A spanyol nyelvű világ legjei 2013-ban a Lazarillo szerint

Lazarillo de Tormes

ferenc pápa Ki az év embere, gyíkja, visszatérője, melyik volt a kedvenc könyvünk és sorozatunk? Minden kiderül hajtás után!
2013. 12. 31. 16:26

Az év embere kétséget kizáróan, nálunk és a Time magazinnál is Ferenc pápa, alias Jorge Mario Bergoglio, akiről az argentin hívőkön kívül aligha hallottak ez év március 13-a este előtt, mikor azonban a világtörténelemben először latin-amerikai pápa köszönthette híveit a Szent Péter téren. Bergoglio a megrökönyödéseket fokozva, jezsuita létére a Ferenc nevet vette fel, s gyorsan rászolgált az általunk azonnal ráaggatott Paco pápa megnevezésre: kontinensének problémáit helyesen felmérve a szegénységet állította működése középpontjába, melynek propagálásában maga is elöljár azzal, hogy egy puritán vendégházban lakik, menzán eszik és nem megy nyaralni. Sok tekintetben II. János Pál vonalát követi az egyházak közötti megbékélés programjában (számos gesztust tett a muszlimok felé), a nők szerepének hangsúlyozásában, meglepőnek ható, bár még nem egészen világos mélységű kijelentéseket tett a melegek és az ateisták felé, miközben a katolikus egyház, mint szervezet diszreditálódásának főbb okaival is igyekszik szembeszállni: a Vatikáni Bank korrupciójával és maffiakapcsolataival (lefejezéssel és egy független amerikai tanácsadó cég átvizsgálásával), illetve a befele fordulással és a merev, hierarchikus működéssel. Ferenc, a latin-amerikai baloldal előretörésének (pink tide, alias rózsaszín dagály) figyelembe vételével, a szubkontinens retorikai populizmusával és saját szociális érzékenységével összhangban év végén kifejezetten antikapitalista kijelentésekre ragadtatta magát, de hangsúlyozta: nem marxista. Az előttünk álló évben kiderülhet, mit kezd a pápa a megoldatlan pedofilügyekkel, sikerül-e keresztülvernie gyaníthatóan nem egyszerűen megejthető reformjait, és sikerül-e fenntartania eddig mintaszerűen alakított "egyszerű emberek pápája" imidzsét. A Ferenc pápáról szóló cikkünk 2013 második legnépszerűbb anyaga volt a Lazarillón, a Vigilia szeptemberi számában igyekeztünk megvilágítani Ferenc pápaságának demográfiai okait, vagyis azt a tényt, hogy az átalakuló katolikus világban hogy veszít teret Európa, ezzel párhuzamosan pedig hogy emelkedik Latin-Amerika és Afrika szerepe a katolikus közösségben. Nyomtatottban kiváló összefoglaló anyag Keresztes Imre cikke az ünnepi HVG-ben (2015/51-52), a weben pedig ajánljuk Iván András és Tóth Gergely jófejpápa-analízisét az Indexen.      

ferenc pápa

   

Az év gyíkarca magasan, ellentmondást nem tűrően a kamionsofőrből lett új venezuelai elnök, Nicolás Maduro, akinek volt olyan hónap az idei évében, mikor többet használta a Chávez szót és szinonimáit, mint az holát. Maduro a politikai demagógia idei bajnoka: egyénisége hiányát áprilisban a fiatalon elhunyt elődjére való 6,4 percenkénti utalással igyekezett pótolni, európai szemnek egészen abszurd kijelentései a templomban madárként vagy metróépítéskor árnyék formájában kirajzolódó, értelemszerűen mindenhol jelenlévő Jézus-Chávezről pedig a megváltó diktátor kultuszának retrográd vonásai. Maduro kiváló példája annak, merre nem szeretnénk, ha Latin-Amerika tartana. Idei harmadik legnépszerűbb cikkünk Chávez haláláról és Venezuela és az ALBA jövőjéről szól, a Maduro-jelenségről, a  és a vallás kampánycélú használatáról a már említett Vigilia-cikk közöl részleteket.
 

maduro



Az év visszatérője a chilei Michelle Bachelet, aki a minden tendenciával szembemenő, az üzleti életből a politikai szférába átpártoló, Pinochet óta először jobboldalra (pontosabban jobbközépre) pozicionálható Sebastián Piñera kormányzását követően ismét átveszi a kormányrudat a gazdaságilag sikeres, de népszerűségében lelöttyedő elnöktől (utóbbi okairól Soltész Béla ír részletesen itt). Chilében nem közvetlenül újraválaszthatók az elnökök (így az akkortájt 84%-os népszerűséggel bíró Bachelet sem indulhatott a duplázásért 2009-ben), így idén év végén két nő, Bachelet és Evelyn Matthei csapott össze: két 10%-ot elérő riválisuknak, Enríquez-Ominaminak és Franco Parisinek köszönhetően két kör kellett hozzá, de végül 62-37 arányban Bachelet győzött.         

Az év könyve a Lazarillo választása alapján idén vitán felül Roberto Bolaño Vad nyomozók című remeke, melynek fordítására és megjelenésére sokat kellett várnunk, de megérte: a Kertes Gábor magyarításában az Európa Kiadónál publikált latin-amerikai Odüsszeia a KönyvesBlog ötvenes listáján is befért a top10-be, akárcsak a Magyar Narancs világirodalmi tizenegyesén, ahol egészen a második helyig röpült. Nálunk vitathatatlanul első, nemcsak azért, mert három nagy fejezete önmagában, külön könyvként is megállja a helyét, hanem mert úgy tömi meg a fejünket enciklopédiányi latin-amerikai irodalommal, hogy közben elsőrangúan szórakozunk, s az Agata Christie-i modellt felborítva addig nyomozunk, míg valaki meg nem hal; közben meg szemöldökünket felvonva kell elgondolkoznunk, mit ehettünk hajdan egy olyan könyvben, mint az Úton. Hisz ez sokkal jobb móka!     

vad nyomozók



Az év sorozata a Lazarillón nyelvészeti sorozatunk, mely a szuperaktív blogger, El Mexicano segítségével  extenzíven, kilenc részben vette végig Spanyolország nyelveit a spanyoltól a kantábriain át a katalánig és a baszkig (a lista nem teljes, cikkeink közt keresve mind a kilenc rész elérhető). Ennek első része, melyet februárban közöltünk, az idei legolvasottabb cikkünk, az Ibériai-félsziget nyelvi arculatáról, melyet e sorok leírtáig 887-en olvastak.

Olvasóinknak ezúton köszönjük meg 2013-as figyelmüket, ígérjük, a jövő évben, Brazília évében is igen sokféle anyaggal jelentkezünk, mind a spanyol, mind a portugál nyelvű világról!

(A képek forrása: Wikipedia, Európa Kiadó)

 





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05