prae.hu

 

Kiss ANNA
nézd



Nézd Édes, itt van, mozdulatunkban,
világra tárul a pillanat.
Feldobog vágyunk, ritmusa ringat,
ál boldogságot hint nekünk.
Arcunk megszépül, hangunk elmélyül
s lelkünk, a tűztől megbabonázott,
felfénylik s rögtön elmerül.
Hinni akarjuk,
karunkban tartjuk
elmúló álmunk virágát.
Mégis elillan
- tudtuk előre -
meglep és elhagy,
felizzik s megfagy.
Visszatér újra
a kopott ruhájú,
a megfáradt lábú,
jól ismert magányunk.




Kritika

Sopotnik Zoltán
2011. 11. 15. 09:37

Tizenkilencedik századi (?) naiv szentimentalizmus miatt viszket bájos parókánk.

Édes, így nagybetűvel ebben a kontextusban is megmosolyogtató. Plusz, csak úgy kérdezem: hogyan tud " világra tágulni a pillanat." Világgá tágulni mondjuk, lehet hogy tud, bár attól is lűdbőrözne a hátam, csörögne a kardom rendesen. A lelkünk miért van megbabonázva a tűztől? És a tűz azt megint, hogyan csinálja. Mintha kiszakadnánk a nagyotmondás univerzumába, hogy ott aztán egy pillanatra kigyulladjon majd elmerüljön az örök értelem."Elmúló álmunk világát", hogyan tudjuk a karunkban tartani? É ha már egyszer elillant, hogyan tud elhagyni utána megint?

És persze jön a kósza magány, vagyis döcög, és felteszi ő is ezeket a kérdéseket.

Lesznek válaszok?




Kommentek:
nézd
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2010. 10. 19. 22:15
keletkezés ideje: 2010. 10. 19.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05