prae.hu

 

Berényi Csaba
Kultúrkocsma

Egy KafkaBeat nevű (padlástérbe vájt) krimó szemérmetlen félhomályába öntöttük magunkat Székesfehérváron – velem szemben Barna, saját értelmezése szerint infobölcsész – őrültebb napjain költő – körülöttünk jártak a szemek – lányok koszorúba fonódtak – volt zenekar (színpad nem) – egyetemes dumazaj – a pultnál ingyenélésre tett művészi kísérletek – sörösüvegek száján és a garatunkból ritmusra dőlt ki a hang. Kafka ott kuporgott valahol a sarokban, Bukowski meg egy hányástócsában. Koccintottunk. A korsóinkkal.

- Hol voltál?
- Himnuszszavaló-versenyen.
- Jó ég! Hányszor hallottad te ma a Himnuszt?
- Többször, mint Vona Gábor.

Amíg a zenekar hangolt, a wurlitzer vörös forró chili paprikás leheletével telt meg a levegő; a középkorú pincérnők leszállóágban lévő mosollyal, megbűvölt csípőjüket ringatva kihozták a legolcsóbb sört. Karpackie. Koccintottunk.

- Felolvasás milyen volt?
- Csak ültünk és olvastunk.
- Ülve?
- Ja. Semmi tűz.
- Hát, ki milyen pózban szereti elélveztetni a publikumot.
- Ja… azok a bölcsészek csak papíron isznak.

A hamutál megtelt egy tömegsírra való csikkel – porcelán Katyn. A zenekar valami bluesos ütemet hajkurászott a gerendák közé ékelve; áporodott forgácsszag és parfümök szorítójában ültünk. Koccintottunk.

- A Bedőt láttad mostanában?
- Nem. Mer’?
- Tök kopasz. Most ilyen skinheadben adja elő.
- Nanana! Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Lehet, hogy csak leukémiás.
- Lehet.
- Emlékszel, a suliban azt mondták, nem viszi semmire. És egyetemet végzett. Azt mondták, Lakatosból börtöntöltelék lesz. És kamionos lett. Azt mondták, én szarházi vagyok. És az is maradtam.

Bukowki odakóválygott Kafkához. Valamit motyogott neki. Aztán felállt és odazuhant hozzánk, rá az asztalunkra – Katyn kiborult. Tüzet kért. Adtam neki.

- Ami nem öl meg, az elvonási tüneteket okoz, öcsém – morogta a fülembe, azzal lekopott.

Valaki kérte a panaszkönyvet a pultostól. Az előhalászott egy telefirkált baseball-ütőt. Koccintottunk. Amíg volt mivel.
 



Kritika

Sopotnik Zoltán
2011. 11. 15. 10:54

Ismét csak saját mániámban tudok bízni: húzni, húzni, húzni. Nem kell sokat, hogy jól működő szöveget kapjunk, de azt meg kell tenni -egyébként így a legkönyebb javítani egy meglévő szöveget, közhely tőlem.

A Kafkabeat egy kreatív zenekarnév is lehetene.

Nálam ennyi lenne a szöveg:

- Hol voltál?
- Himnuszszavaló-versenyen.
- Jó ég! Hányszor hallottad te ma a Himnuszt?
- Többször, mint Vona Gábor.
- Felolvasás milyen volt?
- Csak ültünk és olvastunk.
- Ülve?
- Ja. Semmi tűz.
- Hát, ki milyen pózban szereti elélveztetni a publikumot.
- Ja… azok a bölcsészek csak papíron isznak.
- A Bedőt láttad mostanában?
- Nem. Mer’?
- Tök kopasz. Most ilyen skinheadben adja elő.
- Nanana! Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Lehet, hogy csak leukémiás.
- Lehet.
- Emlékszel, a suliban azt mondták, nem viszi semmire. És egyetemet végzett. Azt mondták, Lakatosból börtöntöltelék lesz. És kamionos lett. Azt mondták, én szarházi vagyok. És az is maradtam.

Bukowki odakóválygott Kafkához. Valamit motyogott neki. Aztán felállt és odazuhant hozzánk, rá az asztalunkra.Tüzet kért. Adtam neki.

- Ami nem öl meg, az elvonási tüneteket okoz, öcsém – morogta a fülembe, azzal lekopott.

Valaki kérte a panaszkönyvet a pultostól.







Kommentek:
Kultúrkocsma
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzákommentek száma: 2
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2011. 02. 23. 16:35
keletkezés ideje: 0000. 00. 00.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05