• főoldal
• cikkek

Idén, 2016-ban emlékezett az irodalmi világ a tragikus sorsú spanyol kötő és drámaíró, Federico García Lorca 1936-as meggyilkolására. Hazánkban nem csak ez a tragikus évforduló volt szinte visszhangtalan, de az andalúz költő életművéről az elmúlt évtizedekben megfeledkezett volna a magyar könyvkiadás és színházi élet. A Salamancában Lorca magyarországi recepciójából doktoráló Szolcsányi Ákos munkáin kívül egyedül Katona Eszter fenti monográfiája méltó tisztelgés a spanyol és európai irodalom felejthetetlen művésze előtt.

A hazai közönség Katona Eszter könyvéből kivételesen részletes, pontos adatokat ismer meg García Lorca életéről és halálának máig tisztázatlan körülményeiről. Az életrajzi elemek feltárása elengedhetetlen az életmű megértéséhez, a rejtett jelentéstartalmak megfejtéséhez, a pontosabb értelmezéshez. Az életrajzból kiindulva érthetjük meg, miért a halál és a szerelem, a nők és a férfiak, a gyerekkori emlékek, a társadalomból kitaszítottak jelentik költészetének és drámáinak alapmotívumait. García Lorca a látszat ellenére rendkívül tudatos költő volt, ezt bizonyítja verseinek és drámáinak rendkívül árnyalt, gazdag szimbólumvilága, amelyben szinte minden egyes szónak metanyelvi jelentése van, s így lehántható róluk a kosztumbrista, népies címke.

Katona Eszter a költő egyik emblematikus elbeszélő versén, a Siratóéneken, és egy verscikluson, a Cigányrománcokon keresztül elemzi García Lorca költészetét, annak motívumait és jelképrendszerét.

Drámái közül pedig a hazai színpadokon is jól ismert három színművet veszi górcső alá: a Bernarda Alba házát, a Yermát és a Vérnászt. Mindhárom dráma cselekménye a halál motívumára épül, a tragikus végzet az első jelenetektől kezdve apró utalások, szimbólumok formájában jelen van, hogy aztán az utolsó epizódban beteljesüljön a tragikus hősök elkerülhetetlen balsorsa, akiknek bukásához az egyéni szabadság utáni vágy és a társadalmi konvenciók közti kibékíthetetlen ellentét, a hagyományos társadalmi szerepek elleni lázadás vezet.
Katona Eszter külön fejezetet szentel a négy őselemmel, a kozmosszal, a természettel, és a szexualitással kapcsolatos szimbólumok vizsgálatának, melyeknek a jellemábrázolásban és a környezetrajzban van szerepük.

Remélhetőleg a hazánkban úttörőnek számító, napjainkig a legalaposabb elemző monográfia mellett a magyar García Lorca-kutató spanyol nyelvű recepció-kötete ("Así que pasen 60 años. Los dramas de Federico García Lorca en los teatros húngaros entre 1955 y 2015". Huelva, Universidad de Huelva, 2017) is eljut majd a hazai irodalom- és színházkedvelőkhöz.
.