prae.hu

 

Vígh Róbert
néha az

az érzésem támad hogy
noha időnként fönt vagyok
és azután teljesen lent va
gyok csak én érzem úgy
hogy fönt vagyok és csak
én érzem úgy hogy lent
vagyok pedig hogyha az
érzésem nem csal olyankor
pont nem érzek semmit



Kritika

Sopotnik Zoltán
2009. 06. 17. 10:24

Az utolsó sorok stimmelnek: pont nem éreztem semmit, amikor elolvastam a verset, de úgy tűnik az írója sem, amikor le-vagy megírta. A filozófiát is be akarja játszatni a költő, de nem sikerül nyikorgó hintájába beültetni sem Heiddeger, sem Kant urakat. Ja, és indulunk az "egyszer fenn, egyszer lenn" laza, hétköznapi bölcsességéből és lehuppanunk az árnyékos homokozóba, kezünkben dömper.  A szürke versekkel vigyázni kell: nincsenek benne nagy hibák, észveszejtő képek, ostoba szófordulatok, csak nem állítanak semmit, nem tudni miért írták őket. Aki került már érzelmi kapcsolatba egy verssel, annak komoly depressziót okozhatnak. A mániás líra olvasónak össze kell szednie magát.

 

Ez egy vázlat, annak is gyenge, de mégiscsak valamiféle kiindulópont: lehetne belőle egy erős közepes költemény írni, ha átgondoljuk mi is a szándékunk vele, belepumpálunk egy kis fantáziát, kiegészítjük szépen a sorokat élettel. Úgy érzem, itt a költészethez való hozzáállással van a legnagyobb gond: nincs komolyan véve. Még nem derült ki a szavakhoz, gondolatokhoz való viszony.




Kommentek:
néha az
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzákommentek száma: 1
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 05. 21. 00:33
keletkezés ideje: 0000. 00. 00.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05