prae.hu

 

Horváth János
A másik Budapest I.




- Mondtam már neked, hogy ne márkás kocsit fújj meg? – üvöltött Ricsi Tibi fülébe. A fekete Audi úgy szelte az utat, mint egy felsőbbrendű rendű vándor, aki minden alattvaló előtt elsőbbséget élvez.
- Nem fognád már be? – förmedt rá Tibi. - Van jogsim, baszod! Különben is oda kell érnünk, mielőtt az a patkány!
- Remélem, tudod, mit csinálsz!
- Mindig is tudtam. Te nem?
Ricsi nem szólt semmit, csak tizennyolc éves társát nézte. Erre nem tudott mondani semmit.

…………………

A diszkóban kék és zöld neonfények táncoltak. Egy melankolikus trance szólt, a nő hangja édes, angyali, könnyfakasztó volt, de a két srácot nem foglalkoztatta különösen. Kibiztosították a fegyverüket. Tibit egyfolytában stírölték a lányok, fekete rövid haja és égkék szeme pont a fények közé illett. Ricsi alig múlt tizenhat, de már annyi tetoválás bújt meg társáéhoz hasonlatos fekete öltözéke alatt, hogy azzal bekerülhetett volna valami rekordkönyvbe.
A DJ a fülükbe süvöltött, pedig sehol sem látták: - És most jöjjön egy klasszikus, emlékeztek rá? E-Type-tól a Life! Micsoda emlékek? Nem?
Az új zene pörgött, a két fiú azonban kereste az arcot, mely már beleégett a retinájában. Tibi mintha egy angyallányt látott volna maga mellett ellépdelni, de csak fehérruhás "szuka" lehetett.
Ricsi szúrta ki az arcot. Egy szőke hajú fiú volt, éppen a pultnál áll, pont akkor fordult meg, amikor ő odanézett. Megbökte Tibit, az a pult felé fordult, mintha olvasott volna a "barátja" gondolataiban.
Zoli ivott egy kortyot az előtte kacsintgató sörből és hirtelen megpördült és lőtt. A golyó egyenesen átvitte magát Ricsi fején. Tibinek nem volt ideje gondolkodni célzott és Zoli balszeme vérbe borult. Vetett egy pillantást a földön fekvő barátjára, de azon már segíthetett. Becsukta a szemét egy percre. Ég veled. Ég veled is, most már. Senki sem vett észre semmit a diszkóban, így nem keltett feltűnést: kisétált lassan a szórakozóhelyről. Beszállt a kocsiba és elhajtott. Végigszáguldott a Lánchídon az éjszakában lidérces neonok között az ellenségek képeit látva, számítva arra, hogy lőhetnek rá bármikor.

………………..

A Skorpió nevű bárban foglalt helyet. A kék neonfényű helyiségben meg volt osztva ki hol ül, ő a vendégbokszokon kívül a az úgynevezett V.I.P. ülőhelyek egyikén ült a márkás cigijét szívva viszkit iszogatott. A főnöke sosincs itt, ez a hely derogál neki, de a végrehajtó-hírvivő emberei egyrésze itt székel. A többiek a külső szféra, a tartomány halandói. Tibi egyikhez sem tartozott: ő a nem átlagos vendég-kategória, a belső vándor, a katona- aki mellesleg ingyen fogyaszthatja az árucikkeket: ételt, italt, drogot és nőket. A pultnál az ismerős fickó állt, Tibihez hasonló besorolású, de profibb szakmabeli a Fóti Farkas. Találkozott a tekintetük, a kegyetlen barna és a szemtelen, gonosz kék. Csak biccentettek egymásnak, semmi több. Tudták, hogy akár zsaruk is ülhetnek itt, akik a legújabb trükkökkel kaphatják őket lencse végre. A pultnál Tibi kiszúrta a fiatal zsaruk legjobbikát, Hideg Sándort, aki Ricsire vadászott.

……………….

