prae.hu

 

Magyar Csaba
A rovar

Érdeklődve néztem, ahogy az apró, kissé hosszúkás fekete rovar nagy igyekezettel halad előre. Úgy ítéltem meg, nem kell tartani tőle, nem csípős fajta.
Miközben a lábait szedte, elmerengtem azon, hogy egy ilyen egyszerűnek tetsző kis rovar valójában mennyire bonyolult, tökéletes alkotás. Az oly nagyra tartott mérnöki technológiánkkal sem tudunk hasonló gépezetet létrehozni. Valójában talán nem is az emberi faj áll az evolúciós fejlődés csúcsán, hanem a sokkal primitívebbnek vélt rovarok. Hiszen ezek többszázmillió évvel a homo sapiens előtt jelentek meg, és könnyen lehet, hogy messze túl is fognak élni bennünket. Így például minden bizonnyal átvészelnének egy atomháborút is. Jól tűrik a szélsőséges körülményeket is, és az óceánok kivételével, ahova ember képes betenni a lábát, ott rovar is van bőven. Valójában nagyságrendekkel több van belőlük, mint belőlünk.
Közelebbről szemügyre véve méginkább lenyűgözött az előttem evickélő lény tökéletessége. Nem csupán egy hibátlan mechanizmusról van szó, de az apró test magában hordozza az élet mindmáig megfejthetetlen titkát is. Érzékel és mozog, táplálkozik és tulajdonságait képes továbbörökíteni. Szinte hihetetlen, hogy az életnek nevezett megfoghatatlan valami belefér egy ilyen parányi konstruktumba.
Csak néztem a fényes kis rovarkát, ahogy a sima felületen rendíthetetlenül közelített a perem felé. Vajon mi mozgatja, mi hajtja? Mi készteti arra, hogy nap mint nap táplálékot keressen, hogy utódot nemzzen, hogy a fény felé törjön? Hogy minden nap újra elinduljon? Kétségkívül van valami hasonlóság közöttünk, gondoltam.

Aztán mégiscsak rányitottam a csapvizet.



Kritika

Sopotnik Zoltán
2010. 02. 24. 14:54

Azért sajnálom ezt a félbevágott egyperces novellát, mert Magyar Csabától olvastam eredeti, izgalmas, puhakönnyű minimálprózákat, sőt, kértem is a Prae-be. Meg is jelentek, kérem alásan. Nem tudom, hogy mi történt, íráskényszer, vagy fáradtság lehet az oka, de ez egy rutinos- ritmusos, kövér fogalmazás. És szép ritmusosan meg is torpan a széppróza előtt jóval. Egyetlen izgalmas sort nem olvastam benne, nem szédültem el, nem szorult össze a gyomrom, semmi fajin reakciója a szervezetnek.
 
Olyan, állok a bogár fölött és versenyzek egy képzeletbeli mit tudom én kivel, melyikünk tud több olcsób filozófai tételt fölsorolni íze van az egésznek. Legalább látnám a bogarat, vagy az embert, vagy a helyszínt, ha meg lennének teremtve. Vagy Kafka cilindere lenne a sarokba dobva.

Haragszom. Kicsit.




Kommentek:
A rovar
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2010. 02. 16. 21:10
keletkezés ideje: 0000. 00. 00.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05