(Nem is oly) ismeretlen katalán író magyar olvasót keres

Zelei Dávid

monzóA Minden dolgok miértje című elbeszéléskötet bemutatója kapcsán egy olyan, hazánkban jobbára ismeretlen katalán íróval ismerkedhettünk meg, aki éppoly járatos a magyar pornográfiában, mint a forgatókönyvírásban vagy a grafikában, s bár fordítója szerint messze esik mind Örkénytől, mind Cortázartól, a felolvasás alapján nem nélkülözi sem a mélységet, sem a humort. Quim Monzó könyvének bemutatóján jártunk.

2009. 12. 05. 00:53

Nem is olyan rég nyilatkozta azt tanulmánykötetünk hasábjain  Pávai Patak Márta, hogy az általa népszerűsítendő spanyol írók iránti igény óriási – csak nem tömegméretekben gondolkodva. "Ha hatvan olvasónak van óriási igénye efféle "luxusra", hogy ismeretlen spanyol szerzőket fedezzen föl magának, akkor nem szabad megfosztani őket ettől a lehetőségtől" mondta akkor, s nagyjából ez a mondat lebegett mottóként a fejemben, mikor a katalán Quim Monzó Minden dolgok miértje című könyvének bemutatójára igyekeztem az Országos Idegennyelvű Könyvtárba, mely már nem először szolgált helyszínéül valamely Patak-fordítás prezentálásának (honlapunkon is olvasható Miguel Delibes Patkányok című könyvének beharangozója).

 

Mert ki a túró az a Quim Monzó? Nevéből ítélve minden bizonnyal katalán, a könyvcím után ragasztott megjegyzésből kitalálhatóan író, novellista, a sorozat szüzséjéből kiindulva pedig kortárs. Ennyi és nem több, amit egy spanyol irodalmi körökben nem egészen járatlan átlagértelmiségi sejt, kiegészítve azzal a néhány információval, amit a szórólapon olvashatott, miszerint Monzó valóban nagyon is élő író (1952-ben született), és sok más katalán tollforgatóhoz hasonlóan nem csak anyanyelvén, de spanyolul is publikál (bár, mint azt a fordítótól megtudhattuk, nem ez az erősebbik oldala), "nemzedéke legfontosabb elbeszélője", és Kafkával, Borgesszel meg Rabelais-vel rokonítható. Nohát, szégyelli el magát az ostoba firkász (akinek akkora szeletek maradnak ki a Tirant lo Blanch és Jaume Cabré közti katalán irodalomból, hogy azt említeni se merné) de hiszen ha valakit olyanokkal rokonítanak, mint Borges vagy Kafka, az már olyan rossz író nem lehet, s bár fenntartásai vannak az olyan túlzottan bátor kijelentésekkel szemben, mint "nemzedéke legfontosabb elbeszélője", érdeklődve várja a beszélgetést, melyben a fordító partnere nem más, mint M. Nagy Miklós, az Európa Könyvkiadó főszerkesztője.

 

Az igencsak oldott légkörű (mindemellett pedig roppant informatív és érdekes) társalgáson aztán hamar kiderül, magának Pávai Patak Mártának éppúgy vannak fenntartásai Monzóval szemben, mint M. Nagy Miklósnak, aki kiadóként (ha hinni lehet Monzó honlapjának) 2011-ben jelenteti meg a szerző Guadalajara című kötetét. M. Nagy elmondja, hogy az ő vonatkozó történetének kezdete a 2007-es frankfurti könyvvásárra nyúlik vissza, ahol a díszvendég Katalónia, a sztár Albert Sánchez Piñol (nemrég jelent meg magyarul Hideg bőr című világhíres, húsz nyelvre lefordított regénye az Európánál, Bakucz Dóra fordításában), a megnyitóbeszéd laza és szellemes előadója pedig nem más, mint Quim Monzó volt. M. Nagy ekkor figyelt fel a könnyen olvasható, (látszatra?) kissé felszínes, de mégis megragadó egypercesekre, melyekről azonban Patak Márta kijelentette: nem érnek nyomába Örkénynek (a beszélgetők a groteszk örkényi mesterfogásait hiányolták a katalán szerzőtől) sőt, mikor balszerencsés szervezés és némi udvariasság folytán Benyhe János és Imrei Andrea Cortázar-fordításai után kellett felolvasnia belőlük, kifejezetten gyengének érezte őket. A gyarló filológusban a sok cséplést látván ekkortájt vetődött fel: no de akkor miért kellett lefordítani és megjelentetni a kötetet (merthogy a kiadás is a Patak Kiadóra, alias Patak Mártára hárult), s pláne mért akar egy nagyhírű kiadó egy másik könyvet is megjelentetni tőle? Patak Márta először azzal magyarázta a választást, hogy a nemrég hazánkban járt  Julia Otxoa magyarul is megjelent kötetének egyik novellája (mely Monzó egyik könyvének borítójára reflektál) "kívánta" Monzót (íme egy bizonyíték, mennyire szeretik az irodalomban élők a könyvek egymással folytatott dialógusait), M. Nagy pedig azzal, hogy hiába a könnyedség és a felszínesség, a történetek némelyike továbbra is ott motoszkált a fejében. Hátra volt még a kétségek eldöntésére szolgáló puding próbája (a felolvasás), de még ezelőtt (mintegy növelve a drámai feszültséget: most akkor tényleg ekkora kókler ez a Monzó vagy Kafka és Borges "igazi" rokona?) megtudhattunk egyet s mást a szerzőről, akit M. Nagy találóan "túlmozgásosként" jellemzett. Hogy miért? A rövid felsorolásból és a Monzónál személyesen is járt fordító tapasztalataiból megtudhattuk, hogy a vulgaritástól és keménységtől soha meg nem rettenő Monzó Tourette-szindrómában szenved (ami irányíthatatlan kontrollvesztéssel, és olykor káromkodási kényszerrel jár), álnéven pornográf írásai jelennek meg, rengeteget fordít (Salingert, Capotét, Hemingwayt…) katalánra, emellett pedig újságíró, esszéista, nem ritkán forgatókönyvíró, továbbá imád rajzolni és remek grafikái vannak. No de hogy ír?

 

 Nos, mint az végül kiderült a felolvasásból, néhol (például mesetoposzokat újraíró novelláiban) könnyedén és szórakoztatóan, néhol meg kegyetlenül, megrendítően és zseniálisan (a "Trójai diadalmámor" felolvasásának végszavakor el is csendesedett a terem egy hosszú pillanatra). Közös pont a többféle elbeszéléstípusban ugyanakkor az a mérhetetlen pesszimizmus, mely még a szórakoztató részeket is áthatja – happy endről ne is álmodjunk. Boldog végben reménykedő olvasóinak az lészen vigasza, hogy irodalmi horizontjukat újabb régió kiemelésre érdemes szerzőjével gazdagíthatják. S ez sem csekélység.





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05