prae

Sötét estén...

Nagy Gábor Imre
2007. 01. 20. 00:00



Sötét estén
üres utcán, néma léptek...
Hazafelé...
Mondhatnám, noha mégsem.

Nincs otthonom,
csak egy ház az, amit bérlek.
Az is sok most:
Nem vár ottan semmi lélek!

Lényem: csendcsap.
Onnan árad, amit érzek.
Köröttem vagy:
életlen hang, tompa képek.

Ez maradt meg:
szívzörgető emlék-fények.
Elszaladt egy
szemem előtt remek élet.

Nagynak tartlak...
de ez mostmár mit sem számít!
Nem siratlak:
reszkető lelkem téged áhít.

Szemem sarkán
lelkem egy cseppje kigördül...
Emlékzárvány:
az emészthetetlen, mi fölgyűlt. 

A cikket a következő címen találhatja meg: http://www.prae.hu/reviews.php?rid=6118