prae.hu

 

Nagypál István
In memoriam 1942-44

Lengyel hon eme
Fájdalmai sújtanak.
Bűz. Csalás. Halál.

Utolsó órám.
Emlék, ami megmarad,
Oh, bennem nyugszik.

Vétkes gondolat.
Nem a zsidók műve volt,
Hanem a népé.

Csillagok. Szalag.
A földi pokol vétke
Máig rajtuk van.

E nép nem felejt!
Szívük oly nagy és örök.
Oh, csodás elmék.

A művészetük
Egyszerűk, bonyolultak.
Maga az élet.

Ha ma meghalok,
Velük halok, örökkön
Örökké. Ámen.

2007-04-30 Budapest

*Megjegyzés: Haikufüzérbe megírt megemlékezés.



Kritika

Balogh Endre
2007. 06. 19. 00:30

Elég fura, hogy ma valaki egy egész néphez/népről akar szólni, hisz önmagunkkal kapcsolatban is felmerülnek azért kérdések. A néhol tiszta versszakokba meglepő módon kerül be pl. ez:

"A művészetük
Egyszerűk, bonyolultak.
Maga az élet."

Ezt az "egyszerűk" szót nem értem. Meg lehetne magyarázni? Egyébként a 'művészetük bonyolult' lenne OK, mert egyes számban van 'az ő művészetük'..Vagy ez benne áték?



Kommentek:
In memoriam 1942-44
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzákommentek száma: 1
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2007. 05. 12. 12:01
keletkezés ideje: 2007. 04. 30.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05