prae.hu

 

Nagypál István
UP

Egy padra ülünk, persze állhatsz, de jobb ha ülsz.
Aztán mesélek, közben lóbálom a karom, bottal
rajzolok, néha fejbe váglak, amíg lábad lógatod.

Színes lufikkal játszol – rágógumi, buborékfújó.
Úgy festesz mint egy színesceruzából épített
szobor – spagetti-figura. Még a hajad is göndör.

Azt mondod, fel, fel, ahol vattacukrot nyalnak az
angyalok s orosz balettot bámulnak! Rád sandítok,
azt gondolod, hülyének nézhetsz. Ezen ne múljon,
elveszem a fagyid és a homlokomhoz nyomom.
Legalább lehűsít. Most már nevethetsz rajtam.




Kritika

Sopotnik Zoltán
2009. 08. 02. 10:51

Jó vers, rendben is van, meg minden, mégis azt mondom, a szürkébb Nagypál versek közül való ezen opusz. Sok jót elmondtam / elmondtunk már a Nagypál-versek kapcsán, jól látszik a fejlődés íve, a műveltségi élmények versbe vitele szépen , karcosan megtörténik estébé, estébé. Ebben a versben is van titok, bár jól el van dugva. Ami máskor előny és hatalmas poétikai rutinra utal, jelen esetben a fordítottját mutatja. Nem működik most itt valami, szétesik a vers, majd összeáll, és újra szétesik. Nem árt néha levegőt venni, lassítani, és ha nem megy, jöhet a fagyi homlokközépre, de tényleg.


Kommentek:
UP
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 07. 01. 22:57
keletkezés ideje: 2009. 07. 01.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05