prae

El.

Nagypál István
2008. 01. 01. 00:00


színpadon a spanyolfal,
ha akarod, a ruhádat fel
lógatom, hogy ne keresd
a drámaiságot. a kezem
ről nem beszélek, nem
festem le, nem készítek
elő egy újabb jelenetet.


folyosót akarok festeni,
megfesteni, ahogy az
olaj a festék felszínét
megüli. majd idővel
megreped, a macska
kövek önálló karika
túrájaként. nem fekete,
nem fehér. mert ez a
folyosó az enyém,
nem kérhetik számon
a színét rajtam.


a vászon nem feszített.
a fakeret szélei a szín
padon a spanyolfal
kerete. ha ott van a ruhád,
akkor megbomlik a
képed. nem kell butik,
ahhoz hogy teljes legyen,
összefolyt évek, foltok.
batikolok a falon. így a
vászon, te pedig


kisétálsz mögüle, le
guggolsz, meztelen
vagy előttem. színed,
ruhád a festményem
része, te pedig egyetlen
vagy azok közül, akiket
megfestettem. megölt
a vászon, a keret.


elmentél, talán, örökre.

A cikket a következő címen találhatja meg: http://www.prae.hu/reviews.php?rid=4777