prae.hu

 

Nagypál István
A hármak ereje eljő ide is...

Látom, hogy látod, amit én látok

Belépek. Te ott ülsz. Mélán.
Elveszem, amit el kell vennem.
Rám nézel; kaján mosolyod
Elárulja csontos lelkedet.
Halott vagy! Oh, mond, igen
Az vagy, halott. Nem más…

Most rágom körmeimet,
Látom vágyad netovábbját
Most újabb negédes mosoly
Hagyja el a szádat, de nem fogsz
Ki rajtam…

Megélem, mit meg kell élnem
Túl leszek rajta, bárhogyan
Is sikerül. Nem akadályozhatsz
Meg engemet célom elérésében
Véged lesz, mi után én is végeztem…
S majd én mosolygok te rád
Vicsorítva, mint aki tébolyult,
Kinek vén esze lelkedig húsod
Legaljáig elér és ott végez veled…

2006. június



..Itt…

Itt ülök a hőség
Őrjít, a fény
Lelkembe sugározza égető
pillantását
S vár, hogy megdögöljek belé…

Kibírhatatlan.
Szemcsatornám tölcsére
Túlon túl csordul,
Szememet fátyol fedi,
Vakoskodom egy korántsem
Vak világban.

Innen sötét, de kívülről
Nem biztos?! Beletapos
A rúd a sebeimbe
És teljesen kiszakítja beleimet.

Midőn megjön a józanságom
És érezhetően megvilágosodom,
Úgy, ahogy a nap sem tud
Hatni rám, végre úgy ülök itt,
Aki se nem halni, se nem élni készül.

2006. június



Reggeli gondolatok…

Áldott az ég az éjjel,
Midőn jön a régen nem
Látott hatalom, és
Érzem, hogy újból
Fáj, de! Elmondhatom, hogy
Ez a fájdalom más, igazán
Más... Tudod te is!
Igazán akkor érzem, mikor
Eljő’ az éjjel… tűnve,
Tűnetlenül mosolyog rám
A nap…de vár reám!
Sok szív, sok éhező
Gyereket látván magam
Előtt ebben a problémában,
Remélem, tényleg! Remélem,
Hogy ami rossz volt
Számomra egyszer csak
Elmúlik és tova tűnik,
Mint a madár, amit a
Szél libbent meg és
Engedi tova a messzeségbe…

2006. szeptember



Kritika

Péczely Dóra
2006. 12. 29. 19:08

Tisztelt Szerző!

Félek, előző kritikám egy korábbi verséről nem volt elég nyilvánvaló. Ön még nem érett meg a költőségre. Petőfi Sándort hívom segítségül (A XIX. század költői), talán ő pontosabban fogalmaz nálam.

"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd."

Ha nem fogadja el Petőfi sorainak bölcsességét sem, kérem, olvasson költészetelméleti írásokat, verseket, olyan szerzőktől, akiket a magyar irodalomtörténet évszázadok, vagy legalább évtizedek óta méltat. Higgye el, a költészet nem egyenlő az úgynevezett ihlettel. Az érzelmek megélésének folyamata egy érzelmi, pszichológiai folyamat, de leírásuk önmagában nem költemény. A szép költemények, a jó versek mögött hatalmas irodalomtörténeti tudás, és önreflexív, tudatos szerző áll/ül/fekszik. Addig senkiből nem lesz olvasható költő, míg nem ismeri fel a nyelvi közhelyeket, és nem szűri ki ezeket a verseiből. Ezekben a verseknek látszó dolgokban, melyeket ön feltölt, a nyelvi közhelyek tárházára bukkan a nyájas kritikus.

Az olyan erőltetett kép, mint a "Szemcsatornám tölcsére / Túlon túl csordul" vagy értelmezhetetlen, vagy ha a sírásról szó, akkor nevetséges két sor.
Képzavarra gyönyörű példa: "Beletapos / A rúd a sebeimbe".

Ezennel megkérem a szerzőt, hogy újabb verseit legalább hat hónapig ne töltse fel, mivel a Kötelező rovat heti egy vershelyére mások is pályáznak. Egyelőre nem fogok én sem többet tudni mondani verseiről, mert a költővé válás folyamata hosszú.



Kommentek:
A hármak ereje eljő ide is...
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2006. 12. 17. 12:08
keletkezés ideje: 2006. 09. 01.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05