prae.hu

 

Nagypál István
Nyugtalan

Zölden kattog
előttem az idő.
Türkizben forog
az égben a bogár.
Némán fekszem
a pogányok kövei
lábánál. Kőtestek.
Hideg van.
Vacog az én,
mert

mélyen fekhetett volna
szívem vitorlái közt
a nyugalommal.



Kritika

Pollágh Péter
2008. 11. 11. 15:28

Nem tudom elsőre elképzelni, milyen is lehet az, amikor "zölden kattog" az idő. Az idő, ha lehet, ne kattogjon. Mert ez egyszerre erőltetett, ötlettelen és képzavargyanús. S innentől édesmindegy, hogy milyen színben kattog. A harmadik sortól sem lesz feltétlenül könnyebb dolga az olvasónak. A szerző nyilván azt kívánta megvilágítani nekünk, hogy az ég türkizkék. S akkor mi van? Aztán jön egy bogár is, ami "forog". Ez nem a legpontosabb, legplasztikusabb ige ide, az bizonyos. "Kövei" helyett "köveinek"-et kellett volna írni, de az az igazság, hogy úgy sem hangzik igazán jól, azon túl, hogy nincs is kifejtve, milyen kövek ezek, mit jelentenek, mit sejtetnek.

 

Ez erős, megjegyezhető és működőképes: "vacog az én". Ez megérne egy verset. A szerző ezt megpróbálhatná kibontani, úgy hogy nem kalandozna folyton el, s nem akarna folyton valami nagyot mondani. Éljenek a kis szavak! (Ez ügyben ajánlott olvasmány a Kukorelly-líra.)




Kommentek:
Nyugtalan
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzákommentek száma: 1
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2008. 10. 15. 16:10
keletkezés ideje: 2008. 01. 01.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05