prae.hu

 

2002
média

tartalom:

Baglyoknak jánya
Neil Gaiman
Részletek az Fajiságról és Judaismusról - John Aubrey, R. S. S. által (1686-87), (262-263. old.)99

Ezen történetet nemes Edmund Wyld úr barátom adá kezembe, kinek az öreg Mr. Farringdon mesélé el mondván, régtül ösmert volt vala már a maga idején es. Dymton várasában egy étszaka valamely újszülött jánygyermeket hagytak vala oda a templom eleibe, ahol es másodnap reggelre kelvén talált reá a sekrestyés, és a csöpp jányka imhol szorongata vala egy kuriózus dolgot mégpenig bagolynak köpetjit, az mi szétmorzsálván egy bagolyköpet szokásos compositióját mutatta, úgymint: bőrke és fogak és apró csontok.

Meghallván a váras idősb asszonyai mind imígy szólának: hamarast égetnék meg halálra e gyermeket, aki hahogy nem asszonytul való úgy baglyoknak jánya. A várasatyák és vének mindáltal mást gondoltanak, és került vala a gyermek a klastromba (minthogy mindezek röviddel a pápista üdők után történtenek, és a klastromot lélek nélkül hagyák, mert mind a várasi népek úgy hivék, az ördögnek és az ő angyalinak tanyája, és kuvikok esmeg gyöngybaglyok, valamint bőregerek fészkeltenek a toronyban), a gyermeket penig ehelyt hagyák, és rendelének melléje egy várasi asszont hogy etetné etcetera.

És jövendölve vagyon, hogy a kisded keves üdők múlva eltávozék ez világbul, az mit ő meg nem cselekedék: hanem inkább nevekedék 14 nyaratszaki szűzjánnyá. Haj, minő vala az a jány, gyönyerő viola, töltvén az ő nappalit, valamint étszakáit magos kűfalaknak megette, emberi tekéntetektől ment, az hol csupáncsak az az egy asszon fordult meg minden reggeleken. Történt penig egy vásári napon, hogy a jóasszon hangasabb szóval dicsíré a jány csuda szépségit esmeg hogy beszélni nem tuda, mert nem volt vala az ki erre őtet okítná.

Ahun a dymtoni férfiak, vének, ifjak es öszvebeszéltenek mondván: talám vizitálnánk meg a jányt, ki vönné észbe azt? (Értvén a vizitáláson azon szándokukat, hogy gyaláznák meg.)

A gondolat megfoganván ily szók hirdettetnek: valamely férfiemberek vagynak, hold töltével mind kompániába gyűjtetnek falkavadászatra; s a holdsarló kikerekedtével egyenként elhagyák házukat egybetalálkozván a klastrom eleiben, az ispán penig kinyitá a kapukat, hogy egyenként bémennének. Az kit ők kerestek vala rejtőzék a pince mélyire, megrémísztve a zajtól.

Ímé a jány az kinek szépségérül amazon szókat hallották vala, gyönyerőbb, mint valaki azt elméjében képezné: a haja veres vala, melly nem volt igen szokásban, s visel vala egy fejér inget, ugyan mást se; mikor a jány látá az férfikot még jobban ijede szüviben, mert sohse látott a fajtájából annak előtte egy darabot se, az egy asszonyon kívüle senki ember fiát nem ösmére. Bámulá őket megriadottan, elkerekedett szömmel, torkábul szakada kicsinyég a sikoltás, valamintha könyörgene, hogy őtet ne bántanák.

Az emberek meg csak neveték, mint az kinek gonosz szándoka vagyon, mert bűnös és fertelmes lelkűek valának kik érkezének a hold fényiben.

Rikolthatott a jány avagy szakaszthatta meg enmagát, mert semminémű cselekedet el nem tántoríthatta vala a gonoszt. És az ablakok megvakultanak, hogy még a holdfény egyenik sugára es bé ne hatolhassék, és hallható vala nagyerős szárnyak suhogása, bátor az emberek mit se látának az ő álnakságukban, kötve levén mind a figyelmetességük galádság dolgában.

Azon éjjel a dymtoni népek valamennyien csak valának az ő ágyukban mindegyre álmodák a huhogást és rikoltást és nagy madarakot, és álmodák magukot kicsiny egereknek s patkányoknak.

És eljöve a másodnap reggele, s az asszonnépek heába es követék vala atyjukot, fiukot, hamarast kerülvén a klastromba, annak es pincejébe, imhol találák a hideg kűpadlaton baglyoknak köpetjit, az mikben haj és csat és érmék és apró csontok valának, alant penig széjjelszórva valami kevés szalma.

Azon naptul a dymtoni férfik: vének, ifjak egykint eltűntenek, valamint sohse lettek vón. Néhány évek múltával beszélni kezdték a jányt, hogy látták vólna őtet a legmagasabb tölgyfák esmeg tornyok teteibe etcetera, azt es mindenkor félsetétben avagy étszaka, és senki fia meg nem esküvék, hogy a jány vala avagy é nem.

(Fejér alak - bátor E. Wyld úr képtelen lévén emlékezetébe idézni hahogy a népek mesélék, ingben avagy mezítelen vala.)

Mindezek igazságát én meg nem ítílhetém, vagyon ez egy kedves történet, az mit itt papírra tevék vala.

Fordította Hegedűs Orsolya


* Neil Gaiman Smoke and Mirrors című kötetének előszavában az alábbi sorokat írta a Baglyoknak jánya (The Daughter of Owls) című novellához: "John Aubrey, a 17. századi gyűjtő és történész egyik kedvenc íróm. Írásai a hiszékenység és erudíció, az anekdoták, a reminiszcenciák és álomfejtés hatásos egyvelegét adják. Aubrey műveit olvasva szinte azonnal ráérzünk egy személyre, aki úgy beszél a múltból, hogy áthidalja a századokat: rendkívül szeretetreméltó, érdekes ember. A helyesírását is szeretem. Ezt a történetet többször többféleképpen próbáltam megírni, de soha nem voltam elégedett. Aztán az az ötletem támadt, hogy megírhatnám, mintha Aubrey írta volna."


előző év 2002 következő év

média
média


Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05