prae.hu

 

Nádai Virág
A múlt

A múlt a jelenbe
keveredett,
ahogy a piszok
fénylik tiszta gyermek
arcokon,
mint az almában
a rothadt részek.

Én nem tudom
az időt felbontani.



Kritika

Pollágh Péter
2009. 02. 21. 20:01

A verset (a lecsupaszított a verstestet) visszafelé érdemes most megpróbálni (mindig csak próba az, amit tehetünk, receptje vagy mindent látó gömbje senkinek sincs) értelmezni, felbontani.

"Én nem tudom az időt felbontani." Egy elemi kijelentés, mondhatni. Furcsa az akusztikája. Hangozhat elméleti állításként, de olvasható (irodalmi) gyerekhangként is. Gyerek- vagy kamaszhangként. A rácsodálkozás feszültsége itt kvázi csúcsra jár. Feszültség nélkül meg nincs irodalom. Bár Varró Dániel vitatkozna velem.

Hiszen (ahogy ezt már több százan megfogalmazták) az írás nulla fokán egyedül vagyunk, vakok, csecsemők vagyunk stb. A semmiből írunk, el kell engednünk minden dallamot, melódiát, kulturális mintát, műveltséganyagot, "eszmei mondandót", tanácsot.

S ha azt állítjuk, hogy az utolsó két sor egy fontos tételt (egyenletet) foglal magában, akkor azt (is) kell, hogy mondjuk: ezt nem sikerült alátámasztani, bizonyítani. Elevenebb kép- s metaforarendszerben felfesteni, felvonultatni. Egyáltalán: egyéniesíteni. Pedig: majdnem. Mert nem rossz ez, a szerzőnek van érzéke, de az első versszak valahogy steril marad. S az utóíze a közhelyé.

Máshogy szólva: ez egy termékeny váz(lat). Egy majdani, filozofikus vers alapja. Talán. Illetve: ámen.




Kommentek:
A múlt
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 02. 04. 09:46
keletkezés ideje: 2008. 06. 02.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05