (2013) 4. számában megjelent két publikációra. A cikkek tartalma minden olyan gyógypedagógus számára fontos, akik praxisában a CP-s gyermekek előfordulnak.

A szerzők "A gyermek NDT – a Bobath-szemlélet mint komplex kezelés" című cikkükben az előzőekben írtak bemutatására az NDT (neurodevelopmental treatment) kezelést írják le. A vizsgálati módszerek célirányultságának hangsúlyával fogalmazzák meg a gyermekek ilyen irányú kezelésének a lényegét. A hangsúlyt a motoros tanulásra és a funkcionális program alapján kialakított sztereotip mozgásmintákra, mozgásfolyamatok gyakorlására helyezik, így az életkornak megfelelő önállóság megteremtését állítják a kezelés középpontjába. Az életszerű szituációban gyakorolt tevékenység hangsúlya a kezelés központja, amelyben az önállóság, a játék örömteli mozgásélményt jelent a kezeltek számára és életkornak megfelelő komplex fejlődést tesz számukra lehetővé.

"A CP fizioterápiája a Bobath-szemlélet szerint" című cikkükben mindezt a cerebral paresis kezelésébe integrálják. A központi idegrendszer sérülése okozta klinikai tünetek ismertetése, a klasszifikációs lehetőségek összefoglalása mellett a kezelés célkitűzésében korszerűen olyan terápiás–fejlesztési, de ugyanakkor nevelési feladatokat ismertetnek, amelyek a gyermek mozgásterápiai kezelését az életkornak megfelelő gyermeki tevékenységre, annak befolyásolására ösztönözik. Ebbe a fejlesztés-fejlődés folyamatba integrálják a Bobath-módszer egyes elemeit, felhasználva a CP-s gyermekek terápiás foglalkozásait a mindennapok tevékenységeinek fejlesztésére.

Mivel a cikkek szemlélete és tartalma a gyakorló gyógypedagógusok számára is hasznos, indokolt, hogy e rövid tájékoztatással hívjuk fel a figyelmet a CP-s gyermekek gyógypedagógiai rehabilitációjában való hasznosságára.

A leírtakat indokolt kiegészíteni a szomatopedagógia már ismert, hasonló célkitűzésű komplex gyógypedagógiai eljárásaival, amelyhez két korábbi publikációmat szeretném ajánlani: