prae.hu

 

Nagy Gábor Imre
Sötét estén...


Sötét estén
üres utcán, néma léptek...
Hazafelé...
Mondhatnám, noha mégsem.

Nincs otthonom,
csak egy ház az, amit bérlek.
Az is sok most:
Nem vár ottan semmi lélek!

Lényem: csendcsap.
Onnan árad, amit érzek.
Köröttem vagy:
életlen hang, tompa képek.

Ez maradt meg:
szívzörgető emlék-fények.
Elszaladt egy
szemem előtt remek élet.

Nagynak tartlak...
de ez mostmár mit sem számít!
Nem siratlak:
reszkető lelkem téged áhít.

Szemem sarkán
lelkem egy cseppje kigördül...
Emlékzárvány:
az emészthetetlen, mi fölgyűlt. 



Kritika

Sopotnik Zoltán
2011. 02. 13. 16:19

Sötét estén, laza estén hangtalan lopakodik haza az önbetörő, magasztos lélek, albérletének félkirálya, jaj szentem most mi legyen.

"Lényem: csendcsap."

Ebben van ötlet, van spiritusz, itt megvillanik az költészetből egy szentjános bogárnyi.

Aztán semmi.  Képzavar: a vers tartalmilag lehalkul, sőt kimúlik.

És feszül a hülyeség is a mondatok között.

"Nagynak tartlak."

Azé' ilyen ne má'. Azon is gondolkodtam, hogy a

"reszkető lelkem téged áhít.

sor
, kinek szól mostan? A vers kontexusában, ez is mint az előző kimásolt részlet, nem másnak, mint az írónak, magának. Hoppá.

Ki kivel van és hogyan?

Többet gondolkodni, kevesebbet írni.



Kommentek:
Sötét estén...
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2011. 02. 13. 14:29
keletkezés ideje: 2007. 01. 20.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05