prae.hu

 

Berényi Csaba
Kitartott hang

1.

Látom az örvénylő tömegek csordaszellemét
Bolyongva azokon az utcákon
Melyeken a hideg szél tépi
Előnytelen formába a hajam, hangos röhögés
Felszökő vérnyomás bizsergő viszketéssel
Érkezik meg
Undorodom az esőtől, ami szüntelen vizelésre
Késztet
Undorodom a megerőszakolt nők piros
Ruháitól és gerjszető pillantásaitól
Undorodom a távolságtól, ami köztem és
A többiek közt terjeng
Undorodom a felolvasott versek időbeli
Elszámolásaitól
Undorodom a frissen vasalt ingujjaktól
A sznob gecik karján
Undorodom a kielégítetlen, felajzott
Állapot poklától
Utálom a buszállomások tömött
Artériáit
Utálom az úttest aneurizmáit,
Akik csak stopposok
Utálom a polgárőrséget az ideális
Ív mentén szemmel tartani
Utálom a hamisítvány költészetet
Amit megzabáltatnak velünk
Utálom a magányos maszturbáció
Egyhangú szürkeségét
Utálom a leláncolt szemhéjam
És duzzadt ajkaim összefüggését
Utálom a nem szimmetrikus
Arcberendezéseket a kirakatok tükrében
Bámulni
Utálom a szellemi orgazmust, amit az
Olvasás ingerel
Utálom másolni és megszegni a tiszteletet
Mások művei iránt
Utálom a skatulyákba szorított
Tojáséleteket
Utálom a megkülönböztető
Viselkedések armadáját
Ciklikusan tapasztalni
Miközben leamortizált tudatomat
Letaposom, rászarok, pusztítom,
Semmibe veszem és közönyömet
Fejezem ki
A szánalmas senkiháziak
Reményteljes szemei
Ahogy vehemens beleélést
Tanúsítanak
Utálom a kurválkodó fehér szemét
Ötezres tarifáját leszurkolni
Minek fejében láthatom a
Mennyország előzetesét széles vásznon
Utálom a vágyakat a realitásba
Injekciózni
Egyszer még túllövöm magam
És belehalok az elérhetetlen
Képek látványába
Utálom a tettetett érdeklődést, ami
A felesleges beszélgetések üres
Semmit mondásával jár
Utálom a beépülést a tömeg
Örvényeibe
Utálom az üvöltéseket
Intenzíven túlüvölteni
Utálom a műhavat a
Karácsonyfán tárolni, utálom
A hulló hajszálak sokaságát
A térdemen számon tartani
Utálom a falak közti hideget,
Amiért kesztyűben kell rohadnom
Utálom a más szemmel történő
Vizsgálatát a lelki mélységeknek
Utálom konszolidálni a magatartásom
A rend fenntartásának érdekében
Utálok remegve tudomást venni a
Gyomorfájdalomról és dadogva
Eltűrni az eső pisálásra késztetését
Utálom hangoztatni az intelligen-
cia magaslatának eufóriáját
Utálom hiányolni a drogokat
Az ajkam felszínéről
Utálom a neuronjaim mellett
Alkohollal bélelni az
Agyam kanyarulatait
Utálom a sokatmondó pillantások
Rám zúduló lealacsonyítását
Utálom a dührohamot
A fagyos vécédeszkán
Elszenvedni
Utálom a társadalmi
Kategóriák előre dobozolt
Mintáiba meríteni
Magam
Utálom a retta nem megfelelő hatását
A fogaim közt
És szervezetem barlangjának falán
A szüzességem elvesztésének
Látomása végül magam
Ellen fordul, amint az esőfelhők
Alatt szégyenteljes húgyfolttá
Mutálódik…
…Velem együtt…

2.

Negyed óra világok határmezsgyéjén
Válaszfalat emel
Az állapot és az öntudat
Közé ékelődve
Gyomorból a véráramba kerülő
Izgalom ritmusával
Lüktető lélegzetvétel
Belehajszol a szemcsés
Hangok eltompult érzékelésébe
Unalom, kielégítetlen
Aggyal szomjazom a változás
Testet károsító fixációira
Jelekkel felrajzolt látomás
Szemrontó látvány
Hallójárat küszöbének
Szőrszálaival egyesül
Zavarja az érzékelés tisztaságát
A szabályszerű magyarázat
Hol a jövő? Ha a jelent
Transzszerű fények világítják
Retinám mögül
Koponyámból kiindulva
Hol az összefüggéstelen
De őszinte (ál)szent beszéd?
Kávé- és dohányszag
Keveredik a sejtjeim között
Pórusaimon át az érzékeny
Külvilág felé igyekezve
Strófa-és ritmushiány
Nincs konklúzió a végén
Boldog nem-létezés, amíg
Meg nem születünk
A szülőszoba zöld falai közé,
Onnantól vége a nyugalomnak
Sajnálatos világrajövetel, éhes szájak
Éhes szemek, porcikák
Reszketnek a hidegben
Automatizált orvoslás
Nézz körül a szobában, növeszd a hajad
Növeszd a fogsorod fehérségét
Növeszd a fantáziád minden centiméterre
Kiterjedő felületét
Növeszd a beszédkésséged, mert ami
Nem beszél, az csak levegőt okád
Bele a tömegbe elkapkodott
Némaságában
Növeszd akaratod és vágyaid
Elérésének lehetetlenségét
Növeszd a pszichotikus álmok
Végeláthatatlan
Létráját, amint a homlokod
Támaszában nyugszik
És várja, hogy felmássz rajta
Növeszd elvárásaid az automatizáltsággal szemben
Növeszd igényedet a halk, ritmikus
Kommunikációképtelenség
Szétzúzására
Parányi ökleidet is használd
Növeszd a tekintélyed a csordaszellemben
Tobzódó, utcát feltaláló
Arcok körében
Növeszd a nemi szerved látványos
Eredményig
Növeszd a tapasztalati síkon lógó
Képek pixeljeit
Növeszd az emlékezés művészetét
Mielőtt elfelejted
Növeszd a gerinceden felkapaszkodó
Rémület sebességét
Növeszd az étvágytalanság keltette
Gyomorfájdalmat
Növeszd a társaságot magad körül
A végletességig
Növeszd a túlélési esélyed egyre
Csökkenő tendenciáját
Növeszd a terveid a kilátástalanság
Gödrében állva
Növeszd a leütések számát
Az anyakönyvi kivonatod és halotti bizonyítványod gépelése során
Növeszd társadalmi értékeid
Magasztosan fénylő
Besugárzását
Növeszd a hallucinogén szerek-
től való függésedet
Növeszd a körmeid, amikkel
Kiszögellésekbe marva
Kúszol a megélhetés
Lecsupaszított testén
Végül vágd le az összes kinőtt nyúlványod elsárgult emlékét és bukj bele a sírba 



Kritika

Sopotnik Zoltán
2009. 08. 06. 16:29

Ó jaj, haragszunk a világra Allen Ginsberg szellemében,vagy őt szerencsétlenül megidézve, de a kamaszos düh elviszi  és lekapcsolja szürrealista villanyunk.

" Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban " (Orbán Ottó nagyszerű fordítása, és nekem jobban bejön, mint Eörsi István Üvöltése) így kezdőkik a nagy mű, amely a beat nemzedék és irodalom alapja. Ó , mennyien próbálták utánozni már, amit nem lehet. Ahogy Pollágh Péter barátom mondta volt a minap: "azért Ginsberg Üvöltése elég fegyelmezett üvöltés volt." És menniyre igaza van, bár Isten ne verjen meg érte, én még az ő zseniális sorait is meghúztam volna, bár ez lehet az én jellemhibám.  Bizony, bizony konzervatív vagyok.

Ha elszáll az agyunk, vagy elsül a tollunk az nem baj, de a hallucinációk után nem árt használnuk azt a bizonyos javító pirost, és húzni, húzni, betűket, képeket, életet, fóbiát. Hogy csak a tehetséges sorok maradjanak életben, például az ilyenek:


"Utálom a buszállomások tömött
Artériáit"

"Utálom a polgárőrséget az ideális
Ív mentén szemmel tartani
Utálom a hamisítvány költészetet
Amit megzabáltatnak velünk"

"Utálom a nem szimmetrikus
Arcberendezéseket a kirakatok tükrében"



"Utálom a műhavat a
Karácsonyfán tárolni"

 ésatöbbi, ésatöbbi.

A vers második része egyébként már biztosabb kézzel íródott, bár még abban is sok a modor, a pontatlan düh, amivel azért nem jó játszani, mert elég hamar nevetség tárgyává válik az ember fia. Vettem a fáradtságot és voltam olyan szemtelen, hogy készítettem egy saját verzót, íme:
 

Undorodom a távolságtól, ami köztem és
A többiek közt terjeng
Undorodom a felolvasott versek időbeli
Elszámolásaitól
a frissen vasalt ingujjaktól
A sznob gecik karján
Utálom a buszállomások tömött
Artériáit

a polgárőrséget az ideális
Ív mentén szemmel tartani

a hamisítvány költészetet
Amit megzabáltatnak velünk

a leláncolt szemhéjam
És duzzadt ajkaim összefüggését
a nem szimmetrikus
Arcberendezéseket a kirakatok tükrében
Utálom másolni és megszegni a tiszteletet
Mások művei iránt
a skatulyákba szorított
Tojáséleteket
a kurválkodó fehér
Ötezres tarifáját leszurkolni
Minek fejében láthatom a
Mennyország előzetesét széles vásznon
Egyszer még túllövöm magam
És belehalok

Utálom a műhavat a
Karácsonyfán tárolni,
A hulló hajszálak sokaságát
A térdemen
a falak közti hideget,
Amiért kesztyűben kell rohadnom
Utálom a más szemmel történő
Vizsgálatát a lelki mélységeknek
konszolidálni a magatartásom
hangoztatni az intelligen-
cia magaslatának eufóriáját
hiányolni a drogokat
a dührohamot
A fagyos vécédeszkán
Elszenvedni

a retta nem megfelelő hatását
A fogaim közt

2.

Negyed óra világok határmezsgyéjén
Válaszfalat emel
Az állapot és az öntudat
Közé ékelődve
Hol a jövő?

Őszinte (ál)szent beszéd?
Strófa-és ritmushiány
Nincs konklúzió a végén
A szülőszoba zöld falai
Onnantól vége a nyugalomnak
Nézz körül a szobában, növeszd a hajad

a fogsorod fehérségét
Növeszd a fantáziád

a beszédkésséged, mert ami
Nem beszél, az csak levegőt okád
Növeszd akaratod és vágyaid
a pszichotikus álmok
Létráját

elvárásaid az automatizáltsággal szemben
igényedet a halk, ritmikus
Kommunikációképtelenség
Szétzúzására
Növeszd az emlékezés művészetét
a társaságot magad körül
a leütések számát
Növeszd a hallucinogén szerek-
től való függésedet
a körmeid

Végül vágd le az összes kinőtt nyúlványod és bukj bele a sírba

és a javító pirosból így lehet csodaceruza ( egy jó kis rajzfilm volt gyerekkoromban) akár.

Hajrá dzsinnek, meglesz a jó vers is talán!

 




Kommentek:
Kitartott hang
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 07. 15. 18:00
keletkezés ideje: 0000. 00. 00.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05