prae.hu

 

Horváth János
Engedj el


Mintha alattam semmi volna,

a talaj csak a fejemben van,

mert muszáj járni rajta.

 

Mintha már nem lenne tegnap,

a jelen keserűen habzsolja,

mert úgysem lesz holnap.

 

Engedj el, remény, ne csillogj ott messze,

úgysem érek oda fel,

úgysem érek oda fel.

 

Engedj el, délibáb, ne ígérj nekem,

úgysem hiszem el,

úgysem hiszem el.




Kritika

Sopotnik Zoltán
2013. 08. 10. 10:57

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

A káosz az összetartó erő ebben a versben és a 18-19-dik századi versbeszéd, meg az akkori toposzok erőtlen, reflektálatlan megidézése.  A" talaj csak a fejemben van" nagyon jó sor, de a többi közhelykoszorú körötte. A jelen keserűen habzsolja a tegnapot, mert nincs holnap didaktikája legalább annyira fáj, mint egy nyílt lábszártörés, és utána a messze a távolban csillogó remény már fel is adja az utolsó kenetet, köztes állapot nincs, elég hamar meghal a balesetet szenvedett olvasó, pedig megmenthető lett volna. Az "engedj el délibáb, ne ígérj nekem" pedig már pokolbéli hangszórókból szól, röhög az ördög, meg a többi démonok.





Kommentek:
Engedj el
nyomtatásnyomtatható változat
cikk ajánlásakötelező ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek

feltöltés ideje: 2012. 06. 14. 00:18
keletkezés ideje: 0000. 00. 00.

_

Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05