prae.hu

 

Magyar Csaba
Nomen est omen

Esteledett. Dzsihád a tér bal sarkán, egy törött támlájú padon ücsörgött. Már vagy fél órája folyamatosan és szapora mozdulatokkal szotyolázott.

A járókelőket szemlézve arra a gondolatra jutott, amint az utolsó maggal is végez, leüt valakit. Kemény balhorga volt, csípőből is belefordult, ahogy régebben a trénerétől tanulta. Nagy fogást azért nem remélt az akciótól, hiszen a környéket messzire kerülték a konszolidáltabb polgárok. Inkább csak szórakozni akart, meg összeszedni az italra és a cigire valót.

A pad előtti félméteres sávot lassan ellepték a szétrágott, üres napraforgóhéjak. Dzsihád öt nagyobb és nyolc kisebb kupacon pillantott végig. Különös módon mindig is vonzódott a számokhoz, a köztük húzódó rejtett összefüggésekhez. Kilenc éves sem volt még, amikor egy biciklizár feltörése közben kiszámolta, meddig tartana az összes lehetséges kombinációt végigpróbálni. S habár tanulni egyáltalán nem szeretett, matematikából, egyedül az intézetből, mindig jelest kapott. Tanárai szerint kifejezetten tehetséges volt, több évvel a korosztálya előtt járt. A fiú még pofozkodott is a képességei miatt, nem tűrte, hogy a többiek gúnyolódjanak vele. A nevét is az állandó verekedései miatt akasztották rá, valaki azt mondta, arabul harcost jelent.

Dzsihád kiköpte az utolsó héjat, majd szórakozottan ismét a szotyolakupacokra meredt.

“Fibonacci-számok", gondolta, aztán a szürkületben közeledó, elfogadható öltözetű férfi láttán felhúzta a bal kezére a boxert.

 




Kritika

Pollágh Péter
2009. 01. 03. 20:37

Dzsihád gondolkodik. De azért nem erőlteti meg túlontúl magát. Nem egy Raszkolnyikov ő, s még csak nem is M. Douglas az Összeomlás című filmből.

 

"arra a gondolatra jutott": ez így gördülékenyebb: "arra jutott". És simább is. Ahogy Nádasdy Ádám szokta volt mondani: a mai korszellem az egyszerűség.

 

Színeket, szagokat nem nagyon találtam itt, csak becsületes leírást. Rutinmunka – mondaná Chuck Norris. Szóval nem érzem az újévi bizsergést, de nem baj, hiszen ez egy tavalyi szöveg.

 

Végül is van annak feszültsége, hogy több bekezdésben leírjuk, hogy valaki készül valamire, aztán a végén nyitva hagyjuk a dolgot. Megteszi? Nem teszi? Döntsön mindenki. Illetve: várjuk a folytatást!




Kommentek:
Nomen est omen
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2008. 11. 12. 21:32
keletkezés ideje: 2008. 10. 24.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05