prae.hu

 

Baranyi Gergely
Petri Györggyel egy kocsmában

Én és Ő, Ő és én,
iszunk, ittunk, iszogatunk,
láncdohányzunk,
csocsózunk képzeletben
egy kopott asztalon.

Megrezdül az ablak előtt a rács,
pont annyi részre bomlik
a szomszédház, mint
a mi asztalunk.
Kívül is, belül is.

Mindezt így kiismerni?

Mert nem elég az, ha csak
egy darabban ismer meg mindent
az ember - gondolom -
egy szelet emberszerű
impresszióként.

Egy szomjas terítő fölött
görnyed Ő, meg én,
mintha egy nagy hamutálban
vennénk jakuzzi fürdőt
egy időtlen versszakon keresztül.

Az ember kezében szétfolyik
az áttetsző üveg egy idő után,
De kinek van ideje ezzel
foglalkozni?

Mindenki ösztönszerűen
matat valamiben; táskában,
cigarettásdobozban, pénz-
tárcában, vagy éppen csak kapaszkodik.

Egymással szemben ülünk,
szinte versenyben szívjuk
az olcsó dohányt, és ittuk,
isszuk a tömény szeszt,
hisz mindent egyszerre nem lehet
megismerni.



Kritika

Sopotnik Zoltán
2009. 08. 22. 15:26

Hommage, néhol nem is rossz, néhol összezavarodik, belegabalyodik a nyelvbe, akár a dühös gimnazista, aki most tanul töményt inni, és jól áll neki a tömény.

 

Örülök, hogy Petri György szellemét idézi meg nekünk a költő, annál is inkább, mert a huszadik század egyik legfontosabb magyar költőjének fejét próbálják páran víz alá nyomni mostanában, irodalomelméleti (irodalompolitikai?) alapon. Hogy pontos és igazságos legyek: az életművének egy részét próbáljál negligálni. Kár.

Szerintem, nem lehet megkérdőjelezni Petri jelentőségét, nincs az a kontextus, amelyben meg lehetne tenni. Persze ez magánvélemény, és nem is tudományos.

 

Az első versszak nekem közhelyes, ügyetlen versindítási stratégiát látok megvillanni a sorokban.  Viszont a következő versszaktól besűrűsödik az ottfelejtett konyak az asztalon:

 

"Megrezdül az ablak előtt a rács,
pont annyi részre bomlik
a szomszédház, mint
a mi asztalunk.
Kívül is, belül is."

 

Azért a szomszédházat én szomszéd háznak írnám, bár a költői szabadságba belefér egybeírva is.

" A mindezt így kiismerni?" sort húznám, tépném a szövegből, nem látom értelmét. Aztán a következő telitalálat:


"Mert nem elég az, ha csak
egy darabban ismer meg mindent
az ember"

eddig, az utána következő sorok szintén fölöslegesek:

 

"gondolom -
egy szelet emberszerű
impresszióként. "

 

nem kell most reflektálni, annak máskor, máshol legyen hely.

 

A "szomjas terítő" megint csak jó ötlet, mondjuk kicsit azért a necchatáron , a jakuzzi fürdős rész kihagyható. És jön a legszebb rész a költeményben, amiért nagy-nagy dicséret jár:

 

"Az ember kezében szétfolyik
az áttetsző üveg egy idő után,
De kinek van ideje ezzel
foglalkozni?"

 

Igazi vérprofi versszak, a kortárs lírával futnak párhuzamosan a sorok.

 

A következő rész jó, de az utolsó versszakot szintén kihagynám:

 

"Egymással szemben ülünk,
szinte versenyben szívjuk
az olcsó dohányt, és ittuk,
isszuk a tömény szeszt,
hisz mindent egyszerre nem lehet
megismerni."

 

Erőltetett, akár a kezdés.

 

Mindent egybevetve jó volt olvasni ezt a verset, kellően megszomjaztam egy üveg italra, és ez a legnagyobb dicséret. Köszönöm.

 




Kommentek:
Petri Györggyel egy kocsmában
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzákommentek száma: 1
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 08. 09. 16:35
keletkezés ideje: 2009. 08. 09.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05