A Fóti Farkas odébbállt határozottan, Tibi már nem is látta őt sehol, még odakinn sem az ablakon át. Megérkezett Abdul, az egyik hírvivő és terminátor. Fekete öltöny viselt, fekete nyakkendővel. Lassan megkerülte a távozó Hideg Sándort, lopva egymásra pillantottak a tehetetlen düh erejével, majd sejtelmesen biccentettek egymásnak. A zsaru itt nem tehet semmit, kivéve odakinn.
Abdul leült Tibivel szemben, a fiú mosolygott, de a török nem, tilos volt munka közben bazsalyogni, s ezt ez a fapofa minduntalan betartotta.
- Mi a helyzet, Tibi?
- Zoli halott.
- Remek. A pénz megvan?
- A kocsiban.
- A kocsi lopott?
- Igen. Audi A3. Fekete.
- Megszabadulok tőle. Ricsi?
- Hulla ő is.
- Zoli szedte le? Vagy te?
- Zoli.
- Szegény ördög.
- Az.
- Megszámoltad a pénzt?
- Igen. Egy forint se hiányzik.
- Helyes.
- Mit akar még a főnök?
- Az anyagot leszállítottad?
- A cucc a helyén.
- Ellenőrizték a ferdeszeműek?
- Igen.
- Rendbe volt? Nem pofáztak?
- Rendbe volt. Nem pofáztak. Azt próbálták volna meg.
- Ügyes vagy.
- Kösz.
- A főnök örülni fog. De fél attól, hogy egyszer majd csalódnia kell benned.
- Mond meg neki, hogy no para.
- Itt volt Hideg. Tegnap még nem láttam. Mikor érkezett?
- Előttem.
- Biztos?
- Persze. Állítólag egy órával.
- Nem követett senki?
- Egy árva lélek sem.
- Akkor sem tetszik a dolog.
- Itt volt a Fóti Farkas. Miért nem külditek rá?
- Persze. Akkor holnap már két zsaru fog itt szaglászni.
- De talán bénák. Vagy bénábbak.
- A rohadékoknál nem használunk mértékegységet. Megtanulhatnád!
- Tudom, nem engedhetjük meg magunknak.
- Ahogy a veszélynél sincs semmi mérce. A veszély az veszély. A legkisebbtől a legnagyobbig egyet sem becsülünk alá.
- Igen. Akkor további parancs?
- Végeztél Zolival. Szerinted ki van még?
- Gyökér?
- Igen, a Barna.
- Elvarratlan szálak.
- Úgy bizony. Reggelre ne legyen az élők sorában.
- Úgy lesz.
- Tudod, hol találod meg?
- Igen. Tudom.
- Akkor jó munkát!
- Kösz.
Abdul már indult volna, de Tibi szóval tartotta: - Abdul?
- Mi van?
- Tényleg orvos lettél volna?
- Miért érdekel?
- Csak úgy.
- Igen. Ahogyan apám, anyám és az összes felmenőm.
- És miért nem lettél az?
- Szerinted felvettek?
- Értem. És ez elég ok?
- Mire?
- Hát, tudod.
- Nem. Nem elég. De tudod, van egy bátyám. És tőle kaptam ezt a melót.
- Értem.
- És te? Te ki lettél volna?
- Ugyanez. Nem értek máshoz.
- Honnan veszed? – tette fel a kérdést Abdul és magára hagyta a fiút.

