prae.hu

 

Szilvay Máté
Vodka, szék, vakolat

VODKA, SZÉK, VAKOLAT

Négy üveg vodka és szép lesz az élet
Kúszik a világ, a sarokban székek
Állnak rendezett halmokba töretve.
Guruló csavarok, foszló vakolat
Győzedelmeskedő, élő akarat
Tette ezt veletek, székek és vakolat
Tűrve és hallgatva szenvedő, rút anyag.

Ám jön a hajnal, sebtében beoson
Rút miliőnkbe egy nyitott ablakon
Derengő fények, kavarog a világ.
Fáj a fejem, a mámor messze szaladt
Zúg a fülem, tudom senki sem maradt
Mellettem. Szép lassan érkeznek az árnyak
Néma társai a tisztuló magánynak.

Rémlik, még láttuk az illanó erkölcsnek
Kabátja szegélyét a gyűlölt vendégnek
Az emberiességgel karöltve ment.
Nevettük, aztán fogtuk az üveget
Falhoz vagdostuk a még ép székeket
Porfelhő lett, ahogy hullott a vakolat
Számolgattuk a guruló csavarokat.

Most csönd van, és a lelkiismeret réme
Érkezik távozott erkölcsünk helyébe
Lábnyoma látszik a szoba porában.
Egyre jön, nem futok, úgysincs értelme
Mellém áll, lehajol, és a fülembe
Súgja, hogy: "Ember, a vodka is csak anyag
S lám, győzött ellened, szánalmas akarat!"



Kritika

barta andrás
2006. 12. 20. 15:07

Bevallom, eddig úgy írtam ezeket a kötelező kritikákat, hogy először megnéztem a szerző adatlapját, és ha arról volt szó, hagytam, hogy kibújjon belőlem az ostoba pedagógus. Nem is mertem reagálni tizenkét éves költőnőnk szerzeményére, hagyván, hogy érzéketlen főszerkesztőnk kékmetál szavaival kicsinálja a szokatlanul szűkszavú költeményt. (Lásd: http://prae.hu/prae/reviews.php?rid=941&cat=3 !) Tizennyolv év feletti szerzőinknál azonban (ha arról volt szó), nem takarékoskodtam a patakvérfolyatás nyelvi eszközeivel, és élvezkedve szúrtam bele a tehetségtelenség bordáiba.

Jelen költőnk azonban túlságosan is határeset, meg is vagyok lőve rendesen. Hiszen tizenhat évesen ki ne írna (vagy legalább szeretne írni) a világ szétesettségéről és dekadenciájáról verseket, és, íme, ez is az.

Arról, hogy "miről szól" a költemény, keveset beszélnék: "a régi erkölcsök" eltűnésének vagy a cinizmus világszerű megjelenésének a fölpanaszolása már régi újdonság - rút, sybarita váz, magyar, ne lopj, ember farkasnak lófasza, lopnak a miniszterelnökök, és legszebb ifjaink nem átallják anális szex közben ekivel izgatni egymást... - - - ez van, ezt kell szeretni, mondaná apám, én meg azt mondanám neki, hogy attól, hogy ez van, még nem kell szeretni.

A úgynevezett formája és nyelvi leleményei kapcsán azonban sokkal mellbevágóbb és differenciáltabb élmény ér. Amikor elkezdtem olvasni, először utáltam: pár-, sőt bokorrímek, unalmas, 17. századi skandálás, ráadásul mindenféle rendszer nélkül, csak azért, hogy rímeljen - ami nem megy, minek erőltessük, ugye? Az megint nagyon furcsa,

hogy jön a hajnal, sebtében beoson/ Rút miliőnkbe egy nyitott ablakon

mert a miliőbe hogy jön a mi, de amikor ideáig ér az ember (érek én), akkor már határozottan lesz egy amolyan csokonais víziója/hangulata, hogy aztán a 3. versszakban bátran valamiféle barokkos-szabadverses formában relativizálja a birtokosjelzőt és annak értelmező jelzőjét:

Rémlik, még láttuk az illanó erkölcsnek/Kabátja szegélyét a gyűlölt vendégnek/Az emberiességgel karöltve ment.

Annyira nem szokványos megoldás ez ezekben a modern időkben, hogy csak-csak megdobogósodik ilyenkor az olvasó szíve. Ráaádásul az effektus megismétlődik az üvegek kontra székek falhozvagdosásában, amely kép egyébként is egyszerű, szép, mórikálatlan és őszinte - márpedig ennek a keresetlen egyszerűségnek a hangját a vers kevéssé találja korábban. A "Számolgattuk a guruló csavarokat" ismét telitalálat, szép, pontos, letisztult, mégsem közhelyes.

A zárlaton igen humoros, hiszen egyszerre idézi föl Vörösmartyt, Madáchot, de még Vicoszkijt is, miközben a részegség banális témáját emeli pathetikus magassáokba.

Összességében azt mondanám: nem rossz, sőt! Ám a szerző jobb, ha eldönti, hogy a dalszerű gördülékenységre vágyik (és akkor inkább énekelhető, ám irodalmilag értelmezhetetlen szövegeket hoz létre), vagy szépirodalmi igényű műveket hoz létre - mert most épp a kettő között állt meg.



Kommentek:
Vodka, szék, vakolat
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2006. 12. 02. 18:23
keletkezés ideje: 2006. 09. 09.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05