prae.hu

 

ralpa
A pszichopata bánata

Rühellem! Elegem van abból, hogy rajtam tapos mindenki, hogy én vagyok, akit a szarba, a sárba lehet tiporni, hogy testem stigmaként járják át a szögek újra és újra! Elegem van abból, hogy kalodaként vaspatkók szorítanak közre! Elegem van és egyszer – erre esküszöm – bosszút állok. Levetem a béklyót, meg a rajtam hatalmaskodó állatot, ezt a féktelen barmot, aki azt hiszi velem mindent lehet.

És akkor!

Akkor ezer sebből ömlik majd a vér, mocsok ragad mindbe és fertőzés jár át mindent. Akkor én leszek, aki nevet, én leszek, aki ezt az egészet okozta, és IGEN! ez megnyugvást okoz nekem. Elfekszem csendben a fűben, hallgatom a természetet és közben nézem békében, nyugodtan, hogy szenved az az állat!

Eleinte sántikál majd, nem érti mi történik, majd lassan végig kúszik előbb a lábán, majd a testén, végül az agyáig hatol a fájdalom és kiül a szemébe. Lassan érti meg, hogy ez mindent lehengerel, nem múlik és csak egyre rosszabb lesz. Én pedig élvezem és megteszem még azt is, hogy mégsem hirtelen, hanem lassan, centiről centire tépem ki a húsából magam, hogy minden ideg egyenként pattanjon el és reccsenjen, cuppanjon a hús!

Mert rajtam ne taposson senki, engem ne tiporjanak sárba és más kapja a szöget, mely stigmaként járja át a testet!

Akkor jön el az az idő, mikor már nem téphetik szét testem durván – mondván érzéketlen az, csupán elhalt felesleg!

És én csak fekszem majd a fűben és hallgatom a természetet. Végül lehunyom lelkem, s úgy merülök a semmibe, hogy tudom, bosszút álltam.

Mert senki ne mondja, hogy egy pata csak semmi, érzéketlen szaru!


(Így jár az, aki Bret Easton Ellis-t olvas.)



Kritika

Balogh Endre
2008. 02. 11. 14:17

Ismereteim szerint van olyan olvasóréteg, melynek ez a szövegtípus a gyengéje. Nyelvileg kifogástalanul megírt, viccnek jó, szójátékon (a pata kétértelműségén) alapuló szöveg. Engem személy szerint ugyan elborzasztott egy pszichopata ilyen vallomása, de jól lebegteti tartama alatt a rövid szöveg a komoly és a játékos értelmezhetőség mindkét változatát.

Kellene még belőle olyan is, amely könnyedebb, humorosabb témát dolgoz fel. És olyan is, amely nem ennyire közhelyes szójátékra épül, mert azért ennek a szövegnek ez a közhelyes nyelvi kiindulási pont a gyengéje, szerintem.

Alapvetően kedvenc történetem, a fűnyíró (porszívó) esete jutott eszembe, amit nyuszika kért volna el rókától, de mire odaért, annyira felhergelte magát, hogy megkérdezése nélkül hozzávágta: Tudod mit, Róka!? B… meg a fűnyíródat!




Kommentek:
A pszichopata bánata
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2007. 11. 13. 12:34
keletkezés ideje: 2007. 09. 01.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05