Folyóiratok
A passzív apaszív
vígjáték három felvonásban, öt képben
Személyek
Tasthebel Ottokár (53),
írógépszerelő
Tasthebel Ottokárné (51),
született Fancsal Erna, üvegvisszaváltó
Tasthebel Demeter (24),
fiuk, vállalkozó szellem
Özv. Tasthebel Agenorné (75),
azaz Güzü néni, Ottokár anyja
Polczi Pongrác (57),
író, Güzü néni szomszédja
Genyőte Csongor (63),
gazdag vállalkozó
Akarattyai Beáta (55),
elvált felesége
Thuly Piros (21),
Genyőte barátnője
Genyőte Gyöngyvér (19),
Genyőtéék lánya a színfalak mögött
Tubica Laci (40),
diszkalkuliás vidékről
Manci néni (76),
jegyszedő
Színész (47)
hangja
Játszódik napjainkban; az első és a negyedik kép Güzü néninél, a második és a harmadik kép a Genyőte-villa szalonjában, az ötödik kép egy fővárosi színház két szomszédos páholyában. A második és a harmadik felvonás között egy hónap telik el.
Első felvonás
ELSŐ KÉP
Güzü néni nagyszobája, egy pesti bérház kétszobás lakásának legnagyobb helyisége. Belőle ajtó nélkül nyílik az előszoba, amin át közvetlenül rálátunk a bejárati ajtóra. A szobából balra a konyhába vezet ajtó, jobbra a kisszobába. A berendezés kopottas, szegényes: Güzü néni kanapéja, dohányzóasztalka, fotelok, vitrin, telefonasztal telefonnal, telefonkönyvvel, mellette rengeteg dosszié és iratrendező, füzet, és egy zsebrádió.
1. jelenet
(Güzü néni, Tubica Laci)
GÜZÜ NÉNI Nem kell ám minden áron megvárnia az unokámat, Laci úr.
TUBICA Laci. Nem kell engem urazni. Egyszerű parasztgyerek vagyok én. Csak Laci vagyok faluszerte.
GÜZÜ NÉNI Akkor Laci, kedves komám!
TUBICA De azért jelzem, nem most jöttem a hathúszassal Piripócsról.
GÜZÜ NÉNI Azt jól tette, ecsémbátyám.
TUBICA Vagy még jobb simán a Laci. Tehát amit mondandó volnék az unokájának...
GÜZÜ NÉNI Azt nyugodtan rácsomózhatja a Güzü néni lelkére. Mi egy bétében utazunk a Demókával. Én vagyok a Demóka beltagja.
TUBICA És néhanap a kültag is betéved?
GÜZÜ NÉNI Dejszen tudja, mit csinál a páva a vármegyeházára.
TUBICA Nem tudom. Ritkán járok Pesten.
GÜZÜ NÉNI Ha elfáradt a lába, csak hazahozza a gyomra.
TUBICA Addig is nem láthatnám a gépemet?
Telefoncsörgés
GÜZÜ NÉNI Bocsánat, ipamuram, ha meg nem sértem. (Felkapja a telefont) Halló, halló, halló, tessék, igen!
TUBICA (magában dohog) Méghogy ipamuram! Miféle kacifántos pesti blődség ez megint?
GÜZÜ NÉNI (egy óriási dossziéban lapozgat) Igen, rögtön. (Kivesz egy lapot, a kezében tartja) Keresem, még keresem. Még mindig keresem, de már majdnem találom is. Ez nem az. (Rákacsint Tubicára, súgva) Ez az.
TUBICA Mi az az ez?
GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Hová az ördögbe bújhatott?
TUBICA Tessék megmondani annak a telefonálónak, hogy jöjjön ide, és itt várjon a sorára!
GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Megvan, megtaláltam. Mondom. Tessék írni! Olvasom. Tetszik írni? "Az Élet írja a darabot, de a függönyt a Halál húzigatja." Nem, nem hal. Halál. És nem arab. Darab, mint színdarab, a színházban, érti. Persze, cseréljen betétet! (Tubicához) Kifogyott neki a tolla.
TUBICA Akárcsak a türelmem. Nem tudná rövidre fogni?
GÜZÜ NÉNI Az idő pénz. (A telefonba) Nem, nem magának mondom. "A Halál húzigatja." "I"-vel. Nem "húzogatja". Biztos. Egészen biztos. Lehet, hogy maguknál sapó, de mindenki másnál sapi. Efelől ne legyen kétsége.
TUBICA De hát mi a csodáról povedál itt összevissza? A Laci ügye, az meg közben smafu?
GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Ezzel megvolnánk. Másra nem kíváncsi? Én örülök, hogy segíthettem. Sok szerencsét, minden jót, és... és sok boldogságot, és... Halló! Halló! (Leteszi a telefont, felír valamit a noteszba) Milyen udvariatlan emberek vannak!
TUBICA Akkor rátérhetünk az én dolgomra végre?
GÜZÜ NÉNI Tessék előhozakodni vele!
TUBICA Én? Maga hozakodjon szépen elő a gépemmel!
GÜZÜ NÉNI Mit hallok? Magának gépe van?
TUBICA Tőlem kérdi, mikor maga a beltag? Hadd lássam, ha meg se javították, csak hadd lássam, hogy megvan! Hogy nem lett rosszabb! Én már annak is örülök.
GÜZÜ NÉNI Azt hiszem, mégis várja meg a Demókát! Nem lenne fájint dolog belekaszálnom az ő kölesébe...
TUBICA Hagyjuk ezeket a pesti blődségeket! A Demeter is mindig ilyenekkel jön nekem, aztán se gép, se pénz. És mehetek a hathúszassal Piripócsra!
GÜZÜ NÉNI De nézze csak, atyafi, mielőtt tovább nyüstöl! Megjött a Demóka.
2. jelenet
(Voltak. Be Demeter a bejárati ajtón)
DEMETER (nyegle kedélyességgel) Halihó, Nagyanyó! Nicsak, nocsak! Kit fújt ide a szél! Tubica Laci, édes egykomám, az istállódat!
TUBICA Megint egy pesti blődség! A gépemmel mi van, arra válaszolj!
DEMETER A masinád, galambom? Jó, hogy kérdezed.
TUBICA Jó, hogy!
GÜZÜ NÉNI Ennél valamit, Demóka?
DEMETER Naná! Mondjuk, ebédet.
GÜZÜ NÉNI Jaj, te széltoló! Folyton a tréfán jár az eszed. (Tubicához) Nagy betyár ez a gyerek, igaz-e?
TUBICA Már betyár alatt azt érti, aki elveszi a más pénzét?
DEMETER Ugyan már, ugrat a Nagyanyó, Lacikám.
TUBICA Azt lehet is. Én jó fiú vagyok, engem kenyérre lehet kenni...
DEMETER De a biznic, az biznic, ugyi?
TUBICA Mit biznic? Pesten így mondjátok?
DEMETER Jó fej vagy te, Lacikám, eszem a zúzádat. Mikor tudnál benézni azért a masináért?
TUBICA Meg vagy te kattanva? Úgy nézek én ki, mint aki telefonon keres?
GÜZÜ NÉNI (Demeterhez) Egy kis rakott krumpli jól esne?
DEMETER Persze, a bendőmbe rakom a krumplit, csak uzsgyi a konyhába, szedtevette!
TUBICA Nem bírok én eleget Pestre járni, hogy kitanuljam a szófordulatokat!
DEMETER Itt üzleti tárgyalás folyik, Nagyanyó.
GÜZÜ NÉNI Hát csak hegyibe! (Rákacsint Tubicára, majd el a konyhába)
DEMETER No, akkor minden úgy lesz, ahogy megtárgyaltuk. Ha Pesten jársz, érte jössz. De csak ezért nem muszáj feljönnöd.
TUBICA Hova fel? Nem itt járok éppen?
DEMETER Na ja, de azt meg is kell ám bütykölni! Nem ám szarva közt a tőgyit!
TUBICA Minek van nálad fél éve? Otthon halomban áll a pénzem, és képtelen vagyok megszámolni.
DEMETER Miért nem mész el az ispotályba ezzel a nyavalyáddal?
TUBICA Mit nyavalya? Diszkalkuliám van, és kezelésre járok vele a klinikára. De egyelőre szükségem van a gépemre. Mondd meg, ha nem tudod megjavítani, elviszem máshoz.
DEMETER (hirtelen) Már bocs, hogy közbevágok, de van itt valami. Jó is, hogy jössz. Ez tetszeni fog neked, garantálom!
TUBICA Hazudsz! Még sose mondtál semmit, ami csak egy kicsit is tetszett volna! Csak a pénzt húzod ki a zsebemből, kezdem azt hinni! Mit kezdem? Már ki sem térek ebből a hitemből! Hozom ide azt a magam sem tudom, mennyi pénzt...
Telefoncsörgés
DEMETER Szavad ne feledd! (Felveszi a telefont) Jó napot kívánok. Minden vonalunk foglalt, kérjük, várjon a kezelő jelentkezéséig! (A telefon hallgatóját a zsebrádió elé teszi, bekapcsol valami monoton zenét) Van, aki egy egész szimfóniát végigbír.
TUBICA Nem feledtem szavam. Ott tartottam, hogy nem kérek az ötleteidből. A pénzemből kérek, abból viszont az egészet!
DEMETER Bocs, most nem figyeltem egy percre. Szólok Nagyanyónak. (El a konyhába)
TUBICA Legközelebb telefonon fogok idejönni! Ezeket mindig előreveszik.
DEMETER (visszajön) Már itt is vagyok. Tehát hol tartottunk? Ja, a produkcióról faggattál! Kérlek szépen, sínen van a dolog. Néhány zsebbe csurrantottam a pénzedből...
TUBICA Állj meg egy pillanatra, de nagyon gyorsan! Én már egy ideje csak azt értem a beszélgetésünkből, amit én mondok!
DEMETER Pedig az én mondanivalóm sokkal izgalmasabb! Biznicről van szó, tiszta biznicről! Nagy pénzről, megszámlálhatatlanul sok pénzről!
TUBICA Most direkte bosszantani akarsz? Engem az érdekel, megjavítottad-e a pénzszámláló gépemet!
DEMETER Az egyszerűségen van a hangsúly. A zseniális ötletek mindig pofonegyszerűek. Ennyi a siker titka. Egyszerű ötlet, és ügyesen, pontosan befektetett tőke!
TUBICA Mit csináltál a pénzemmel, a temérdek pénzemmel, amit számolatlanul hagytam itt?
DEMETER Mondom: le van zsírozva a dolog! Az emberek meg fognak veszni!
TUBICA Meg tudom őket érteni.
DEMETER Te ne őket értsd meg, te engem érts meg! Tódulni fognak, érted? Egymás sarkát fogják taposni! Nem lesz egy ép sarok az egész országban! Varieté, cirkusz, világ körüli turné!
TUBICA Az én pénzemből akarsz szórakozni a világ körül?
DEMETER Elmondom, hogy tisztán láss. Kiállsz a színpadra szmokingban...
TUBICA Én, szmokingban?
DEMETER Vagy népviseletben, ezen nem veszünk össze, és előrukkolsz a csodával! Begyűjtöd a közönségtől a pénzt, egy nagy halom pénzt, bekötik a szemed, mondjuk megszagolod, azután azt mondod: húszezer! Azután belerakod a masinádba, az megszámolja: húszezer! Tuti buli! Nem hisznek majd a szemüknek! Újra összedobják, aztán újra meg újra, és húszezer, és húszezer, és húszezer! Tudod, mennyi pénzed lesz?
TUBICA (ordít) Honnan tudnám? Elromlott a pénzszámláló gépem! Húszezrem lesz, amíg meg nem javítod, érted azzal a hülye fejeddel?
DEMETER Csss! Hallgass el egy kicsit! Mintha valami halk ordítást hallanék.
TUBICA Halk? Úgy ordítok, ahogy a torkomon kifér! Kikérem magamnak...
DEMETER Egy pillanat, ordításod ne feledd! (Felveszi a telefont) Maga ordít? Mi? Mi is, persze, de maga miért? Mondom, minden vonalunk foglalt! Várjon a kezelőre, majd azzal kezelteti magát. (Nevet) Igen, ez olyan szóvicc. Türelem! A türelem rózsát terem, ahogy falun mondják. (Félreteszi)
TUBICA Falun senki nem mond ilyen pesti blődségeket!
DEMETER Szóval minden a legnagyobb rendben. A legjobb kézbe tetted le a szerencsédet. Hoci a paroládat, a teremburáját!
TUBICA Hoci vagy nem hoci, de ide a gépemet! És ide a temérdek pénzemet, én nem is tudom, mennyit, amit azért adtam, hogy kipróbáld vele a gépet, nem pedig azért, hogy zsebekbe dugdosd számolatlanul!
DEMETER Megmondom én, mennyit! Húszezret!
TUBICA Mi az?
DEMETER Mondom: húszezret adtál! Megreparáltam a ketyerédet, beleraktam a pénzedet - ha hiszed, ha nem, pont húszezer volt!
TUBICA Az nem lehet. Az kizárt.
DEMETER (diadalmasan) Ugye? Ugye, milyen hatásos? Hogy bejön? Látod? Kár visszasírni azt a pénzt, amit így be lehet fektetni! Mondd, hogy adjam vissza most...
TUBICA Add vissza most, az utolsó fillérig!
DEMETER Mondhatsz petákot, ha az jobban a szádra áll!
TUBICA Majd mindjárt a szádra állok én, perc sem kell hozzá!
DEMETER De istók zicsi, nem szívesen adnám vissza. Képtelen volnék. Ezt Tubica Lacival, a komámmal, nem csinálhatom meg!
TUBICA (vészterhes nyugalommal) Ne engem kímélj, hanem magadat! Add vissza a pénzemet, gépestül!
DEMETER Már megint ez a kiabálás!
TUBICA Nem kiabáltam, sőt! Kimondottan higgadtan, főleg ahhoz képest, hogy...
DEMETER Nem te, a telefon!
TUBICA (odarohan a telefonhoz, felkapja, beleordít) Tessék abbahagyni! Tessék idejönni és sorba állni! Ez hallatlan! Persze, felőlem ítéletnapig várhat! (Lecsapja)
DEMETER Laci sógor, túlcsordult a galambepe?
TUBICA (súlyosan, fenyegetően) Egy hónapod van, Demeter.
DEMETER Persze, ahogy megállapodtunk.
TUBICA Abban a múlt hónapban állapodtunk meg! Most az életedből van egy hónapod. Vagy javítsd meg a gépemet, vagy igyekezz nagyon sűrűn élni, mert én egy hónap múlva feljövök, és nagyon ajánlom, hogy meglegyen a gépem és hozzá fillérre pontosan a nem is tudom, mennyi pénzem! (Kiviharzik, bevágja az ajtót)
DEMETER (rémülten) Az istállóját!
3. jelenet
(Demeter, Güzü néni, majd Polczi)
GÜZÜ NÉNI (bejön a konyhából) Megjött?
DEMETER (gondterhelten) Elment.
GÜZÜ NÉNI Valami kopogást hallottam.
DEMETER Csapkodtuk a telefont.
GÜZÜ NÉNI Letetted?
DEMETER Majd visszahív.
GÜZÜ NÉNI Nagy mókamester vagy te! Megéred a pénzedet!
DEMETER (komoram) Ha megérem. Nagyanyó, nem kellene eladnod a jegygyűrűdet?
GÜZÜ NÉNI Nem kellett volna.
DEMETER Ja, igen. Emlékszem. Esetleg a szobádat nem akarod tőlem bérbe venni?
GÜZÜ NÉNI (körülnéz) Ezt?
DEMETER Felőlem az egész lakást. Csak az kicsit többe lesz. Végül is én a konyhát se használom. Már, ha nyélbe ütjük végre ezt az átírást.
GÜZÜ NÉNI Jaj, mindig ezzel az átírással szekálsz, te csibész!
DEMETER Te sem akarod, hogy kifizessem azt a bazi nagy örökösödési illetéket. Nem akarhatod, hogy ennyire megviseljen az elköltözésed!
GÜZÜ NÉNI (nevet) Jaj, te annyira komisz vagy!
DEMETER (kedvetlenül) Mindig ezzel ütöd el. Nem akarlak sürgetni, de esetleg addig is fizethetnél azért, hogy itt laksz.
GÜZÜ NÉNI A saját lakásomban, te huncut?
DEMETER Ez a legnagyobb üzlet, komolyan! Az ember bérbe veszi a lakást a saját bétéjétől. A bétéjébe forgatja a pénzt. Ez a bétének jó, és ami a bétének jó, az neked is jó! Gondold végig!
GÜZÜ NÉNI (nevet) Csavaros az eszed! Elköltötted annak a szegény ecsémbátyámnak a pénzét? Mind a száznyolcvanezret?
DEMETER Nem két fillér egy málnamagozó gép. Ha az emberek egyszer rákapnak a magozott málnára, miénk a piac!
Kopogás
GÜZÜ NÉNI (izgatottan) Ez a Polczi lesz! Én meg itt állok, ilyen kócosan!
DEMETER Nagyanyó, te szerelmes vagy ebbe a Polcziba.
GÜZÜ NÉNI Mi nem jut már az eszedbe, te gézengúz?
DEMETER Gondoltam, átköltözhetnél hozzá. Bérbe vehetne téged a bététől. Az ilyesmiben van manapság a pénz.
GÜZÜ NÉNI Ugyan már! Szegénynek annyi pénze van csak, amennyit tőlem lát!
DEMETER Na, ezt lehetne visszaforgatni a bétébe! Ami a bétének jó, az ráadásul neked sem lenne rossz!
GÜZÜ NÉNI Miket mondasz egy öregasszonynak? Ez a sok malacság, szörnyű! Engedd be azt a szegény fiút, mert azután hozzámöregszik az ajtó előtt!
Demeter kinyitja az ajtót, Polczi mogorván be, egyik kezében egy írógép, másikban egy szatyor
POLCZI Na, hála Isten!
GÜZÜ NÉNI Magának is, szomszéd!
POLCZI Nem tudták mire vélni, hogy az ajtó kopogó hangot hallat?
GÜZÜ NÉNI Jaj, Pongrác, hát alig hallani a csapkodástól! Miért nem csönget?
POLCZI Még kérdi? Tudja, hogy nem állom az elektromosságot! Az a sok elektron, ahogy áramlanak, mint az influenza! Van fogalmuk arról, egy csepp elektromosságban is mennyi az elektron? A kopogás, az igen, annak van hagyománya! Mióta ajtó van, azóta van kopogás is! És ugyan ki ragaszkodjék a hagyományhoz, ha nem a betűvető?
GÜZÜ NÉNI Az ám, hozott nekem valamit, Pongrác?
POLCZI Muszáj a gyerek előtt? Kell, hogy fültanúja legyen a prostitúciómnak, azzal az ártatlan, hamvas lelkével?
DEMETER Nem szégyen az, ha valaki megél a tehetségéből!
POLCZI De ha tengődik, és éppen nem belőle!
GÜZÜ NÉNI Jaj, ne siránkozzon folyvást! Megyek, megnézem a rakott krumplit.
POLCZI Nézze meg a gyerek! Az nem kunszt, nézni! Maga már látott eleget.
Demeter sóhajtva el a konyhába
POLCZI Telefon volt?
GÜZÜ NÉNI Egy árva sem.
POLCZI Hogy adja! Csakhogy én találkoztam valami futóbolonddal a gangon, aki azt ordibálta, hogy maguknál nem lehet megmaradni a telefoncsörgéstől!
GÜZÜ NÉNI (hamiskás mosollyal pénzt vesz elő) Most megfogott. Mondjuk négyszáz, jó?
POLCZI Istenem, hogy van szíve így visszaélni a büszkeségemmel, azzal, hogy gyűlölöm a pénzt? Ad egy ezrest, és szót se többet róla.
GÜZÜ NÉNI Legyen magának. De mutassa, mit hozott!
POLCZI (átadja a szatyrot) Keresztre feszít ezekkel a rejtvényekkel.
Kopogás a konyha felől
POLCZI Kopogás. Ezt már szeretem!
GÜZÜ NÉNI Egészen megbolondítja a kisunokámat.
DEMETER (óvatosan benyit) Nem zavartam meg semmit?
GÜZÜ NÉNI Mit zavartál volna meg, te hétpróbás? Mi van a rakott krumplival?
DEMETER Mi lenne? Meg van nézve.
GÜZÜ NÉNI Most mondja meg, Pongrác, milyen szeleverdi!
DEMETER Na, és mit hozott, Polczi bácsi?
POLCZI Neked semmit! Ezt az írógépet, ha végre letehetném.
GÜZÜ NÉNI Valami baja van?
POLCZI Ami húsz éve. Nem szeret ebben a világban.
DEMETER Mutassa, Polczi bácsi, majd helyrepofozom.
POLCZI Pofozod ám az öreganyádat! Már a szívére ne vegye, szomszédasszony! Hol van már a fia? (Az írógépet mutatja) Nem azért hoztam át, hogy most meg itt őrizzem! (Leteszi a gépet az asztalra)
GÜZÜ NÉNI Majd megjön, ha még nincs itt.
DEMETER Addig megnézhetem, miért nem szuperál?
POLCZI Tudom én, miért nem szuperál, nem kell ide a te kotnyelességed! Nem üti a "p" betűt, ennyi a baja!
DEMETER Hát adja el! Most kell eladni, amíg a többit üti!
POLCZI Eladni? A lelkemet? Már te is a nagyanyád kövét fújod? Hát már minden a pénzről szól? Ebbe betegedett bele ez a szerencsétlen írógép is! A "pénz"-t nem állta leírni!
DEMETER (felkapja a fejét) Nem egy hülye ötlet! Miért nem ír egy olyan regényt, amiben nincs egy darab "p" sem?
POLCZI Papperlapapp!
DEMETER Hallgasson végig! Ha nagyot akar dobni, akkor egy pofonegyszerű ötletből kell kiindulni! Előnyt faragunk a hibájából! Egy regény, csupa "p" nélkül! Vinnék, mint a cukrot!
POLCZI Még csak az kéne! Amit visznek, az nem irodalom!
GÜZÜ NÉNI (közben nézegette a szatyor tartalmát, egy rejtvényújság lapjait szedegeti elő) Amit maga hozott, az viszont nem valami sok.
POLCZI Nekem több a soknál.
GÜZÜ NÉNI De legközelebb legyen a többnél is több! Na, hadd lám azt a rakott krumplit! (El a konyhába)
DEMETER Gondos asszony! És milyen jól főz!
Csöngetés
POLCZI Jaj, már meg ki szellőzteti az elektronokat? Nyisd ki, hátha abbahagyja!
Demeter ajtót nyit a szüleinek
4. jelenet
(Voltak. Be Ottokár és Erna, később Güzü néni)
DEMETER (egykedvűen) Helló, Apuci. Puszi, Anyuci.
OTTOKÁR Szervusz, fiam! Még megismersz minket?
ERNA Jaj, kisfiam, százszor elmondtam, hogy ne hellózd apádat! Most miért kell bosszantani, amikor úgyis ideges?
OTTOKÁR (Ernához) Miért volnék ideges? Csak, mert kihűl az ebéd, mire veled elindul az ember? Az anyám kiteszi a lelkét... (Meglátja Polczit, átcsap kedélyesbe) Polczi, az istenfádat! Szevasz! Ityeg még a fityeg? (Megrázza Polczi kezét)
POLCZI Hála Isten. Kézcsókom, Erna. Jó, hogy jönnek valahára. Legalább megszabadítanak a fiuktól.
OTTOKÁR Ha tudom, hogy itt vagy, nem hagyom, hogy bé nejem rádőljön a csengőre.
ERNA (Ottokárhoz) Most miért kell hazudni, amikor te csöngettél?
OTTOKÁR Ne neveljél már! Csak jópofáskodom a cimborámmal, ha szabad. A fiadat nevelted volna inkább!
ERNA Ugye, nem volt a terhére, Pongrác? Míg odahaza lakott, nagyon illedelmes fiú volt ám. Csak a drága nagyanyja azt sem tudja, hogy kényeztesse.
OTTOKÁR Az anyám a lelkét kiteszi. Nade Polczi! Hallom, nyitnak megint egy új bútorszalont. Megkerestek téged is, mi?
DEMETER Polczi bácsi új regényen dolgozik.
OTTOKÁR Nocsak! És ez milyen lesz? Ez is püspöklila?
DEMETER Dehogy püspöklila. Nem lesz benne "p" betű.
POLCZI Ne tedd már magad butábbnak, mint amilyenre az Isten teremtett! Mit írok a fedelére? Olczi Ongrác?
ERNA Nem buta, csak folyton butáskodik. Gyerek még.
DEMETER Miért ne? Nagyon bejönne. Hülyére kereshetnénk magunkat!
POLCZI Hagyd már ezt az eszelős marhaságot ezzel a pénzzel! Apád is fütyül a pénzre, anyád is fütyül a pénzre, én is fütyülök a pénzre. Akkor kitől tanulod?
ERNA Nem tőlünk, azt elhiheti. A mi családunkban mindig a szeretet, az összetartás volt a legfontosabb.
OTTOKÁR Az anyám a lelkét kiteszi...
POLCZI De hát én is kiteszem a lelkem! Ott van kitéve minden bútorbolt minden könyvszekrényére. Ott lilállik.
ERNA Nagyon szép könyv, tényleg. Én gondoltam is rá, hogy elolvasom...
POLCZI Ne tegye, Erna! Megsért vele. Ami irodalom, azt nem lehet elolvasni. Azt eleve birtokba sem lehet venni. Hogyisne! Akárki beeshet az utcáról a könyvesboltba, benyúlhat a nyomorult zsebébe, előveheti a nyomorult tárcáját, előhúzhatja a nyomorult pénzét, és megveheti. És onnantól bármit csinálhat vele, mert az övé! Hát én ebből nem kérek, köszönöm!
ERNA Na, ez az! Mi is erre próbáljuk nevelni a gyereket. Hányszor mondtam neked, Demeter, hogy ne szórd a pénzt könyvekre!
POLCZI Próbálná valaki a bútorboltban megvenni a dekorációt! A szemébe nevetnének: vigye a szekrénysort, a könyv marad! Semmi pénzért nem eladó! Gyönyörű! Csak vágyakozhat rá, csak nézheti, eheti a fene, vajon mi lehet benne, milyen gondolatok, mennyi szépség és bölcsesség! Elérhetetlen, értik? Sose leszek az övé, nem eszik belőlem, egy morzsát sem, a körmöm hegyét le nem rágja!
OTTOKÁR Ezt mondom én is a fiamnak, szóról szóra ezt.
ERNA Mit mondasz te? Nem mondasz te neki soha semmit. Te csak velem kiabálsz.
OTTOKÁR Ne mondj már ilyet! (Bizonytalanul) Mondom neki, hogy... hogy ezt így nem lehet a mai világban, manapság ez nem úgy megy, mint régen... Az írógépnek is vagy megy a kocsija, vagy nem megy, ugye.
POLCZI Erről van szó! Erről a nyomorult mai világról! Te talán azért javítasz írógépeket, hogy megszedd magad?
ERNA Ugyan! A számlákat nem tudnánk kifizetni abból, amit hazahoz.
OTTOKÁR Ne beszélj így velem! Én a lelkemet kiteszem.
POLCZI (fennkölten) Már csak ketten maradtunk, Ottokár, a régi jó világból, ahol a betűvető még nem volt gazdasági szereplő, még nem voltak bestsellerek, nem volt számítógép, nem volt elektromosság! Mécsvilágnál, írógéppel. Mint a szerzetesek. A betűvető mindig pap is, akit nem vághat zsebre a pénz arisztokráciája.
OTTOKÁR Ezt mondom én is. Nem ezt mondom? Én se jókedvemben javítok írógépeket. Kérsz egy felest?
ERNA Miért felest? Máskor mindig papramorgónak hívod.
OTTOKÁR De most nem.
POLCZI Akármilyen milliomos, rusnya pénzeszsák nem vághat zsebre! Futhat utánam a világ végére is, én a szemébe vágom: nem kell a koszos pénzed, Genyőte!
OTTOKÁR Én is. Szóról szóra. Te, Genyőte, hát ki vagy te, hogy... Az ám, ki ez a Genyőte?
POLCZI Nem akarok erről beszélni. Azt ne higgyétek, hogy büszke vagyok rá, hogy egy ilyen rusnya pénzeszsák az összes megmaradt kötetemre ácsingózik! Köpedelem!
ERNA De miért? Ez igazán kedves tőle, hogy szponzorálni akarja.
OTTOKÁR Ebbe te ne szólj bele! Senki nem kért tőled pénzügyi tanácsot.
ERNA Több pénz megy át a kezemen, mint neked.
POLCZI Egyszóval én nem dicsekszem vele, hogy kapkod utánam.
DEMETER (felélénkülő érdeklődéssel) De mit akar egy könyvből annyival? Biztos van valami rafinált ötlete.
POLCZI Passzol a bútorához, azt mondja. Ezzel küldte a nyakamra a bútorboltot: vigyek neki a sajátjaimból, amennyim csak van! De belőlem egy betűnyit sem lát! Én itt maradok a maguk Polczijának! Együtt úszunk az idő sodra ellenében. Ha zátonyra találunk, megpihenünk rajta, de a meggyőződésünket nem bocsátjuk áruba.
OTTOKÁR Azt nem is szabad. Ezt mondom mindig a fiamnak is.
ERNA Nálunk is van egy fiú, a Sanyi, mindegy, milyen Sanyi, az állandóan kapacitál, hogy mondjuk minden üvegre, hogy nem betétes, hogy eldobható, vagy hogy nincs kiöblítve, és ha otthagyják, akkor váltsuk vissza magunknak.
DEMETER Nem hülye a srác!
ERNA Fiacskám, hogy mondhatsz ilyet?
OTTOKÁR Mit ő? Te hogy mondhatsz ilyet? Mit érdekli a Pongrácot, mit sumákoltok össze, mikor ő éppen zátonyra fut, velem együtt!
GÜZÜ NÉNI (be a konyhából) Hát itt vagytok, gyerekek? Gyertek, kész az ebéd, el ne hűljön!
OTTOKÁR (Ernához) Látod, ezért mondtam, hogy igyekezz.
ERNA És azt miért mondtad, hogy sumákolok? Van képed lejáratni idegenek előtt?
OTTOKÁR Nem kellek én ahhoz. Lejáratod te magadat. Pedig anyám kiteszi a... Az ám, Anyuka, mit főztél a kicsi fiadnak?
GÜZÜ NÉNI Sóskát.
DEMETER És a rakott krumpli?
GÜZÜ NÉNI Azt megnézheted.
ERNA (Ottokárhoz) Nem szégyelled magad? Így beszélsz a gyereked anyjával?
OTTOKÁR Ahogy te az anyám gyerekével.
GÜZÜ NÉNI Velünk eszik, Pongrác?
POLCZI Tudják, mennyit adott volna az a Genyőte? Amennyit hajlandó vagyok elfogadni tőle. Odamegyek, azt mondom: Polczi Pongrác - önti elém a pénzét. Azt a nyomorult pénzét! (Güzü nénihez) Nem bánom, bár rakott krumplira számítottam. De így vagy úgy, leeszem, amit rajtam spórol.
Demeter kivételével indulnak a konyhába
ERNA Isten őrizz, hogy előre engedj! Hadd lássa a gyerek, hogy illik bánni egy nővel!
OTTOKÁR Hát gyere elém, legyél boldog! Csak a lábad járjon, ne a szád! (el Ernával a konyhába)
POLCZI A felest kint kapom meg?
GÜZÜ NÉNI Jól van, viszek egy kis papramorgót, csak ne siránkozzon folyton, Pongrác!
Pongrác el a konyhába, Güzü néni előveszi a házi pálinkát, Demeter a telefonkönyvhöz ugrik
GÜZÜ NÉNI Mit keresel, Demóka? Most ne olvasgass!
DEMETER (lázas izgalommal) Szerinted hány Genyőte van, Nagyanyó?
GÜZÜ NÉNI Ez megint valami beugratós kérdés, mi?
DEMETER (lapozgatva) És hány Polczid van idehaza?
GÜZÜ NÉNI Az a lila? Van itt vagy két tucat. Tudnám, miért nálam tárolja!
DEMETER Elviszem, jó?
GÜZÜ NÉNI Azon áll a varrógép a szobádban.
DEMETER (mohón) Az a szép, régi varrógép?
GÜZÜ NÉNI Azt el nem viszed.
DEMETER De ez egy bomba üzlet, Nagyanyó! Ezt addig kell ütni, míg meleg.
GÜZÜ NÉNI Te csak ne üsd az én varrógépemet! Az nem írógép, hogy ütögetni kelljen.
DEMETER A Polczi bácsi írógépét csak nem vihetem el.
Telefoncsörgés
GÜZÜ NÉNI (felveszi) Halló! Mondom a fősort, most nincs időm csevegni. Tessék? Hogy micsodát? Ja, azt is lehet, persze. Mondom, csak figyeljen! Ez a hét roppant szerencsés az életében, ha nem megy fejjel a falnak. A magánéletét ne keverje össze a közéletével! Ha oroszlánt lát maga előtt, ne ráncigálja meg a csimbókot a farkán! Ja, és a lényeg! Tessék keresztrejtvényt fejteni, mert ha beküldi a megfejtést, jó esélye van rá, hogy részt vegyen a sorsoláson.
Demeter ezalatt némi tűnődés után felveszi Polczi írógépét, és eltűnik a szobájában
GÜZÜ NÉNI Tessék? Mit kérdezzek? A nevét sem tudom. Jól van! Tessék mondani, milyen jegyben született!
Függöny
MÁSODIK KÉP
Szalon a Genyőte-villában. Drága, ízléstelen berendezés. Rikító színű, üres könyvszekrény. Három ajtó: az 1. és a 2. ajtó a ház belsejébe, a 3. az előszobába vezet.
1. jelenet
(Csongor, kezében egy mappával, Piros)
CSONGOR (higgadtan) Azért mondom, hogy fejezd be. Engem nem hozol ki a sodromból, hiába csinálod itt az arénát.
PIROS (feldúlva) Rohadt kedves vagy, igazán. Pont ma mondta a horoszkópom, hogy ha oroszlánt látok, húzzam a csíkot. De én hülye vagyok, én fejjel megyek a falnak.
CSONGOR Jó, én vagyok a fal. De a falnak is van füle, a fene egye meg.
PIROS Akkor miért nem hallgatsz meg?
CSONGOR Mert pontosan tudom, mit fogsz mondani. Azt hiszed, felszedtelek volna, ha csak egyszer is meg tudtál volna lepni?
PIROS Egy utolsó szemét vagy!
CSONGOR Te meg ezt tudtad az első pillanattól, úgyhogy kvittek vagyunk.
PIROS Hát nehogy azt hidd...
CSONGOR Hogy ezt sokáig csinálhatom veled, te is ember vagy, van lelked, megvannak a jogaid egy kapcsolatban... Jó, vedd úgy, hogy végighallgattalak. Akkor se fizetlek be arra a barom számítógépes tanfolyamra.
PIROS Tudom, hogy miért nem fizetsz be!
CSONGOR Te is tudod, én is tudom. Akkor min vitatkozunk?
PIROS Azért nem fizetsz be, mert kapnék egy képesítést, megtanulnék gépírni meg számítógépet felhasználni, és akkor nem szorulnék rád, mert olyan állást kapnék, amilyet akarok!
CSONGOR Olyan állást akarnál, amilyet kapnál.
PIROS Az ugyanaz!
CSONGOR Na látod, nem kell neked tanulni! Ilyen butának vagy jó, amilyen vagy.
PIROS Én nem vagyok buta!
CSONGOR Jaj, ne mondj már ilyen butaságot. Itt vagy, jó dudáid vannak, jó a segged - mi kell még neked az én boldogságomhoz?
PIROS Egyszerűen...
CSONGOR Nem hiszed el, milyen önző disznó vagyok! Látod, kitaláljuk egymás gondolatát. Komolyan, két galamb!
PIROS (hízelgésre vált) Csongi, te olyan édi tudsz lenni, ha akarsz!
CSONGOR Na látod, ezt szeretem, amikor hízelegsz. Így érdek nélkül. Mert azt tudod, hogy úgysem érsz el vele semmit.
PIROS Kevesebbe kerülne, mint egy új ruha.
CSONGOR Menjél, vegyél egy új ruhát. Az legalább többe kerül.
PIROS Persze, a Gyöngyvér tanulhat, amit csak akar!
CSONGOR Nem akar az tanulni semmit.
PIROS Énekelni is tanult, meg festeni!
CSONGOR Ne keverjük a dolgokat, jó? A lányomból akarok csinálni valakit. Az képtelenség, hogy ha valaki ennyire rusnya és tehetségtelen, az ne csináljon karriert ebben a világban.
PIROS Én viszont...
CSONGOR Te dolgozni akarsz, azt pedig nem tűröm.
PIROS (hízeleg) Nem is akarok dolgozni, na! Én csak azt akarom, hogy legyen egy papírom, hogy ne gondold, hogy azért vagyok veled, mert még egy papírom sincs!
CSONGOR Elég volt nekem egy okos nő! Nem azért váltam el tőle, hogy befizessek egy másikra!
PIROS Légyszi!
CSONGOR (sóhajt, mintha hajlana a szóra) Hát komolyan, veled nem lehet beszélni! Ha annyira forszírozod... akkor inkább kimegyek.
PIROS (tajtékozva) Te lelketlen rohadék! (Kirohan a 2. ajtón)
CSONGOR (maga elé) Csak ne az oroszlánt!
Kintről csörömpölés. Csongor legyint. Kopogás az 1. ajtó felől
2. jelenet
(Csongor. Be Demeter, Polczi írógépével és egy nagy halom lila könyvvel)
DEMETER (óvatosan benyit) Elnézést! Most már bejöhetek? Nem akartam megzavarni...
CSONGOR Nem volt mit.
DEMETER És elnézést a kopogásért is, de... (Bizonytalanul) nem szeretem az elektromosságot. Itt meg volt ez a szép ajtó, ez a... régi, hagyományos...
CSONGOR Csengőt meg nem nagyon szereltem házon belülre. Bocs. Te meg már mondtad, hogy ki a hátam vagy? Takarító? Vagy a csajomat döngeted, és valahogy ittfelejtetted magad?
DEMETER Jaj, dehogyis! Csak mondom, ugye, nem akartam csöngetni. Aztán meg láttam, hogy nyitva van a garázskapu...
CSONGOR Csak bújjatok rajta? És visszafele is arra akarsz? Csak mert gyorsabb, ha itt a bejáraton doblak ki.
DEMETER (kínban) Nagyon menők az autói egyébként.
CSONGOR Na! Ez tetszik, hogy érdek nélkül hízelegsz. Eridjél, míg jó dolgod van.
DEMETER Csak még egy pillanat!
CSONGOR Várjál egy kicsit! Azt a cumót a kezedben, azt hozod vagy viszed?
DEMETER Ja, persze! Akkor már itthagyom, ha hoztam! (Lepakol, odaad Csongornak egy könyvet) Könyvek. Sok ilyen. Mind lila!
CSONGOR (leteszi a mappáját, átveszi, nézegeti a könyvet) Polczi Pongrác. Honnét ismerős ez a hülye név?
DEMETER Ez egy tekintélyes név... a bútorszakmában.
CSONGOR Ja persze, beugrott! Te vagy a Polczi, akinek üzentem! Na, csakhogy! Hadd lám, mennyit hoztál!
DEMETER Már úgy... darabra?
CSONGOR Méterre, fiam. Könyvet csak méterre. (Megnézi a cumót) Több nem volt?
DEMETER Csak ennyi.
CSONGOR Akkor miért nem vastagabb? Nem tudtál többet írni?
DEMETER De, csak a téma... Hogy is mondjam, ennyi jött ki belőle.
CSONGOR (belenéz a könyvbe) Mert? Miről szól ez? "A színpadra vetett hal." Miről szól ez?
DEMETER (zavartan) Ööö... Mondhatnám, hogy nem olvastam...
CSONGOR Ja, mert írtad. De miről?
DEMETER A... halak meg a színpad kapcsolatáról.
CSONGOR (érdeklődve) Na, ragozd ezt!
DEMETER Hát... van ugye, a kárász, a csuka, a compó, a sneci...
CSONGOR (lecsap rá) És a márna?
DEMETER Ó, hát a márna! Naná, a márna! Már szóval... van ilyen terve, hogy elolvassa? Már nem mindegyiket, csak valamelyiket?
CSONGOR Hülye vagy te, ha meg nem bántalak. Miért meséltetném el veled, ha el akarnám olvasni?
DEMETER (megkönnyebbül) Csak azért kérdezem, mert akkor jobban belemegyek a részletekbe. Úgy kifilézem, például ezt a... kecsegét?
CSONGOR Márnát. A márnát kérdeztem, a márnára válaszolj.
DEMETER Márna? Miért ne? Sőt: külön fejezet!
CSONGOR Hányadik?
DEMETER (óvatosan) Miért?
CSONGOR Mert, azért! Hányadik?
DEMETER Ugye, ahogy vesszük. Mert fejezetnek fejezet, de úgy nem egybe-fejezet, hanem úgy szétszórva. Mint mikor az ember becsaliz, úgy szór mindenhova.
CSONGOR Kár. Na mindegy.
Szünet
DEMETER Mondjak még halakat?
CSONGOR Ne. Inkább egy összeget mondj. Én elosztom kettővel, és meg is állapodtunk.
DEMETER (elemében érzi magát) Így van! Térjünk a tárgyra! Én sem állhatom üzleti dolgokban a hablatyot és a kecmecet! Bele a közepébe, ez a legjobb stratégia!
CSONGOR Nekem pofázol, mikor a kufferoddal házalsz?
DEMETER Bocsika. Csak azt gondoltam, hogy egy kölcsönösen előnyös üzletnek az is feltétele, hogy az üzletfelek egyetértsenek az alapelvekben!
CSONGOR Közben számolsz, vagy mi van?
DEMETER Tessék?
CSONGOR Most azt szorzod kettővel, amit kérni akartál? Nem kell szorozni, majd én osztom!
DEMETER (szabódva) Elsőre egy hangyányit nagynak fog tűnni...
CSONGOR Nem gond, majd kiröhöglek. Bökd ki!
DEMETER Háromszázhatvan.
CSONGOR (megvető gúnnyal) Mi van, elfogyott otthon a gyufa? Hát, öregem, legyen neked! Sőt, tudod, mit? Csináljunk egy ilyen irodalmi karácsonyt, vagy mi a rákot! Itt egy ezres, vidd haza mind! Egy kétezrest úgyis kinéztem belőled, legfeljebb mindketten jól járunk! Na, mi van? Most vedd el, amíg adom!
DEMETER (zavartan kuncog)
CSONGOR Arról volt szó, hogy én röhögök!
DEMETER Nem is, hogy röhögök, hanem hogy próbálom valahogy közvetíteni, hogy félreértett engem...
CSONGOR Tök ciki. Mert? Kellene mind a kétezer?
DEMETER Én ezt az ezret a... háromszázhatvan után gondoltam.
CSONGOR Na, az ezerháromszázhatvan.
DEMETER Inkább fordítva. Háromszázhatvanezer. Hehe.
CSONGOR Na, várjál, akkor most tényleg röhögni fogok. Addig osonjál ki szépen, nem kell neked, hogy itt legyél, mikor elmúlik a jókedvem.
DEMETER (ellentámadásba lendül) Na, ez jellemző! Ennyire becsülik a művészetet! És ha itthagyom az írógépet is? Egyedi darab!
CSONGOR Csak az volt kiírva a házamra, hogy "Hülyék Intézete", vagy hogy "Hülyék Intézete És Ószeres"?
DEMETER Ez a nyavalyája ennek a mai világnak! Hogy nem tisztelik a hagyományt, nem pártolják a betűvetőt, hogy zátonyra futhasson!
CSONGOR Mit jössz itt a művészettel? Illik a szekrénysoromhoz, aztán slusszpassz!
DEMETER Csakhogy ez belül is könyv! Azt hiszi, csak az számít, hogy lila? Vegye tudomásul, hogy belül még sokkal lilább!
CSONGOR Azt mondod?
DEMETER Tömény elvont marhaság! Ha a guppik beszélni tudnának!
CSONGOR Persze! Ott rádióznék az akváriumnál.
DEMETER Vagy ha színházba tudnának járni!
CSONGOR A halak?
DEMETER A halak!
CSONGOR (jelentőségteljesen) A márna is például?
DEMETER (kapva kap rajta) Főleg a márna! Az ott áll a színpadon! Mit áll? Vergődik! Kidülled a szeme és tátog, mintha énekelne, pedig csak nem kap levegőt, vagyishogy vizet!
CSONGOR (elgondolkodva) Maradj csöndben egy kicsit! Csöndben maradsz egy kicsit?
DEMETER Beleírom a márnát, legfeljebb ráfizet!
CSONGOR Azt mondtad, benne van. Hogy külön fejezet, ha nincs is külön. Akkor?
DEMETER Most lesz külön különfejezet is! Itt az írógépem, sutty, beleírom! A márna jó is, abban nincs "p" betű!
CSONGOR Ja. Az nincs. Figyelj, tényleg annyira akarsz keresni száznyolcvanezret?
DEMETER Háromszázhatvanat? De mennyire!
CSONGOR Ez szép! Látod, szeretem, mikor egy író arcpirulás nélkül eladja a lelkét.
DEMETER Belül pirulok! Belül már csurom lila vagyok! Mint a könyvem, hehe! Érti!
CSONGOR Figyelj, azt a száznyolcvanezret nem azért kapod, hogy engem szórakoztass. Hanem írsz nekem egy darabot. Tudod, ilyen színházba valót. Amilyet ott játszanak. Színdarabot.
DEMETER Ja, nagyjából előttem van.
CSONGOR Na, hát csak író vagy! Mindent megkapsz, művészi szabadságot meg mindent, amit akarsz, táncolhatnak benne, vergődhetnek, tátoghatnak... Egy kikötésem van.
DEMETER Hallgatom.
CSONGOR Jól teszed. A lányom játssza benne a főszerepet.
DEMETER Nem gond!
CSONGOR De gond. A lányomnak ugyanis van egy hibája, amit te legfeljebb adottságnak merjél szólítani. Ehhez írsz te egy olyan darabot, ami a szájára áll. Értem?
DEMETER Talán ha pontosabban azt a hibát... bocsi, adottságot...
CSONGOR Márnaszája van.
DEMETER Tessék?
CSONGOR Neked meg be van nőve a füled? Márnaszája van. Ehhez kell darab. Megoldható, ugye?
DEMETER És van neki valami, hogy úgy mondjam, színpadi előképzettsége?
CSONGOR Márnaszája van, hányszor kell még mondanom? Írsz neki egy olyan szerepet, amihez csak ez kell. Majd megveszek neki egy színházat. Vagyok annyira gazdag, ő meg annyira tehetségtelen, hogy sikere legyen. Színésznő lesz, punktum.
DEMETER (behízelgőn) És még ön mondja, hogy nem pártolja a művészetet!
CSONGOR Jól van, szép dolog a megalkuvás, de azért nyalni nem kell. Rendben volnánk? Két hét, gondolom, elég lesz.
DEMETER (szabódik) Attól függ, ragaszkodik-e a "p" betűhöz.
CSONGOR Te tényleg lila vagy. Kell a száznyolcvanezer, vagy nem?
DEMETER (gyorsan) Kell.
CSONGOR Látod. El tudod te adni magad, olcsóbbért is, mint gondolod. Megyek, küldöm a lányomat. Te meg kapd össze magad, mert egy hónap múlva premier! (El az 1. ajtón)
DEMETER (kétségbeesve körbenéz)
CSONGOR (visszajön) Te, azért te mégis csak író vagy.
DEMETER Igen?
CSONGOR Úgy értem, mi lenne, ha magázódnánk? Még sose magáztam írót! Mégiscsak jobban venné ki magát! (El az 1. ajtón)
3. jelenet
(Demeter, majd Piros)
DEMETER (leteszi az írógépet az asztalra, próbálja felnyitni a fedelét)
PIROS (belép a 2. ajtón, kezében szemétlapát, rajta eozin bevonatú porceláncserepek, köztük egy oroszlán feje)
DEMETER (felkapja a fejét) Csó... Én...
PIROS (el a 3. ajtón, hallatszik, amint kimegy a bejárati ajtón, kiszórja a kukába a lapát tartalmát, majd visszajön)
DEMETER (közben nagy nehezen kinyitja a gépet, most gondterhelten fölé hajol)
PIROS Szólt valamit?
DEMETER Csókolom. Én vagyok a... Polczi. Polczi Pongrác. Talán Genyőte úr...
PIROS (metsző gúnnyal) Persze, Genyőte úr! Ő tutira!
DEMETER (bizonytalanul) Bár most, hogy magára nézek... egyáltalán nem gondolnám, hogy...
PIROS Mi van? Mit nézeget maga rajtam?
DEMETER Tudniillik én vagyok az az író, aki a halakról ír... Tetszik tudni.
PIROS Miféle halakról?
DEMETER (kínban) Hát, ööö... mindenféle halakról. Nem egy konkrét halfajtáról. Már tetszik tudni, kontkrétan melyik halfajtát mondom...
PIROS Melyiket?
DEMETER Nem vennénk inkább úgy, hogy ezt a részét letárgyaltuk a dolognak? Nem mintha...
PIROS Mit mintha nem? Mit pampog?
DEMETER Én nem is tudom, hogy Genyőte úr miért mondta magára, hogy...
PIROS Mit mondott rám?
DEMETER Nem, semmi... Csak meg vagyok lepve.
PIROS Legalább van valaki, akinek még meglepetést tudok szerezni.
DEMETER Méghozzá milyen szép meglepetést. Már bocsi...
PIROS (elmosolyodik) Köszi, ez jólesett. (Az írógépre néz) Ez a magáé?
DEMETER Nem, ez a... ez az enyém, igen.
PIROS Milyen klassz. Ez írógép, ugye?
DEMETER Hát nem is pénzszámlálógép. Egy írógép. Egy egyedi írógép. Nagyon értékes. És én vagyok hozzá az író.
PIROS Jobb, mintha pénzszámláló lenne. (Érdeklődve) És akkor most írni fog? Nézhetem kicsit?
DEMETER Persze, tessék! Ha érdekli. (Leül, elkezdi tekergetni a henger végén lévő tekerentyűt)
PIROS Most mit csinál?
DEMETER Most nem értem. Normálisan innét szokott kijönni a papír.
PIROS Hozzak?
DEMETER Ja?! Ja.
PIROS (szétnéz, megtalálja a mappát, kivesz belőle egy iratot) Nézze csak!
DEMETER (elveszi, mutatja a teleírt oldalát) De ezen...
PIROS A másik oldalára! Az üres.
DEMETER Oké. (Megpróbálja elölről begyűrni a papírt a gépbe) Na, sikerüljél már!
PIROS Nem hátulról kell?
DEMETER (tettetett szakértelemmel) Felőlem. Lehet így is, úgy is. Ahogy maga akarja.
PIROS Megpróbálhatom?
DEMETER Csak óvatosan. El ne rontsa nekem!
PIROS (szabályszerűen befűzi a papírt)
DEMETER (közben) Viszi! Viszi! Hogy viszi! És hova? Ennek elő kellene bukkannia! Előbukkant! Baró! Állj, elég! Jó. Hol tanulta maga ezt?
PIROS Még sehol. Csak szeretném.
DEMETER Állati tehetsége van hozzá.
PIROS (meghatva) Kösz. Maga jó fej. Na, most ír valamit?
DEMETER Hát a darabot. Magáról.
PIROS (nevet) Ne hülyítsen már! Be akar fűzni, vagy mi van?
DEMETER Nem, dehogyis. Csak maga olyan... nem hibás! Olyan meglepően szép.
PIROS Ez tök kedves, ahogy mondja. Mintha nem úgy értené, hogy buta vagyok. Hogy semmihez sincs tehetségem, semmit nem bírok megtanulni.
DEMETER Semmit nem bír megtanulni? Hát ez gáz.
PIROS Nem, ne higgye el neki! Akármit meg tudok tanulni.
DEMETER Akkor jó. Akkor van értelme írnom.
PIROS (boldogan) Írjon! Én meg leülök, és nézem, jó?
DEMETER Jó. (Tűnődik) Kezdjük az elején! Mondjuk, a nevemmel. (Belegondol) Mondjuk, ne a nevemmel! Inkább csapjunk a közepébe! Aszongya, hogy... Egy jó szó kéne! Minden ezen fordul meg. Mondjon egy jó szót!
PIROS Hát... (Vállat von)
DEMETER Akkor legalább egy betűt!
PIROS Legyen a "p"! Mind a kettőnknek "p"-vel kezdődik a nevünk.
DEMETER Nem bánom, mondjon egy másikat! Gondoljon arra, hogy ez egy történet első betűje lesz!
PIROS És mi lesz a történet?
DEMETER Az már majd úgy jön belőle. A darabírás nem boszorkányság. Kell egy pofonegyszerű ötlet, aztán ennyi!
PIROS De mi az ötlet?
DEMETER Hát én mondjam? Magára bízom. Amit maga akar. Én akármit megírok. Csak van ez a kikötés... onnantól művészi szabadság, meg minden. Nem mintha érteném, miért, de ahhoz ragaszkodom, hogy ez az adottsága, amit nem mernék hibának nevezni...
PIROS (hiún haját igazgatja) Ja, adottság, kösz. Csak az ember a francba kívánja, mikor zátonyra fut miatta az élete.
DEMETER Na, zátony! Ez jó, ez benne lesz. Mondjuk, árral szemben próbál evezni? Mint a pisztráng, mikor ívni megy?
PIROS Megy?
DEMETER Vagy úszik.
PIROS Ja, ez tök szép, ilyet láttam a tévében. Csak pont ez a bajom. Hogy én nem árral szemben... csak úgy a... az árral, lefele, a francba! Csak ez is olyan rohadt dolog. Ennek is ára van. Már bocs, hogy így kitálalok.
DEMETER Ja, a pénzt nem adják ingyen. Ezt én is tudnám ragozni.
PIROS Ezt tök szépen mondta. És baromira igaza van. Azért ne higgye, hogy kurva vagyok, vagy ilyesmi! Jó, persze, pénzt fogadok el egy pasitól, ő tart el...
DEMETER Hogyhogy? Az apja nem ad semmit?
PIROS Ugyan már! Az apám egy vadbarom. Abból egy fillért nem lehet kisírni.
DEMETER (riadtan) Na, ezt ne mondja! Ezt nekem rossz hallani.
PIROS Mert magának van szíve.
DEMETER De üzletileg azért korrekt az öreg, nem?
PIROS Én nem tudom, maga mit nevez annak. Ha az korrektség, hogy valaki csinál egy gilisztafarmot, aztán azzal duplázza meg az értékét, hogy félbevágja az összes gilisztáját, akkor piszkosul korrekt!
DEMETER Ez milyen pofonegyszerű ötlet! És megvan még a farm?
PIROS Á, tojt a fejükre! Mint az enyémre is. Hogy éljek meg a... az adottságomból!
DEMETER Ja, és itt jövök én a képbe, ugye?
PIROS Cuki, hogy így hajt rám! Sokkal jobb fej, mint a barátom. Az csak a pénzéért van oda meg vissza.
DEMETER Ez azért görény dolog. Nem azért mondom, hogy reklámot csináljak magamnak, de én köpök a pénzre. Nekem annyi pénzem lehetne, hogy meg se tudnám számolni, de... (Észbe kap) De nekem most meg kell írnom ezt a darabot.
PIROS Oké, békén hagyom. Biztos nyugira van szüksége.
DEMETER Nem, nekem direkt magára van szükségem.
PIROS Tudja, ez olyan furi, hogy itt ül valaki, és ilyen szépeket nyom nekem... Közben meg a barátom... De leállok, mert akármikor bejöhet. Jobb, ha lelépek. De ne dumálja ki neki, hogy itt sírtam magának. Túlságosan örülne neki.
DEMETER Fura egy pofa lehet.
PIROS (fülel) Na jó, remélem, még látom. (El a 2. ajtón)
4. jelenet
(Demeter, Csongor és Beáta)
BEÁTA (az 1. ajtón be Csongorral) A saját szememmel láttam. Ripityára törte. Köszönöm az ilyen bejárónőt, aki csak a munkát csinálja az embernek! Ahova nézek... (Körbenéz, meglátja Demetert) Na, ez is itt kicsoda?
DEMETER (szolgálatkészen) Csókolom. Polczi Pongrác vagyok, az író.
CSONGOR Mondtam, hogy vettem egy írót.
BEÁTA Magát akarja a férjem a lányom nyakába varrni?
DEMETER Ezt hogy tetszik érteni?
CSONGOR Csak dumál. Már elváltunk. És a lányomnak nincs is nyaka.
BEÁTA Isten előtt a feleséged vagyok, amíg élsz! Hacsak nem én dőlök ki előbb, mert halálra dolgoztatsz.
CSONGOR Jól jön neked az a pénz.
BEÁTA Miért nem mondod mindjárt, hogy a cseléded vagyok?
CSONGOR Mert nem tartozik rá.
BEÁTA Hát nem is fogom elnézni, hogy itt ilyen kupleráj legyen! (Demeterhez) Igen, jól hallotta! Kupleráj! (Csongorhoz) Vagy azt hiszed, ez a kis cafka, akit idevettél, majd mossa a koszos gatyáidat, meg főz rád? Ha én egyszer nem jövök többet, belefulladsz a mocsokba, tudod! A fejedre omlik az egész szutykos bűnbarlang!
CSONGOR Hol kapsz te ennyit egy kis házimunkáért?
BEÁTA Megbüntet az Isten téged, Csongor! Minek csődítetted ide ezt az újabb kenyérpusztítót? A lányodból is kurvát akarsz csinálni?
DEMETER Isten őrizz! Igaz?
BEÁTA Ne vegye az Istent a szájára!
CSONGOR Hagyjad, öreg! Kár beledumálni! Már bocs, hogy nem magázom. Nők így működnek. Egyszer fölteszik a lemezt, addig nem lesz csönd, amíg le nem játsszák. Csak ne akadna annyit a tű!
DEMETER Ami azt illeti...
BEÁTA (Demeterhez) Maga csak ne adja alá a lovat! Maga szarkeverő! Nem szégyelli magát? Itt ülni, és várni a sült galambra? És idehordani a kacatjait porfogónak?
DEMETER Ez egy nagyon értékes, egyedi írógép.
BEÁTA De nagyobb fogásra itt ne számítson, amíg én élek, annyit mondhatok!
CSONGOR Hé, ez már egy másik lemez! Úgyhogy szünet! Azért ül itt, mert látnia kell Gyöngyvért.
BEÁTA Így árulod szegénykémet, mint a halpiacon?!
CSONGOR Azért ez ízléstelen volt. Még nekem is!
BEÁTA Akkor se vesd az én kis gyöngyömet egy ilyen disznó elé!
CSONGOR (Demeterhez) Ne szívd mellre! Már maga a mellére! (Beátához) Mert azt ugye tudjuk, hogy a mi gyöngyünk se egy olyan kis igazgyöngy.
BEÁTA Hogy mondhatsz ilyet? Képzelem, miket mondtál már rá!
CSONGOR Tudom, sose szerettem. Szégyen gyalázat, hogy egy apa ilyen lelketlen legyen, hogy így kivetkőzzön minden apai érzéséből... Ezt akartad mondani. Majd, ha a barátunk megnézi a saját szemével...
DEMETER Bocsánat, de már találkoztam vele.
CSONGOR Mikor?
DEMETER Az előbb. Itt volt, amíg maga máshol kereste.
BEÁTA Na tessék! Már le is csapott rá!
DEMETER Nem, csak bejött ide, és akkor már rögtön meg is beszéltük a Genyőte úr tervét.
BEÁTA Szépen állunk! Csongor, a lelked rohadjon el!
CSONGOR Szusszanj már egy kicsit! (Demeterhez) És mit szól, Polczi? Ne kíméljen!
BEÁTA Rajta, adja csak a férjem alá a lovat! Ezért kapja a pénzét.
CSONGOR Te meg azért, hogy inkább a porszívóval lármázz!
BEÁTA Úgy van! Hallgass a bérenceidre! Hadd húzza a füledbe, hogy a kislányom egy undok, buta, rusnya béka, egy savószemű, márnaszájú pörsenés!
CSONGOR Na tessék! Hogy tetszett?
DEMETER Hát nem is tudom, mit mondjak...
BEÁTA Mondja, hogy furunkulus!
CSONGOR Mondja már! Addig úgysem lesz boldog.
DEMETER Azt azért nem mondanám rá, hogy tökéletes, hogy gyönyörű, (átszellemül) hogy eszményi, hogy intelligens, de... de tudja fene, nekem tetszik!
BEÁTA Még gúnyolódni mer, maga farizeus? Maga Istentől elrugaszkodott!
CSONGOR (elragadtatva) Hagyjad a barátomat! Ilyen egy fazon! Komolyan! Ez mire nem hajlandó pár forintért! Ez az én emberem! Ez az ördög öreganyjának fényesre nyalná a seggét órabérben! Ha megtolom egy százassal, ez még veled is kikezdene!
DEMETER Higgye el, Genyőte úr, én ezt a pénztől abszolúte függetlenül mondom!
CSONGOR Naná! (Beátához) És ezt önszorgalomból csinálja! Egy szóval nem mondtam neki, hogy dicsérnie kell. Csak írja meg a darabot, és kész! De nem! Ennek van ambíciója.
BEÁTA Nyilván rájött, hogy van mire spekulálnia. Megtalálta a zsák a foltját.
DEMETER Mondjuk, én nem túl sok márnát láttam életemben... (Célzatosan) Mint ahogy gilisztákkal sem volt sok dolgom, ha érti, hogy értem.
CSONGOR Giliszta! Ez jó! Ez még nekem sem jutott eszembe. Ehhez kell az író. Szóval magának bejön a giliszta?
DEMETER Gondolom, nagy üzlet van benne. Aki halat akar fogni...
CSONGOR No! Nyílt kártyákkal játszunk? Hadd menjen! Szóval volna kedve beszállni ebbe a giliszta-bizniszbe?
DEMETER Ja, ez még fut?
CSONGOR Még? Most fut igazán! Ahogy a lába bírja.
BEÁTA Csongor, én elhányom magam tőletek!
CSONGOR Figyeli? Az aktív anyagyomor.
BEÁTA A passzív apaszív!
DEMETER Hát, ha fut még, én nagyon szívesen. Tulajdonképpen szívesebben, mint hogy ezt a darabot megírjam.
CSONGOR Nana! A darab áll
Tasthebel Ottokár (53),
írógépszerelő
Tasthebel Ottokárné (51),
született Fancsal Erna, üvegvisszaváltó
Tasthebel Demeter (24),
fiuk, vállalkozó szellem
Özv. Tasthebel Agenorné (75),
azaz Güzü néni, Ottokár anyja
Polczi Pongrác (57),
író, Güzü néni szomszédja
Genyőte Csongor (63),
gazdag vállalkozó
Akarattyai Beáta (55),
elvált felesége
Thuly Piros (21),
Genyőte barátnője
Genyőte Gyöngyvér (19),
Genyőtéék lánya a színfalak mögött
Tubica Laci (40),
diszkalkuliás vidékről
Manci néni (76),
jegyszedő
Színész (47)
hangja
Játszódik napjainkban; az első és a negyedik kép Güzü néninél, a második és a harmadik kép a Genyőte-villa szalonjában, az ötödik kép egy fővárosi színház két szomszédos páholyában. A második és a harmadik felvonás között egy hónap telik el.
Első felvonás
ELSŐ KÉP
Güzü néni nagyszobája, egy pesti bérház kétszobás lakásának legnagyobb helyisége. Belőle ajtó nélkül nyílik az előszoba, amin át közvetlenül rálátunk a bejárati ajtóra. A szobából balra a konyhába vezet ajtó, jobbra a kisszobába. A berendezés kopottas, szegényes: Güzü néni kanapéja, dohányzóasztalka, fotelok, vitrin, telefonasztal telefonnal, telefonkönyvvel, mellette rengeteg dosszié és iratrendező, füzet, és egy zsebrádió.
1. jelenet
(Güzü néni, Tubica Laci)
GÜZÜ NÉNI Nem kell ám minden áron megvárnia az unokámat, Laci úr.
TUBICA Laci. Nem kell engem urazni. Egyszerű parasztgyerek vagyok én. Csak Laci vagyok faluszerte.
GÜZÜ NÉNI Akkor Laci, kedves komám!
TUBICA De azért jelzem, nem most jöttem a hathúszassal Piripócsról.
GÜZÜ NÉNI Azt jól tette, ecsémbátyám.
TUBICA Vagy még jobb simán a Laci. Tehát amit mondandó volnék az unokájának...
GÜZÜ NÉNI Azt nyugodtan rácsomózhatja a Güzü néni lelkére. Mi egy bétében utazunk a Demókával. Én vagyok a Demóka beltagja.
TUBICA És néhanap a kültag is betéved?
GÜZÜ NÉNI Dejszen tudja, mit csinál a páva a vármegyeházára.
TUBICA Nem tudom. Ritkán járok Pesten.
GÜZÜ NÉNI Ha elfáradt a lába, csak hazahozza a gyomra.
TUBICA Addig is nem láthatnám a gépemet?
Telefoncsörgés
GÜZÜ NÉNI Bocsánat, ipamuram, ha meg nem sértem. (Felkapja a telefont) Halló, halló, halló, tessék, igen!
TUBICA (magában dohog) Méghogy ipamuram! Miféle kacifántos pesti blődség ez megint?
GÜZÜ NÉNI (egy óriási dossziéban lapozgat) Igen, rögtön. (Kivesz egy lapot, a kezében tartja) Keresem, még keresem. Még mindig keresem, de már majdnem találom is. Ez nem az. (Rákacsint Tubicára, súgva) Ez az.
TUBICA Mi az az ez?
GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Hová az ördögbe bújhatott?
TUBICA Tessék megmondani annak a telefonálónak, hogy jöjjön ide, és itt várjon a sorára!
GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Megvan, megtaláltam. Mondom. Tessék írni! Olvasom. Tetszik írni? "Az Élet írja a darabot, de a függönyt a Halál húzigatja." Nem, nem hal. Halál. És nem arab. Darab, mint színdarab, a színházban, érti. Persze, cseréljen betétet! (Tubicához) Kifogyott neki a tolla.
TUBICA Akárcsak a türelmem. Nem tudná rövidre fogni?
GÜZÜ NÉNI Az idő pénz. (A telefonba) Nem, nem magának mondom. "A Halál húzigatja." "I"-vel. Nem "húzogatja". Biztos. Egészen biztos. Lehet, hogy maguknál sapó, de mindenki másnál sapi. Efelől ne legyen kétsége.
TUBICA De hát mi a csodáról povedál itt összevissza? A Laci ügye, az meg közben smafu?
GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Ezzel megvolnánk. Másra nem kíváncsi? Én örülök, hogy segíthettem. Sok szerencsét, minden jót, és... és sok boldogságot, és... Halló! Halló! (Leteszi a telefont, felír valamit a noteszba) Milyen udvariatlan emberek vannak!
TUBICA Akkor rátérhetünk az én dolgomra végre?
GÜZÜ NÉNI Tessék előhozakodni vele!
TUBICA Én? Maga hozakodjon szépen elő a gépemmel!
GÜZÜ NÉNI Mit hallok? Magának gépe van?
TUBICA Tőlem kérdi, mikor maga a beltag? Hadd lássam, ha meg se javították, csak hadd lássam, hogy megvan! Hogy nem lett rosszabb! Én már annak is örülök.
GÜZÜ NÉNI Azt hiszem, mégis várja meg a Demókát! Nem lenne fájint dolog belekaszálnom az ő kölesébe...
TUBICA Hagyjuk ezeket a pesti blődségeket! A Demeter is mindig ilyenekkel jön nekem, aztán se gép, se pénz. És mehetek a hathúszassal Piripócsra!
GÜZÜ NÉNI De nézze csak, atyafi, mielőtt tovább nyüstöl! Megjött a Demóka.
2. jelenet
(Voltak. Be Demeter a bejárati ajtón)
DEMETER (nyegle kedélyességgel) Halihó, Nagyanyó! Nicsak, nocsak! Kit fújt ide a szél! Tubica Laci, édes egykomám, az istállódat!
TUBICA Megint egy pesti blődség! A gépemmel mi van, arra válaszolj!
DEMETER A masinád, galambom? Jó, hogy kérdezed.
TUBICA Jó, hogy!
GÜZÜ NÉNI Ennél valamit, Demóka?
DEMETER Naná! Mondjuk, ebédet.
GÜZÜ NÉNI Jaj, te széltoló! Folyton a tréfán jár az eszed. (Tubicához) Nagy betyár ez a gyerek, igaz-e?
TUBICA Már betyár alatt azt érti, aki elveszi a más pénzét?
DEMETER Ugyan már, ugrat a Nagyanyó, Lacikám.
TUBICA Azt lehet is. Én jó fiú vagyok, engem kenyérre lehet kenni...
DEMETER De a biznic, az biznic, ugyi?
TUBICA Mit biznic? Pesten így mondjátok?
DEMETER Jó fej vagy te, Lacikám, eszem a zúzádat. Mikor tudnál benézni azért a masináért?
TUBICA Meg vagy te kattanva? Úgy nézek én ki, mint aki telefonon keres?
GÜZÜ NÉNI (Demeterhez) Egy kis rakott krumpli jól esne?
DEMETER Persze, a bendőmbe rakom a krumplit, csak uzsgyi a konyhába, szedtevette!
TUBICA Nem bírok én eleget Pestre járni, hogy kitanuljam a szófordulatokat!
DEMETER Itt üzleti tárgyalás folyik, Nagyanyó.
GÜZÜ NÉNI Hát csak hegyibe! (Rákacsint Tubicára, majd el a konyhába)
DEMETER No, akkor minden úgy lesz, ahogy megtárgyaltuk. Ha Pesten jársz, érte jössz. De csak ezért nem muszáj feljönnöd.
TUBICA Hova fel? Nem itt járok éppen?
DEMETER Na ja, de azt meg is kell ám bütykölni! Nem ám szarva közt a tőgyit!
TUBICA Minek van nálad fél éve? Otthon halomban áll a pénzem, és képtelen vagyok megszámolni.
DEMETER Miért nem mész el az ispotályba ezzel a nyavalyáddal?
TUBICA Mit nyavalya? Diszkalkuliám van, és kezelésre járok vele a klinikára. De egyelőre szükségem van a gépemre. Mondd meg, ha nem tudod megjavítani, elviszem máshoz.
DEMETER (hirtelen) Már bocs, hogy közbevágok, de van itt valami. Jó is, hogy jössz. Ez tetszeni fog neked, garantálom!
TUBICA Hazudsz! Még sose mondtál semmit, ami csak egy kicsit is tetszett volna! Csak a pénzt húzod ki a zsebemből, kezdem azt hinni! Mit kezdem? Már ki sem térek ebből a hitemből! Hozom ide azt a magam sem tudom, mennyi pénzt...
Telefoncsörgés
DEMETER Szavad ne feledd! (Felveszi a telefont) Jó napot kívánok. Minden vonalunk foglalt, kérjük, várjon a kezelő jelentkezéséig! (A telefon hallgatóját a zsebrádió elé teszi, bekapcsol valami monoton zenét) Van, aki egy egész szimfóniát végigbír.
TUBICA Nem feledtem szavam. Ott tartottam, hogy nem kérek az ötleteidből. A pénzemből kérek, abból viszont az egészet!
DEMETER Bocs, most nem figyeltem egy percre. Szólok Nagyanyónak. (El a konyhába)
TUBICA Legközelebb telefonon fogok idejönni! Ezeket mindig előreveszik.
DEMETER (visszajön) Már itt is vagyok. Tehát hol tartottunk? Ja, a produkcióról faggattál! Kérlek szépen, sínen van a dolog. Néhány zsebbe csurrantottam a pénzedből...
TUBICA Állj meg egy pillanatra, de nagyon gyorsan! Én már egy ideje csak azt értem a beszélgetésünkből, amit én mondok!
DEMETER Pedig az én mondanivalóm sokkal izgalmasabb! Biznicről van szó, tiszta biznicről! Nagy pénzről, megszámlálhatatlanul sok pénzről!
TUBICA Most direkte bosszantani akarsz? Engem az érdekel, megjavítottad-e a pénzszámláló gépemet!
DEMETER Az egyszerűségen van a hangsúly. A zseniális ötletek mindig pofonegyszerűek. Ennyi a siker titka. Egyszerű ötlet, és ügyesen, pontosan befektetett tőke!
TUBICA Mit csináltál a pénzemmel, a temérdek pénzemmel, amit számolatlanul hagytam itt?
DEMETER Mondom: le van zsírozva a dolog! Az emberek meg fognak veszni!
TUBICA Meg tudom őket érteni.
DEMETER Te ne őket értsd meg, te engem érts meg! Tódulni fognak, érted? Egymás sarkát fogják taposni! Nem lesz egy ép sarok az egész országban! Varieté, cirkusz, világ körüli turné!
TUBICA Az én pénzemből akarsz szórakozni a világ körül?
DEMETER Elmondom, hogy tisztán láss. Kiállsz a színpadra szmokingban...
TUBICA Én, szmokingban?
DEMETER Vagy népviseletben, ezen nem veszünk össze, és előrukkolsz a csodával! Begyűjtöd a közönségtől a pénzt, egy nagy halom pénzt, bekötik a szemed, mondjuk megszagolod, azután azt mondod: húszezer! Azután belerakod a masinádba, az megszámolja: húszezer! Tuti buli! Nem hisznek majd a szemüknek! Újra összedobják, aztán újra meg újra, és húszezer, és húszezer, és húszezer! Tudod, mennyi pénzed lesz?
TUBICA (ordít) Honnan tudnám? Elromlott a pénzszámláló gépem! Húszezrem lesz, amíg meg nem javítod, érted azzal a hülye fejeddel?
DEMETER Csss! Hallgass el egy kicsit! Mintha valami halk ordítást hallanék.
TUBICA Halk? Úgy ordítok, ahogy a torkomon kifér! Kikérem magamnak...
DEMETER Egy pillanat, ordításod ne feledd! (Felveszi a telefont) Maga ordít? Mi? Mi is, persze, de maga miért? Mondom, minden vonalunk foglalt! Várjon a kezelőre, majd azzal kezelteti magát. (Nevet) Igen, ez olyan szóvicc. Türelem! A türelem rózsát terem, ahogy falun mondják. (Félreteszi)
TUBICA Falun senki nem mond ilyen pesti blődségeket!
DEMETER Szóval minden a legnagyobb rendben. A legjobb kézbe tetted le a szerencsédet. Hoci a paroládat, a teremburáját!
TUBICA Hoci vagy nem hoci, de ide a gépemet! És ide a temérdek pénzemet, én nem is tudom, mennyit, amit azért adtam, hogy kipróbáld vele a gépet, nem pedig azért, hogy zsebekbe dugdosd számolatlanul!
DEMETER Megmondom én, mennyit! Húszezret!
TUBICA Mi az?
DEMETER Mondom: húszezret adtál! Megreparáltam a ketyerédet, beleraktam a pénzedet - ha hiszed, ha nem, pont húszezer volt!
TUBICA Az nem lehet. Az kizárt.
DEMETER (diadalmasan) Ugye? Ugye, milyen hatásos? Hogy bejön? Látod? Kár visszasírni azt a pénzt, amit így be lehet fektetni! Mondd, hogy adjam vissza most...
TUBICA Add vissza most, az utolsó fillérig!
DEMETER Mondhatsz petákot, ha az jobban a szádra áll!
TUBICA Majd mindjárt a szádra állok én, perc sem kell hozzá!
DEMETER De istók zicsi, nem szívesen adnám vissza. Képtelen volnék. Ezt Tubica Lacival, a komámmal, nem csinálhatom meg!
TUBICA (vészterhes nyugalommal) Ne engem kímélj, hanem magadat! Add vissza a pénzemet, gépestül!
DEMETER Már megint ez a kiabálás!
TUBICA Nem kiabáltam, sőt! Kimondottan higgadtan, főleg ahhoz képest, hogy...
DEMETER Nem te, a telefon!
TUBICA (odarohan a telefonhoz, felkapja, beleordít) Tessék abbahagyni! Tessék idejönni és sorba állni! Ez hallatlan! Persze, felőlem ítéletnapig várhat! (Lecsapja)
DEMETER Laci sógor, túlcsordult a galambepe?
TUBICA (súlyosan, fenyegetően) Egy hónapod van, Demeter.
DEMETER Persze, ahogy megállapodtunk.
TUBICA Abban a múlt hónapban állapodtunk meg! Most az életedből van egy hónapod. Vagy javítsd meg a gépemet, vagy igyekezz nagyon sűrűn élni, mert én egy hónap múlva feljövök, és nagyon ajánlom, hogy meglegyen a gépem és hozzá fillérre pontosan a nem is tudom, mennyi pénzem! (Kiviharzik, bevágja az ajtót)
DEMETER (rémülten) Az istállóját!
3. jelenet
(Demeter, Güzü néni, majd Polczi)
GÜZÜ NÉNI (bejön a konyhából) Megjött?
DEMETER (gondterhelten) Elment.
GÜZÜ NÉNI Valami kopogást hallottam.
DEMETER Csapkodtuk a telefont.
GÜZÜ NÉNI Letetted?
DEMETER Majd visszahív.
GÜZÜ NÉNI Nagy mókamester vagy te! Megéred a pénzedet!
DEMETER (komoram) Ha megérem. Nagyanyó, nem kellene eladnod a jegygyűrűdet?
GÜZÜ NÉNI Nem kellett volna.
DEMETER Ja, igen. Emlékszem. Esetleg a szobádat nem akarod tőlem bérbe venni?
GÜZÜ NÉNI (körülnéz) Ezt?
DEMETER Felőlem az egész lakást. Csak az kicsit többe lesz. Végül is én a konyhát se használom. Már, ha nyélbe ütjük végre ezt az átírást.
GÜZÜ NÉNI Jaj, mindig ezzel az átírással szekálsz, te csibész!
DEMETER Te sem akarod, hogy kifizessem azt a bazi nagy örökösödési illetéket. Nem akarhatod, hogy ennyire megviseljen az elköltözésed!
GÜZÜ NÉNI (nevet) Jaj, te annyira komisz vagy!
DEMETER (kedvetlenül) Mindig ezzel ütöd el. Nem akarlak sürgetni, de esetleg addig is fizethetnél azért, hogy itt laksz.
GÜZÜ NÉNI A saját lakásomban, te huncut?
DEMETER Ez a legnagyobb üzlet, komolyan! Az ember bérbe veszi a lakást a saját bétéjétől. A bétéjébe forgatja a pénzt. Ez a bétének jó, és ami a bétének jó, az neked is jó! Gondold végig!
GÜZÜ NÉNI (nevet) Csavaros az eszed! Elköltötted annak a szegény ecsémbátyámnak a pénzét? Mind a száznyolcvanezret?
DEMETER Nem két fillér egy málnamagozó gép. Ha az emberek egyszer rákapnak a magozott málnára, miénk a piac!
Kopogás
GÜZÜ NÉNI (izgatottan) Ez a Polczi lesz! Én meg itt állok, ilyen kócosan!
DEMETER Nagyanyó, te szerelmes vagy ebbe a Polcziba.
GÜZÜ NÉNI Mi nem jut már az eszedbe, te gézengúz?
DEMETER Gondoltam, átköltözhetnél hozzá. Bérbe vehetne téged a bététől. Az ilyesmiben van manapság a pénz.
GÜZÜ NÉNI Ugyan már! Szegénynek annyi pénze van csak, amennyit tőlem lát!
DEMETER Na, ezt lehetne visszaforgatni a bétébe! Ami a bétének jó, az ráadásul neked sem lenne rossz!
GÜZÜ NÉNI Miket mondasz egy öregasszonynak? Ez a sok malacság, szörnyű! Engedd be azt a szegény fiút, mert azután hozzámöregszik az ajtó előtt!
Demeter kinyitja az ajtót, Polczi mogorván be, egyik kezében egy írógép, másikban egy szatyor
POLCZI Na, hála Isten!
GÜZÜ NÉNI Magának is, szomszéd!
POLCZI Nem tudták mire vélni, hogy az ajtó kopogó hangot hallat?
GÜZÜ NÉNI Jaj, Pongrác, hát alig hallani a csapkodástól! Miért nem csönget?
POLCZI Még kérdi? Tudja, hogy nem állom az elektromosságot! Az a sok elektron, ahogy áramlanak, mint az influenza! Van fogalmuk arról, egy csepp elektromosságban is mennyi az elektron? A kopogás, az igen, annak van hagyománya! Mióta ajtó van, azóta van kopogás is! És ugyan ki ragaszkodjék a hagyományhoz, ha nem a betűvető?
GÜZÜ NÉNI Az ám, hozott nekem valamit, Pongrác?
POLCZI Muszáj a gyerek előtt? Kell, hogy fültanúja legyen a prostitúciómnak, azzal az ártatlan, hamvas lelkével?
DEMETER Nem szégyen az, ha valaki megél a tehetségéből!
POLCZI De ha tengődik, és éppen nem belőle!
GÜZÜ NÉNI Jaj, ne siránkozzon folyvást! Megyek, megnézem a rakott krumplit.
POLCZI Nézze meg a gyerek! Az nem kunszt, nézni! Maga már látott eleget.
Demeter sóhajtva el a konyhába
POLCZI Telefon volt?
GÜZÜ NÉNI Egy árva sem.
POLCZI Hogy adja! Csakhogy én találkoztam valami futóbolonddal a gangon, aki azt ordibálta, hogy maguknál nem lehet megmaradni a telefoncsörgéstől!
GÜZÜ NÉNI (hamiskás mosollyal pénzt vesz elő) Most megfogott. Mondjuk négyszáz, jó?
POLCZI Istenem, hogy van szíve így visszaélni a büszkeségemmel, azzal, hogy gyűlölöm a pénzt? Ad egy ezrest, és szót se többet róla.
GÜZÜ NÉNI Legyen magának. De mutassa, mit hozott!
POLCZI (átadja a szatyrot) Keresztre feszít ezekkel a rejtvényekkel.
Kopogás a konyha felől
POLCZI Kopogás. Ezt már szeretem!
GÜZÜ NÉNI Egészen megbolondítja a kisunokámat.
DEMETER (óvatosan benyit) Nem zavartam meg semmit?
GÜZÜ NÉNI Mit zavartál volna meg, te hétpróbás? Mi van a rakott krumplival?
DEMETER Mi lenne? Meg van nézve.
GÜZÜ NÉNI Most mondja meg, Pongrác, milyen szeleverdi!
DEMETER Na, és mit hozott, Polczi bácsi?
POLCZI Neked semmit! Ezt az írógépet, ha végre letehetném.
GÜZÜ NÉNI Valami baja van?
POLCZI Ami húsz éve. Nem szeret ebben a világban.
DEMETER Mutassa, Polczi bácsi, majd helyrepofozom.
POLCZI Pofozod ám az öreganyádat! Már a szívére ne vegye, szomszédasszony! Hol van már a fia? (Az írógépet mutatja) Nem azért hoztam át, hogy most meg itt őrizzem! (Leteszi a gépet az asztalra)
GÜZÜ NÉNI Majd megjön, ha még nincs itt.
DEMETER Addig megnézhetem, miért nem szuperál?
POLCZI Tudom én, miért nem szuperál, nem kell ide a te kotnyelességed! Nem üti a "p" betűt, ennyi a baja!
DEMETER Hát adja el! Most kell eladni, amíg a többit üti!
POLCZI Eladni? A lelkemet? Már te is a nagyanyád kövét fújod? Hát már minden a pénzről szól? Ebbe betegedett bele ez a szerencsétlen írógép is! A "pénz"-t nem állta leírni!
DEMETER (felkapja a fejét) Nem egy hülye ötlet! Miért nem ír egy olyan regényt, amiben nincs egy darab "p" sem?
POLCZI Papperlapapp!
DEMETER Hallgasson végig! Ha nagyot akar dobni, akkor egy pofonegyszerű ötletből kell kiindulni! Előnyt faragunk a hibájából! Egy regény, csupa "p" nélkül! Vinnék, mint a cukrot!
POLCZI Még csak az kéne! Amit visznek, az nem irodalom!
GÜZÜ NÉNI (közben nézegette a szatyor tartalmát, egy rejtvényújság lapjait szedegeti elő) Amit maga hozott, az viszont nem valami sok.
POLCZI Nekem több a soknál.
GÜZÜ NÉNI De legközelebb legyen a többnél is több! Na, hadd lám azt a rakott krumplit! (El a konyhába)
DEMETER Gondos asszony! És milyen jól főz!
Csöngetés
POLCZI Jaj, már meg ki szellőzteti az elektronokat? Nyisd ki, hátha abbahagyja!
Demeter ajtót nyit a szüleinek
4. jelenet
(Voltak. Be Ottokár és Erna, később Güzü néni)
DEMETER (egykedvűen) Helló, Apuci. Puszi, Anyuci.
OTTOKÁR Szervusz, fiam! Még megismersz minket?
ERNA Jaj, kisfiam, százszor elmondtam, hogy ne hellózd apádat! Most miért kell bosszantani, amikor úgyis ideges?
OTTOKÁR (Ernához) Miért volnék ideges? Csak, mert kihűl az ebéd, mire veled elindul az ember? Az anyám kiteszi a lelkét... (Meglátja Polczit, átcsap kedélyesbe) Polczi, az istenfádat! Szevasz! Ityeg még a fityeg? (Megrázza Polczi kezét)
POLCZI Hála Isten. Kézcsókom, Erna. Jó, hogy jönnek valahára. Legalább megszabadítanak a fiuktól.
OTTOKÁR Ha tudom, hogy itt vagy, nem hagyom, hogy bé nejem rádőljön a csengőre.
ERNA (Ottokárhoz) Most miért kell hazudni, amikor te csöngettél?
OTTOKÁR Ne neveljél már! Csak jópofáskodom a cimborámmal, ha szabad. A fiadat nevelted volna inkább!
ERNA Ugye, nem volt a terhére, Pongrác? Míg odahaza lakott, nagyon illedelmes fiú volt ám. Csak a drága nagyanyja azt sem tudja, hogy kényeztesse.
OTTOKÁR Az anyám a lelkét kiteszi. Nade Polczi! Hallom, nyitnak megint egy új bútorszalont. Megkerestek téged is, mi?
DEMETER Polczi bácsi új regényen dolgozik.
OTTOKÁR Nocsak! És ez milyen lesz? Ez is püspöklila?
DEMETER Dehogy püspöklila. Nem lesz benne "p" betű.
POLCZI Ne tedd már magad butábbnak, mint amilyenre az Isten teremtett! Mit írok a fedelére? Olczi Ongrác?
ERNA Nem buta, csak folyton butáskodik. Gyerek még.
DEMETER Miért ne? Nagyon bejönne. Hülyére kereshetnénk magunkat!
POLCZI Hagyd már ezt az eszelős marhaságot ezzel a pénzzel! Apád is fütyül a pénzre, anyád is fütyül a pénzre, én is fütyülök a pénzre. Akkor kitől tanulod?
ERNA Nem tőlünk, azt elhiheti. A mi családunkban mindig a szeretet, az összetartás volt a legfontosabb.
OTTOKÁR Az anyám a lelkét kiteszi...
POLCZI De hát én is kiteszem a lelkem! Ott van kitéve minden bútorbolt minden könyvszekrényére. Ott lilállik.
ERNA Nagyon szép könyv, tényleg. Én gondoltam is rá, hogy elolvasom...
POLCZI Ne tegye, Erna! Megsért vele. Ami irodalom, azt nem lehet elolvasni. Azt eleve birtokba sem lehet venni. Hogyisne! Akárki beeshet az utcáról a könyvesboltba, benyúlhat a nyomorult zsebébe, előveheti a nyomorult tárcáját, előhúzhatja a nyomorult pénzét, és megveheti. És onnantól bármit csinálhat vele, mert az övé! Hát én ebből nem kérek, köszönöm!
ERNA Na, ez az! Mi is erre próbáljuk nevelni a gyereket. Hányszor mondtam neked, Demeter, hogy ne szórd a pénzt könyvekre!
POLCZI Próbálná valaki a bútorboltban megvenni a dekorációt! A szemébe nevetnének: vigye a szekrénysort, a könyv marad! Semmi pénzért nem eladó! Gyönyörű! Csak vágyakozhat rá, csak nézheti, eheti a fene, vajon mi lehet benne, milyen gondolatok, mennyi szépség és bölcsesség! Elérhetetlen, értik? Sose leszek az övé, nem eszik belőlem, egy morzsát sem, a körmöm hegyét le nem rágja!
OTTOKÁR Ezt mondom én is a fiamnak, szóról szóra ezt.
ERNA Mit mondasz te? Nem mondasz te neki soha semmit. Te csak velem kiabálsz.
OTTOKÁR Ne mondj már ilyet! (Bizonytalanul) Mondom neki, hogy... hogy ezt így nem lehet a mai világban, manapság ez nem úgy megy, mint régen... Az írógépnek is vagy megy a kocsija, vagy nem megy, ugye.
POLCZI Erről van szó! Erről a nyomorult mai világról! Te talán azért javítasz írógépeket, hogy megszedd magad?
ERNA Ugyan! A számlákat nem tudnánk kifizetni abból, amit hazahoz.
OTTOKÁR Ne beszélj így velem! Én a lelkemet kiteszem.
POLCZI (fennkölten) Már csak ketten maradtunk, Ottokár, a régi jó világból, ahol a betűvető még nem volt gazdasági szereplő, még nem voltak bestsellerek, nem volt számítógép, nem volt elektromosság! Mécsvilágnál, írógéppel. Mint a szerzetesek. A betűvető mindig pap is, akit nem vághat zsebre a pénz arisztokráciája.
OTTOKÁR Ezt mondom én is. Nem ezt mondom? Én se jókedvemben javítok írógépeket. Kérsz egy felest?
ERNA Miért felest? Máskor mindig papramorgónak hívod.
OTTOKÁR De most nem.
POLCZI Akármilyen milliomos, rusnya pénzeszsák nem vághat zsebre! Futhat utánam a világ végére is, én a szemébe vágom: nem kell a koszos pénzed, Genyőte!
OTTOKÁR Én is. Szóról szóra. Te, Genyőte, hát ki vagy te, hogy... Az ám, ki ez a Genyőte?
POLCZI Nem akarok erről beszélni. Azt ne higgyétek, hogy büszke vagyok rá, hogy egy ilyen rusnya pénzeszsák az összes megmaradt kötetemre ácsingózik! Köpedelem!
ERNA De miért? Ez igazán kedves tőle, hogy szponzorálni akarja.
OTTOKÁR Ebbe te ne szólj bele! Senki nem kért tőled pénzügyi tanácsot.
ERNA Több pénz megy át a kezemen, mint neked.
POLCZI Egyszóval én nem dicsekszem vele, hogy kapkod utánam.
DEMETER (felélénkülő érdeklődéssel) De mit akar egy könyvből annyival? Biztos van valami rafinált ötlete.
POLCZI Passzol a bútorához, azt mondja. Ezzel küldte a nyakamra a bútorboltot: vigyek neki a sajátjaimból, amennyim csak van! De belőlem egy betűnyit sem lát! Én itt maradok a maguk Polczijának! Együtt úszunk az idő sodra ellenében. Ha zátonyra találunk, megpihenünk rajta, de a meggyőződésünket nem bocsátjuk áruba.
OTTOKÁR Azt nem is szabad. Ezt mondom mindig a fiamnak is.
ERNA Nálunk is van egy fiú, a Sanyi, mindegy, milyen Sanyi, az állandóan kapacitál, hogy mondjuk minden üvegre, hogy nem betétes, hogy eldobható, vagy hogy nincs kiöblítve, és ha otthagyják, akkor váltsuk vissza magunknak.
DEMETER Nem hülye a srác!
ERNA Fiacskám, hogy mondhatsz ilyet?
OTTOKÁR Mit ő? Te hogy mondhatsz ilyet? Mit érdekli a Pongrácot, mit sumákoltok össze, mikor ő éppen zátonyra fut, velem együtt!
GÜZÜ NÉNI (be a konyhából) Hát itt vagytok, gyerekek? Gyertek, kész az ebéd, el ne hűljön!
OTTOKÁR (Ernához) Látod, ezért mondtam, hogy igyekezz.
ERNA És azt miért mondtad, hogy sumákolok? Van képed lejáratni idegenek előtt?
OTTOKÁR Nem kellek én ahhoz. Lejáratod te magadat. Pedig anyám kiteszi a... Az ám, Anyuka, mit főztél a kicsi fiadnak?
GÜZÜ NÉNI Sóskát.
DEMETER És a rakott krumpli?
GÜZÜ NÉNI Azt megnézheted.
ERNA (Ottokárhoz) Nem szégyelled magad? Így beszélsz a gyereked anyjával?
OTTOKÁR Ahogy te az anyám gyerekével.
GÜZÜ NÉNI Velünk eszik, Pongrác?
POLCZI Tudják, mennyit adott volna az a Genyőte? Amennyit hajlandó vagyok elfogadni tőle. Odamegyek, azt mondom: Polczi Pongrác - önti elém a pénzét. Azt a nyomorult pénzét! (Güzü nénihez) Nem bánom, bár rakott krumplira számítottam. De így vagy úgy, leeszem, amit rajtam spórol.
Demeter kivételével indulnak a konyhába
ERNA Isten őrizz, hogy előre engedj! Hadd lássa a gyerek, hogy illik bánni egy nővel!
OTTOKÁR Hát gyere elém, legyél boldog! Csak a lábad járjon, ne a szád! (el Ernával a konyhába)
POLCZI A felest kint kapom meg?
GÜZÜ NÉNI Jól van, viszek egy kis papramorgót, csak ne siránkozzon folyton, Pongrác!
Pongrác el a konyhába, Güzü néni előveszi a házi pálinkát, Demeter a telefonkönyvhöz ugrik
GÜZÜ NÉNI Mit keresel, Demóka? Most ne olvasgass!
DEMETER (lázas izgalommal) Szerinted hány Genyőte van, Nagyanyó?
GÜZÜ NÉNI Ez megint valami beugratós kérdés, mi?
DEMETER (lapozgatva) És hány Polczid van idehaza?
GÜZÜ NÉNI Az a lila? Van itt vagy két tucat. Tudnám, miért nálam tárolja!
DEMETER Elviszem, jó?
GÜZÜ NÉNI Azon áll a varrógép a szobádban.
DEMETER (mohón) Az a szép, régi varrógép?
GÜZÜ NÉNI Azt el nem viszed.
DEMETER De ez egy bomba üzlet, Nagyanyó! Ezt addig kell ütni, míg meleg.
GÜZÜ NÉNI Te csak ne üsd az én varrógépemet! Az nem írógép, hogy ütögetni kelljen.
DEMETER A Polczi bácsi írógépét csak nem vihetem el.
Telefoncsörgés
GÜZÜ NÉNI (felveszi) Halló! Mondom a fősort, most nincs időm csevegni. Tessék? Hogy micsodát? Ja, azt is lehet, persze. Mondom, csak figyeljen! Ez a hét roppant szerencsés az életében, ha nem megy fejjel a falnak. A magánéletét ne keverje össze a közéletével! Ha oroszlánt lát maga előtt, ne ráncigálja meg a csimbókot a farkán! Ja, és a lényeg! Tessék keresztrejtvényt fejteni, mert ha beküldi a megfejtést, jó esélye van rá, hogy részt vegyen a sorsoláson.
Demeter ezalatt némi tűnődés után felveszi Polczi írógépét, és eltűnik a szobájában
GÜZÜ NÉNI Tessék? Mit kérdezzek? A nevét sem tudom. Jól van! Tessék mondani, milyen jegyben született!
Függöny
MÁSODIK KÉP
Szalon a Genyőte-villában. Drága, ízléstelen berendezés. Rikító színű, üres könyvszekrény. Három ajtó: az 1. és a 2. ajtó a ház belsejébe, a 3. az előszobába vezet.
1. jelenet
(Csongor, kezében egy mappával, Piros)
CSONGOR (higgadtan) Azért mondom, hogy fejezd be. Engem nem hozol ki a sodromból, hiába csinálod itt az arénát.
PIROS (feldúlva) Rohadt kedves vagy, igazán. Pont ma mondta a horoszkópom, hogy ha oroszlánt látok, húzzam a csíkot. De én hülye vagyok, én fejjel megyek a falnak.
CSONGOR Jó, én vagyok a fal. De a falnak is van füle, a fene egye meg.
PIROS Akkor miért nem hallgatsz meg?
CSONGOR Mert pontosan tudom, mit fogsz mondani. Azt hiszed, felszedtelek volna, ha csak egyszer is meg tudtál volna lepni?
PIROS Egy utolsó szemét vagy!
CSONGOR Te meg ezt tudtad az első pillanattól, úgyhogy kvittek vagyunk.
PIROS Hát nehogy azt hidd...
CSONGOR Hogy ezt sokáig csinálhatom veled, te is ember vagy, van lelked, megvannak a jogaid egy kapcsolatban... Jó, vedd úgy, hogy végighallgattalak. Akkor se fizetlek be arra a barom számítógépes tanfolyamra.
PIROS Tudom, hogy miért nem fizetsz be!
CSONGOR Te is tudod, én is tudom. Akkor min vitatkozunk?
PIROS Azért nem fizetsz be, mert kapnék egy képesítést, megtanulnék gépírni meg számítógépet felhasználni, és akkor nem szorulnék rád, mert olyan állást kapnék, amilyet akarok!
CSONGOR Olyan állást akarnál, amilyet kapnál.
PIROS Az ugyanaz!
CSONGOR Na látod, nem kell neked tanulni! Ilyen butának vagy jó, amilyen vagy.
PIROS Én nem vagyok buta!
CSONGOR Jaj, ne mondj már ilyen butaságot. Itt vagy, jó dudáid vannak, jó a segged - mi kell még neked az én boldogságomhoz?
PIROS Egyszerűen...
CSONGOR Nem hiszed el, milyen önző disznó vagyok! Látod, kitaláljuk egymás gondolatát. Komolyan, két galamb!
PIROS (hízelgésre vált) Csongi, te olyan édi tudsz lenni, ha akarsz!
CSONGOR Na látod, ezt szeretem, amikor hízelegsz. Így érdek nélkül. Mert azt tudod, hogy úgysem érsz el vele semmit.
PIROS Kevesebbe kerülne, mint egy új ruha.
CSONGOR Menjél, vegyél egy új ruhát. Az legalább többe kerül.
PIROS Persze, a Gyöngyvér tanulhat, amit csak akar!
CSONGOR Nem akar az tanulni semmit.
PIROS Énekelni is tanult, meg festeni!
CSONGOR Ne keverjük a dolgokat, jó? A lányomból akarok csinálni valakit. Az képtelenség, hogy ha valaki ennyire rusnya és tehetségtelen, az ne csináljon karriert ebben a világban.
PIROS Én viszont...
CSONGOR Te dolgozni akarsz, azt pedig nem tűröm.
PIROS (hízeleg) Nem is akarok dolgozni, na! Én csak azt akarom, hogy legyen egy papírom, hogy ne gondold, hogy azért vagyok veled, mert még egy papírom sincs!
CSONGOR Elég volt nekem egy okos nő! Nem azért váltam el tőle, hogy befizessek egy másikra!
PIROS Légyszi!
CSONGOR (sóhajt, mintha hajlana a szóra) Hát komolyan, veled nem lehet beszélni! Ha annyira forszírozod... akkor inkább kimegyek.
PIROS (tajtékozva) Te lelketlen rohadék! (Kirohan a 2. ajtón)
CSONGOR (maga elé) Csak ne az oroszlánt!
Kintről csörömpölés. Csongor legyint. Kopogás az 1. ajtó felől
2. jelenet
(Csongor. Be Demeter, Polczi írógépével és egy nagy halom lila könyvvel)
DEMETER (óvatosan benyit) Elnézést! Most már bejöhetek? Nem akartam megzavarni...
CSONGOR Nem volt mit.
DEMETER És elnézést a kopogásért is, de... (Bizonytalanul) nem szeretem az elektromosságot. Itt meg volt ez a szép ajtó, ez a... régi, hagyományos...
CSONGOR Csengőt meg nem nagyon szereltem házon belülre. Bocs. Te meg már mondtad, hogy ki a hátam vagy? Takarító? Vagy a csajomat döngeted, és valahogy ittfelejtetted magad?
DEMETER Jaj, dehogyis! Csak mondom, ugye, nem akartam csöngetni. Aztán meg láttam, hogy nyitva van a garázskapu...
CSONGOR Csak bújjatok rajta? És visszafele is arra akarsz? Csak mert gyorsabb, ha itt a bejáraton doblak ki.
DEMETER (kínban) Nagyon menők az autói egyébként.
CSONGOR Na! Ez tetszik, hogy érdek nélkül hízelegsz. Eridjél, míg jó dolgod van.
DEMETER Csak még egy pillanat!
CSONGOR Várjál egy kicsit! Azt a cumót a kezedben, azt hozod vagy viszed?
DEMETER Ja, persze! Akkor már itthagyom, ha hoztam! (Lepakol, odaad Csongornak egy könyvet) Könyvek. Sok ilyen. Mind lila!
CSONGOR (leteszi a mappáját, átveszi, nézegeti a könyvet) Polczi Pongrác. Honnét ismerős ez a hülye név?
DEMETER Ez egy tekintélyes név... a bútorszakmában.
CSONGOR Ja persze, beugrott! Te vagy a Polczi, akinek üzentem! Na, csakhogy! Hadd lám, mennyit hoztál!
DEMETER Már úgy... darabra?
CSONGOR Méterre, fiam. Könyvet csak méterre. (Megnézi a cumót) Több nem volt?
DEMETER Csak ennyi.
CSONGOR Akkor miért nem vastagabb? Nem tudtál többet írni?
DEMETER De, csak a téma... Hogy is mondjam, ennyi jött ki belőle.
CSONGOR (belenéz a könyvbe) Mert? Miről szól ez? "A színpadra vetett hal." Miről szól ez?
DEMETER (zavartan) Ööö... Mondhatnám, hogy nem olvastam...
CSONGOR Ja, mert írtad. De miről?
DEMETER A... halak meg a színpad kapcsolatáról.
CSONGOR (érdeklődve) Na, ragozd ezt!
DEMETER Hát... van ugye, a kárász, a csuka, a compó, a sneci...
CSONGOR (lecsap rá) És a márna?
DEMETER Ó, hát a márna! Naná, a márna! Már szóval... van ilyen terve, hogy elolvassa? Már nem mindegyiket, csak valamelyiket?
CSONGOR Hülye vagy te, ha meg nem bántalak. Miért meséltetném el veled, ha el akarnám olvasni?
DEMETER (megkönnyebbül) Csak azért kérdezem, mert akkor jobban belemegyek a részletekbe. Úgy kifilézem, például ezt a... kecsegét?
CSONGOR Márnát. A márnát kérdeztem, a márnára válaszolj.
DEMETER Márna? Miért ne? Sőt: külön fejezet!
CSONGOR Hányadik?
DEMETER (óvatosan) Miért?
CSONGOR Mert, azért! Hányadik?
DEMETER Ugye, ahogy vesszük. Mert fejezetnek fejezet, de úgy nem egybe-fejezet, hanem úgy szétszórva. Mint mikor az ember becsaliz, úgy szór mindenhova.
CSONGOR Kár. Na mindegy.
Szünet
DEMETER Mondjak még halakat?
CSONGOR Ne. Inkább egy összeget mondj. Én elosztom kettővel, és meg is állapodtunk.
DEMETER (elemében érzi magát) Így van! Térjünk a tárgyra! Én sem állhatom üzleti dolgokban a hablatyot és a kecmecet! Bele a közepébe, ez a legjobb stratégia!
CSONGOR Nekem pofázol, mikor a kufferoddal házalsz?
DEMETER Bocsika. Csak azt gondoltam, hogy egy kölcsönösen előnyös üzletnek az is feltétele, hogy az üzletfelek egyetértsenek az alapelvekben!
CSONGOR Közben számolsz, vagy mi van?
DEMETER Tessék?
CSONGOR Most azt szorzod kettővel, amit kérni akartál? Nem kell szorozni, majd én osztom!
DEMETER (szabódva) Elsőre egy hangyányit nagynak fog tűnni...
CSONGOR Nem gond, majd kiröhöglek. Bökd ki!
DEMETER Háromszázhatvan.
CSONGOR (megvető gúnnyal) Mi van, elfogyott otthon a gyufa? Hát, öregem, legyen neked! Sőt, tudod, mit? Csináljunk egy ilyen irodalmi karácsonyt, vagy mi a rákot! Itt egy ezres, vidd haza mind! Egy kétezrest úgyis kinéztem belőled, legfeljebb mindketten jól járunk! Na, mi van? Most vedd el, amíg adom!
DEMETER (zavartan kuncog)
CSONGOR Arról volt szó, hogy én röhögök!
DEMETER Nem is, hogy röhögök, hanem hogy próbálom valahogy közvetíteni, hogy félreértett engem...
CSONGOR Tök ciki. Mert? Kellene mind a kétezer?
DEMETER Én ezt az ezret a... háromszázhatvan után gondoltam.
CSONGOR Na, az ezerháromszázhatvan.
DEMETER Inkább fordítva. Háromszázhatvanezer. Hehe.
CSONGOR Na, várjál, akkor most tényleg röhögni fogok. Addig osonjál ki szépen, nem kell neked, hogy itt legyél, mikor elmúlik a jókedvem.
DEMETER (ellentámadásba lendül) Na, ez jellemző! Ennyire becsülik a művészetet! És ha itthagyom az írógépet is? Egyedi darab!
CSONGOR Csak az volt kiírva a házamra, hogy "Hülyék Intézete", vagy hogy "Hülyék Intézete És Ószeres"?
DEMETER Ez a nyavalyája ennek a mai világnak! Hogy nem tisztelik a hagyományt, nem pártolják a betűvetőt, hogy zátonyra futhasson!
CSONGOR Mit jössz itt a művészettel? Illik a szekrénysoromhoz, aztán slusszpassz!
DEMETER Csakhogy ez belül is könyv! Azt hiszi, csak az számít, hogy lila? Vegye tudomásul, hogy belül még sokkal lilább!
CSONGOR Azt mondod?
DEMETER Tömény elvont marhaság! Ha a guppik beszélni tudnának!
CSONGOR Persze! Ott rádióznék az akváriumnál.
DEMETER Vagy ha színházba tudnának járni!
CSONGOR A halak?
DEMETER A halak!
CSONGOR (jelentőségteljesen) A márna is például?
DEMETER (kapva kap rajta) Főleg a márna! Az ott áll a színpadon! Mit áll? Vergődik! Kidülled a szeme és tátog, mintha énekelne, pedig csak nem kap levegőt, vagyishogy vizet!
CSONGOR (elgondolkodva) Maradj csöndben egy kicsit! Csöndben maradsz egy kicsit?
DEMETER Beleírom a márnát, legfeljebb ráfizet!
CSONGOR Azt mondtad, benne van. Hogy külön fejezet, ha nincs is külön. Akkor?
DEMETER Most lesz külön különfejezet is! Itt az írógépem, sutty, beleírom! A márna jó is, abban nincs "p" betű!
CSONGOR Ja. Az nincs. Figyelj, tényleg annyira akarsz keresni száznyolcvanezret?
DEMETER Háromszázhatvanat? De mennyire!
CSONGOR Ez szép! Látod, szeretem, mikor egy író arcpirulás nélkül eladja a lelkét.
DEMETER Belül pirulok! