prae.hu

 

Tóth Júlia Éva
Oblivio


Hová tűnsz lelkem gyermeke?
Szívem tava, magyar tengere..
Ne tépj, ne gyilkolj
Jöjj vissza, vagy tényleg menj érzés.
Csókos, vadvirágos, maró verejtékem
Küzdelmem veled.
Elemes csillagok sav könnye hull reám.

Emlékszel ott a stégen ígérted.
Isten tudja, hogy a víz az éj vagy férged
Elhittem, s ma csak a néma érzés velem
Mit korhadó deszka cipel.
Örökkét, örök kéjt, szerelmet, s biztost mozgott ajkad nekem
És ma ridegen zizegő lombok alatt gondolok erre.
Egy foltozott csónakban morzézi egy béka keserves emlékeim.

Ó de sok nappal s éj táncolt engem körbe míg eltemettelek.
De sok csirke forgott a panírba, hogy vendégtelen asztalomhoz üljön
És most itt vagyok újra veled, nélküled s imbolyog a kis vitorla.
Kimartál enyészet!
Pedig úgy de úgy bújtam volna hozzád.
De csak magányom biciklije tekert a most felé.
Nyikorogva egyedül.

Így kellett lennie, kivárva eltemetni téged.
Nem a nap alatt mikor eltűntél, s nem mikor egy padkán sírtam érted
Nem is mikor a stégnél láttalak újra
Hanem kikapart virágcserepek, gazdára lelt rántott csirkék, átaludt éjszakák után
Megtisztulva, mint a véres rongy, szüzen táncolva,
Altatót énekelni és nem szedni
Megpihenni békében - magammal s veled.



Kritika

Sopotnik Zoltán
2010. 03. 21. 10:41

A fantázia áradása, de nem a diadala jelenik meg e költeményben. Elárulom, sokadszorra ugrottam neki ennek a darabnak, mert ahányszor nekiálltam olvasni, a szomszédok kihívták a rendőröket hangos röhögésem miatt. Bocs. Bár az idősíkokkal jól játszik a költő: egyszerre vagyunk a tizennyolcadik-tizenkilencedik században és a mostban, gondban a nyelvvel, a magyarral.

 

"Hová tűnsz lelkem gyermeke?
Szívem tava, magyar tengere."

 

Ez ugyan még magyarul van, de ilyen kezdéssel már kétszáz éve nem operálunk.

 

Aztán jön a "csókos, vadvirágos, maró verejtékem", amitől már szédülök, és Hajmási Péter-Pálos kedvemben megyek át a szomszédba nyugtatóért.

 

"Isten tudja, hogy a víz az éj vagy férged"

 

Ez már tényleg nem lenni anyanyelvünk. Mit tud szegény Isten, hogy a víz az az éj, vagy valakinek a férge? Valakinek az ég tükröződik a vízben, ez még rendben is volna, de hogy a víz valakinek a fenekében tükröződjön, elég keserű avantgárd kép.

Következő derű-folt:

 

"Egy foltozott csónakban morzézi egy béka keserves emlékeim."

Ez olyan meseszerű, bár én az elejéről az egyet kihúznám.

 

Majd az abszolút csúcspont:

 

"De sok csirke forgott a panírba, hogy vendégtelen asztalomhoz üljön"

 

Ezt (is) elképzeltem, és filmszakadás, rendőrök megint. Pénzbírság.

Megyek ebédelni Szabolcska Mihállyal.

 

Depressziósoknak kötelező olvasmány!




Kommentek:
Oblivio
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2009. 12. 08. 01:12
keletkezés ideje: 0000. 00. 00.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05