………………

Tibi most az egyszer a saját kocsiján száguldott a cél felé. Egy idő után eszmélt csak fel, hogy nem ártana betartani a sebességkorlátozást, így gyorsan lelassította a kocsit. Újpest felé vette az irányt, s őszintén remélte, hogy a Fóti Farkas nem itt dolgozik éppen, mert akkor akár ő is benne lehet a bajban, de ám nyakig.
Fel akarta hívni a barátnőjét. Valamelyiket, akit most el tudna érni. Muszáj egy női hangot hallania, mert akkor a merevedés maximalizálódik a bokszerében és otthonnal rendelkező, fontos férfinak érezheti magát. Anélkül is feláll neki, nem arról van szó, de így jobban, mint ahogy általában. Tizenhárom éves volt, amikor elveszítette a szüzességét, s még aznap éjjel vágta el annak a dílernek a torkát. Mennyire élvezte a rémült áldozat tekintete mögött lüktető végzet dallamát. Amikor az agy elbúcsúzik a lélektől- gyönyörű, sőt költői, nagyobb orgazmusa volt, mint bármelyik nemi együttlét csúcsán a későbbiekben. Az a drogos egy szar alak volt, senki sem siratta, lányokat erőszakolt és vert meg, meg ki tudja hány aranylövéshez lehetett köze. Én csak igazságot szolgáltattam, gondolta Tibi. Ötven rongyért. Most rizseltem volna a többiekkel?
Némi válogatás után tárcsázta egy Judit nevű lány számát. Ha emlékezete nem csalt, ez az a bombázó, akinek szép izmos popójának mindkét farpofájára egy tövises, véres rózsát tetováltak. Első osztályú nyolckeri ribanc, a kefélésen kívül semmi máshoz nem ért, olyan sötét, hogy varjak szivárványt húznak felette. Kihangosította a telefont, a mikrofon rá volt erősítve a kormányra, így nem kellett kiabálnia, de ki tudja, a bige talán beszívott, mint a száraz vatta.
- Szia! – sikított örömtelien Judit a vonal túlsó végén.
- Szia, bébi! – üdvözölte őt Tibi csábosan. - Mi az ábra?
- Szilvinél vagyok! Megyünk a Goldba!
- Megyek veletek.
- Oké. Értünk jössz?
- Mikor indultok?
- Egy óra múlva. Még szívunk egyet.
- Helyes. Elétek megyek.
- Oké.
- Puszilom Szilvit.
- Átadom. Szó szerint.
- Ó. Buli után átjöttök?
- Persze.
- Kemény napom volt. Ugye vágod?
- Értem én. Ledolgozzuk rólad, ne félj!
- Ajánlom is!
Nevettek, mint két hülye.
- Melózol? – kérdezte Szilvi a háttérből.
- Igen. – válaszolt Tibi.
- Tudnál hozni egységet?
- Rákaptál a hernyóra?
- Baj?
- Nem, csak kérdezem. Hozok. De nem ingyen, bébi.
- Na, megbeszéljük. – vágott közbe Judit. – Le kell tennünk.
- Ok. Ott leszek. Csá-csá!

………………..

Leállt a kínai piac melletti parkolóban és onnan gyalog folytatta az útját. A Végzet névre hallgató harmadosztályú kocsma nincs olyan innét. A játszótéren cigaretták fényei, nevetgélés, nagyoskodás hangjai. Amatőrök. Az ilyenek szoktak erősködni a szánalmas pisztolyaikkal, de amikor arra kerül sor, hogy lőni kéne velük, vagy ne adjisten valaki egyenest rájuk szegezi, azonnal összeszarják magukat a félelemtől és elég gyakran sírnak is, Tibi nem egyszer látott már ilyet. Azért hallgatják azt az ócska rapzenét, mert így kívánják erősíteni magukat, mivel nem egyebek, mint nagyra nőtt hülyegyerekek, akiknek általában csak akkor nagy a szájuk, amikor többen vannak, egyedül semmiképp. Tibi sosem érzett bűntudatot, ha ilyen kis taknyokat kellett kivégezni – néha kifejezetten jólesett neki, akárcsak egy üveg, jéghideg, beszédes sör.
A telefonfülkében egy állt, látszólag nagyon belemélyedt a csevegésbe. Nem zsaru, mivel nem tekintget folyton körbe-körbe, nem feszült, nem titokzatos. Jólfésült, szemüveges férfi, talán tanár, vagy bankár, ilyesmi.
Ahogy Tibi elhaladt a fülke mellett, hirtelen százfelé tört annak üvege és a "tanár vagy bankár" vért spriccelő fejjel esett össze. Tibi egy kocsi mögé ugrott és igyekezett rájönni, hogy most rá akarnak lőni, vagy valaki másra. Talán ez az ipse volt a célpont? Nem. Ez a gyökér Barna volt, az a mocskos szemétláda, aki kisfiúkat erőszakolt meg. Gondolatmenet bezárva. Barna.
Valaki a sötétbe borult park felől kiáltott, egyenesen neki címezve mondandóját: - Na mi van te strici? Azt hiszed elhibáztam? Nem akartam szemtanúkat! Gyere elő! Nem bántalak!
Ekkor az autónak csapódott egy golyó. Tibi átrohant a következő jármű fedezékébe é kibiztosította a fegyverét.
- Tibi! – kiáltott Barna. – Az anyáddal szórakozz! Gyere elő! És gyors leszek!
A következő lövedék a menedéket nyújtó autó hátsó kerekét találta el, mely azonnal ereszteni kezdett.
- Na! – őrjöngött az ámokfutó. – Mi lesz már? Ne kéresd magad! Már megvetették az ágyadat a pokolban! – két lövés, egy újabb kerék eresztett le. – Zolival elbántál, de velem nem fogsz! Azt már nem! Ne is álmodj róla! Ma este, öregem, meg fogsz dögleni!

