prae.hu

 

ralpa
A hazaáruló

Szergejjö élte mindennapjait, ahogy minden ember, aki éli a mindennapokat. Amikor a Nap felkelt, álmosan köpenybe burkolózott, s gondoskodott a mindennapi koffein adagja 20%-áról. Nem szerette a munkáját, így nap, mint nap egy fél órával előbb kelt, hogy felkészítse magát testileg-lelkileg.
Kávét ivott, zuhanyozott, fogat mosott, majd összekészítette az aznapi anyagot, mely munkája elengedhetetlen része volt.
Évről évre egyre nehezebben viselte a megpróbáltatásokat, de a piac már csak ilyen. Könyörtelen és az nyer, aki korábban kel, aki rámenősebb, aki tudja, mit akar eladni. Szergejjönek mindene megvolt, ami ehhez a munkához kellett. Hosszú évek fáradságos munkájával dolgozta ki azt a stratégiát, melyből egy fikarcnyit sem engedett és amely több-kevesebb sikerrel, de mindig hozta, amit várt tőle. A katalógusok, a táblázatok és a számtalan szórólap mind az ő műve volt. Ezeket most szépen bőr táskájába pakolta a megadott sorrend szerint és kilépve az ajtón gondosan bezárta maga után. Az utcán, az erős napsütésben hunyorogva kereste autóját, majd két pity-pity után gyorsan beszállt.
Nem akart a szomszédokkal találkozni, mióta kiderült, ki is ő valójában és mit tesz a hazájával. Ők ezt nem érthetik. Ő mindig a haza érdekében cselekszik és mindig ezt tartotta szemelőtt. Dühösen dudált rá a figyelmetlen biciklisre, aki jó íjászhoz méltón megmutatta, megvan még az a bizonyos ujja. Ez azonban valamiért újra kijózanította és lecsillapította Szergejjöt.
Összeszedte a gondolatait és megpróbált a mai napra koncentrálni, mely mindennél fontosabb volt. Ez volt az a nap, mely meg fogja oldani minden problémáját és örökre jólétet biztosít. Érezte, a mai ügyfelek bármit megadnak majd az árujáért, csak rámenősnek kell lennie, tudni mit akar.
Közben egyre jobban közeledett a Csarnokhoz, ahol a vevőkkel kellett találkoznia. Úgy érezte felkészült, mindent meg tud tenni azért, hogy nyélbe üsse az üzletet.
Még a parkolóval is szerencséje volt – pedig ez nála mindig az adott nap ómenje volt – kézbefogta a táskáját és belépett a Csarnokba. Lassan, ráérősen megkereste a megbeszélt helyet, kipakolta az előre összekészített anyagot és várt az ihletett pillanatra.
Öt hosszú perc elteltével érezte itt az ő ideje, megköszörülte a torkát és hangosan így kiáltott:
-Eladó! Olcsó, jó minőségű haza, akár részletre is ELADÓÓÓÓ!



Kritika

Pollágh Péter
2009. 02. 21. 18:49

Mióta (régóta) korrektorként is melózom, jobban bántanak a helyesírási hibák. De nem akarok senkit megkövezni, s nem csak azért, mert én is rosszul írok néha ezt-azt. Amúgy se. Csak jelezném, hogy talán túl sok van belőle. Ez a Kötelezők rovat többi szerzőjének is szól.

Nem bántam volta, ha a szerző (sorszünetekkel elválasztott) szakaszokra bontja a szövegét, sokkal áttekinthetőbb lenne, nem csak az olvasónak, de neki magának is. Persze akkor lehet, hogy meg sem írta volna. Szóval a káosz az egy jó kis felöltő vagy takaró, ahogy tetszik.

A cím jó. Kiváló mankó, henteskampó, behúz, beránt, várakozásokkal, izgalommal tölt el, tölt fel. Ezért is kell vigyázni a címekkel. Adjunk lapos, fáradt címeket, akkor elkerülhetjük, hogy csalódást okozunk a Nyájas Olvasónak. Egy darabig még kitartott a figyelmem, az első mondat is okés, laza és karakán volt. Aztán jónapot.

Vajon mit mondana erről a szövegről Benedek Anna?

Amúgy én megvenném ezt a hazát. A Sárga-fehér villamosaival, a Tere-Fere kekszeivel és az összes alkujával, irigységével, szereptévesztésével együtt. Még nincs rá pénzem persze, de gyűjtöm a forintokat, kopejkákat. Egy kutyanyelves perselybe.




Kommentek:
A hazaáruló
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzákommentek száma: 2
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 02. 16. 14:19
keletkezés ideje: 2008. 01. 01.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05