prae.hu

 

Kóbor Adriána
Nélküled

Ez is csak egy éjjel.
Véres szemedben
kék reménnyel
kerestem
imát,
egy kézzel
fehérre festve
arcod párkányán
ezer láztól vak csillagot.

Ez is egy újabb éjszaka nélküled,
hiába futok nem rejt el előled
karcos homlokom…
Üveges döbbenet.
Minden te én vagyok.

A percekről lassan csordogál
az arany megszokás.
S a hiány, a hiány…

A tűzbe teszem kezem,
vagy magamba mártom,
oly mindegy nekem…
Úgyis bőrömbe ég
a tegnap-foltja.
Hazugságod könnyebb nekem,
mintha minden perc
az űrt sikoltja.

A homály és a pirkadat
vajon csak fekete-fehér
és színes hiány-terv
egy megfesthetetlen álom
meg nem alkuvó hadgyakorlatán?

Itt a tavasz,
én mégis érzem
a jégkorszak fehér illatát.
A pillangóknak
már csak jégvirágok jutnak,
s éles késekbe fagynak
az esőcsepp-balladák.

Tollaim,
násztáncom,
a csorba orgonák…
Minden kék,
légtiszta
vágy.

Pedig ez is csak,
mint minden,
semmi…
Nélküled.

 




Kritika

Sopotnik Zoltán
2009. 06. 20. 09:05

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Ebben az alkotásban aztán szépen elszabadult a toll, kifolyt a kozmikus tinta, rá is csorog az író és az olvasó nyakára egyaránt. "Ez is csak egy éjjel."- oké, idáig rendben is volnánk, de azt már nem tudom, hogyan kell például kék reménnyel imát keresni, ráadásul valakinek a szemében. És miért pont kék reménnyel? Lehetne pirossal is, vagy sárgával, nem? Vagy annak a valakinek, akihez szól e költemény, kék lenne a szeme? Akiről később kiderül, ha jól értem, hogy maga a szerző. "A minden te én vagyok," sor erre utalhat. És akkor a szerző magához írt szerelmes verset? Nem hiszem, csak kissé eltévedt a saját maga által fölépített világban, ahol bárhová fordítjuk a fejünket, képzavarok vicsorognak ránk. És nem ám szelíd képzavarok, hanem jó nagyra nőtt agresszívak. " A percekről lassan csordogál / az arany megszokás." Ennél a mondatnál sem érteni, hogy mi az az arany megszokás, ami a percekről lassan csordogál. Elég nagy a fantáziakészletem, de ezt nem tudom elképzelni. És megjegyezném még azt is, hogy gyorsan csordogálni nem nagyon tud valami, tehát fölösleges belassítani. Végig lehetne menni az egész versen, akadnak még szörnyecskék, mégsem teszem. A "karcos homlok" miatt viszont dicséret a szerzőnek. Az egyetlen sor, ami megmenthető, megmentendő.





Kommentek:
Nélküled
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 02. 28. 19:58
keletkezés ideje: 2008. 03. 27.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05