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK



Kritika

Sopotnik Zoltán
2011. 02. 22. 18:47

Kicsit olyan, mintha a Szomszédok és az Életképek forgatókönyvíróját bízták volna meg az Utolsó cserkész 2 megírásával, Bruce persze sírva fakadna, én nem teszem. Meg olyan is, ahogy a másodikos gimnazista képzeli el az alvilágot  egy védett budai három emeletesből. A működésmód nagyjából megvan, de az ábrázolás tekintetében nem ártana begyújtani a fogalmazó-limuzint.

"A diszkóban kék és zöld neonfények táncoltak. Egy melankolikus trance szólt, a nő hangja édes, angyali, könnyfakasztó volt, de a két srácot nem foglalkoztatta különösen. Kibiztosították a fegyverüket. Tibit egyfolytában stírölték a lányok, fekete rövid haja és égkék szeme pont a fények közé illett. Ricsi alig múlt tizenhat, de már annyi tetoválás bújt meg társáéhoz hasonlatos fekete öltözéke alatt, hogy azzal bekerülhetett volna valami rekordkönyvbe."

Az édes, angyali, könnyfakasztót azonnal kihúzni. A diszkóban meg ne a kék és zöld neonfények táncoljanak, persze ha nem valamelyik szerelmeskönyv-sorozatba készült a szöveg.

"Tibi mintha egy angyallányt látott volna maga mellett ellépdelni, de csak fehérruhás "szuka" lehetett. "

Nem lenne elég csak angyalt írni itt? De igen!  vágta rá Besenyő IV István.

"A golyó egyenesen átvitte magát Ricsi fején."

Itt annyira nagy repült az a golyó, hogy szétlőtte kicsit a magyar nyelvet.

"A főnöke sosincs itt, ez a hely derogál neki, de a végrehajtó-hírvivő emberei egyrésze itt székel."

Ezt a mondatot némileg átalakítanám, nekem rögtön az árnyékszék jutott eszembe.

"merevedés maximalizálódik a bokszerében"

Aranyos, de egy pörgős bűnügyi történetet tuti megakaszt, innentől nehé komolyan venni.
Nyugodtan le lehet írni, hogy felállt a fasza, vagy csak annyit, hogy  merevedése volt.

"Mennyire élvezte a rémült áldozat tekintete mögött lüktető végzet dallamát."

Modoros, túlírt, szól a pátosz mulatós szintije.

"mikor az agy elbúcsúzik a lélektől- gyönyörű, sőt költői, nagyobb orgazmusa volt, mint bármelyik nemi együttlét csúcsán a későbbiekben."

Szintúgy, megfejelve egyeztetési problémával. Most ki kivel, mivan?
"olyan sötét, hogy varjak szivárványt húznak felette."

Ezt nem ismerem, ebből az iróniából kellett volna a történet elejére, közepére is. A sötétebbikből.

A beszédes sör viszont szép költői, egy piros pont beírva.

Összeségében a részletgazdagságot a nyelvi megformáltságot hiányolom itt is,mint általában. Bele kéne költöznie az írónak a szereplői fejébe, és onnan láttatni a valóságot, de mivel író, azért egy másik valóság legyen, ebben segít a nyelv, vagyis a saját nyelv megtalálása.

Lehet olvasni Ellist, Tar Sándort, Darvasit, és Bólya Pétert, kérem szépen!

Szurkolok.




Kommentek:
A másik Budapest I.
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2010. 08. 15. 23:42
keletkezés ideje: 2010. 08. 13.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05