prae.hu

 

Magyar Csaba
Bohóctréfa

   Rábai legszívesebben elmenekült volna, azonban a kefebajszú porondmester ujja egyenesen rászegeződött.
   - Az az úr a harmadik sorban – hallotta a szemüveges műszaki rajzoló. – Jöjjön, a következő számban a segítségére lesz szükségünk.
   Rábai gyomra összerándult a felszólítástól. Mielőtt vonakodva felemelkedett, megigazította a zokniját. Nem azt a sötétkéket kellett volna választania a szürke cipőhöz, dehát sebtében ezt tudta előkotorni. Egyáltalán jegyet is csak a nyaraláson feltűnően unatkozó gyerekei miatt váltott.
   A testesedő műszaki rajzoló térdig érő sortjában és rózsaszín lábszára közepéig felhúzott zoknijában, elvörösödve állt a reflektorfényben. Ösztönösen kerülte a feltűnést, s ha valamivel, épp bátortalanságával vonta magára egyesek figyelmét. Ám többnyire levegőnek nézték.
   - Menjél, Papa! – hallotta kisebbik fia bíztatását. Rábai tétován a porondmester felé mozdult.
   - Nem kell megijedni, Uram. – mondta neki a kefebajszos nyájasan. – Egy egyszerű tréfához kérjük a közreműködését. Merlini, a bohócunk, az előadás kezdete előtt kisebb balesetet szenvedett, helyette kellene beugrania.
   - Látja ott Mikront, a világ legkisebb emberét? – mutatott az eddig a porond egyik szegletében megbújó cirkuszi törpére. Neve hallatán a törpe viháncolni kezdett, miközben csúfondárosan meredt Rábaira.
   - Ha sípolok – folytatta a porondmester, maga Mikron után ered, s ha sikerül utolérnie, egyszerűen billentse fenéken. De igyekezzen, mert amilyen kicsi, olyan fürgén szedi a lábát.
   A törpe, gyorsaságát fitogtatva, kacsázó mozdulatokkal sprintelt néhány métert. A közönségből találgatni kezdték vajon a kövérkés műszaki rajzoló képes lesz-e utolérni aprócska ellenfelét.
   Rábainak egyáltalán nem volt ínyére a tervezett fogócska, de nem akart gyávának mutatkozni.
   - Egy utolsó igazítás – mondta a porondmester. – Bohóctréfához krumplilorr dukál -, és ezzel Rábai orrára illesztett egy rikító, piros félgömböt.
   - A ruházatán nem kell változtatni – mustrálta végig a műszaki rajzolót. A nézőtéren felnevettek. Egész érdekesen alakul.
   Mikron mintegy véletlenül, Rábai közelébe oldalazott. A porondmester a szájába vette a sípot. Rábai magán érezte a törpe tekintetét. A sokat látott szempárból sütött a gúny.
   Rábait hirtelen elfogta a játék izgalma. Ereit összepréselte az adrenalin. A sípszó hallatán a törpe felé vetette magát. Ám imbolygó felsőtestével Mikron kiszámíthatatlanul cikázott ide-oda. A gyerekek a nézőtéren kiabálni kezdtek. Ki a törpének, ki pedig Rábainak szurkolt.
   A fújtató műszaki rajzolónak többször is sikerült szinte lépésnyire megközelíteni a komikus bakugrásokkal, néha bukfencezve menekülő Mikront, aki azonban az utolsó pillanatban mindig egérutat nyert.
   Rábait egészen magával ragadta az üldözés heve, így már nem is figyelt a publikumra. Észre sem vette, hogy a kiabálás abbamarad, s a helyét csodálkozó nevetgélés veszi át.
    A ziháló műszaki rajzoló kénytelen volt szusszanni egyet. Mikron úgy két méterre tőle bosszantóan, önmagára mutogatva táncikált előtte.
Rábai megpróbálta összeszedni az erejét és a törpére koncentrált. Nem fogja engedni, hogy ez a kis senki is kibabráljon vele. Most vagy soha, gondolta.
   A műszaki rajzoló arca megfeszült, amint éberen figyelő ellenfele irányába vetődött. Mikron előbb cselesen jobbra, majd villámgyorsan balra  iramodott. Rábai nem hagyta magát. Bulldogként loholt a törpe nyomában, centiről centire közelítve meg. Mikronon először látszott, hogy szorult helyzetbe került.
A közönség kacarászása hahotává fokozódott. Rábai végre rúgótávolságba ért. Már diadalittasan lendítette volna a lábát, amikor jókora puffanást érzett az ülepén. A műszaki rajzoló kibillent az egyensúlyából, majd karjaival a levegőt kaszálva elterült a földön. Szemüvege leesett az orráról.
   Merlini tornyosult felette. Tarka ruhában, fejhangon csúfolódott és ünnepelt. Mikron, Rábaitól karnyújtásnyira ült a porondon. Megvetően mérte végig az előtte hasaló műszaki rajzolót, aki aznap este oly tökéletesen alakította a balek testreszabott szerepét.
   Rábai izzadtan és megszégyenülten hevert a fűrészporban. Feltápászkodni sem maradt ereje. Lesütött szemmel gubbasztó fiai felé hunyorított, de szemüveg nélkül nem tudta őket kivenni a harmadik sorból.
    A publikum felszabadultan és hálásan nevetett.



Kritika

Sopotnik Zoltán
2009. 08. 02. 09:57

Tetszik ez a szikár szöveg, bár vannak hibái: kicsit lehetne benne több fantázia ( a mániám) és pszichológiai plusz, viszont a szándék visz mindent. Régi prózaírói hagyomány  a kisember kiszolgáltatottságát egyszerűen, közhelyek nélkül ábárzolni, és bizony keveseknek sikerül. Nekem valamiért Csehov A csinovnyik halála című remekműve jutott eszembe, amikor a főhős rátüsszent egy államtanácsosra, és ez a halálát okozza a végén. Tessék elolvasni, sokat lehet tanulni belőle.

Nagyon ügyes húzás a Bohóctréfa írójától, hogy a főszereplő testes, negyvenes műszaki rajzoló idétlen, nem a cipőhöz illő zoknit választott reggel, mielőtt elindult volna gyerekeivel a cirkuszba. Bizony jellemző, szinte egy egész generációra, vagyis több generáció sajátja is- ha körbenézünk az utcán- , hogy nem tud és nem is akar öltözködni például. Annyira elmerül az ember saját kis világában, hogy mire körbenéz, már ott krumpli az orrán, rosszabb esetben piros, és az a a jobbik eset, ha a bortól. Jól tette az író azt is,hogy ezeket a dolgokat megosztotta az olvasóval, szépen bele lehet vetíteni, akár az előzményket is. Mondjuk el lehet képzelni visszamenőleg egy egész életet, Rábai arcát, még azt is, hogyan visítanak a gyerekei, ha néha részegen hazamegy és kergeti a konyhaasztal körül az asszonyt.
Mert nincs szebb annál, ha az olvasó egy rövid novellából regényt tud írni fejben.

Én egy kicsit elidőztem volna a törpe bemutatásán a porondmester arcán, vagy a cirkuszi belső leírásán, a feszültség fokozása végett. Hogy aztán egy ágyúgolyóból  ki lehessen lőni a gyanútlan olvasót.



Kommentek:
Bohóctréfa
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 07. 15. 21:20
keletkezés ideje: 2009. 07. 01.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05