prae.hu

 

Berkowitz Viktor
Feltámadás


Emlékemre tapadt a kín,

de felállok az Égre nemsoká!

Játszok majd a fölény húrjain,

és én leszek az Álomkaszás!

Nektek szegezem önmagatok,

kik rajtam tiportatok,

s gyónásotokkal szíveteken taposok!




Kritika

Sopotnik Zoltán
2012. 05. 20. 08:56

Veszélyes cím, veszélyes költemény. Sokat fog, keveset markol tipikus esete. Mert a tipikus az halálos ütés is lehet, például. Ezt megtanulja az ember csomó-csomó év alatt.

Előny a tömörség, talán az egyetlen. Na jó, az álomkaszás határeset.

Az első sor patetikus anarchikus indítása kijelöli a szöveg medrét, hogy mélyen kínos lenyomatot fog hagyni az emberi agyban. Pedig anarckius helyett archaikus szeretett volna lenni. De nem lehet az ilyet munka nélkül megúszni.

Az emlékre tapadt kín értelmetlensége után, nem tudom, hogyan jön gondolatilag, hogy az égre kell állni, és mért pont oda, ennyi erővel lehetene kozmikus sámlira is felugrani, vagy kába űrhajóra etc...

És tovább: miért pont a fölény húrjain játszik a költő ezek után, és hogy kövtkezik ebből, hogy ha égre áll és fölény húrjain hegedül, gordonkázik, vagy villanygitározik, akkor ő az álomkaszás. És ha tényleg ő, az mit jelent.
Talán ki kellene még e rövid keretek között is fejteni. Hogy mi a fene az.

A nektek szegezem önmagatok sor, hát igen beúszik a verskozmoszba a tükör metafora, ami ugye hatványozottan veszélyes dolog.

És gyónással, hogyan lehet szíveken taposni, ezt is értlemezni kéne.
Nekem nem sikerült.
Fölényes hülyeség e versszerű valami.
Én ezt mondom.
Uff.




Kommentek:
Feltámadás
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2012. 05. 13. 02:22
keletkezés ideje: 0000. 00. 00.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05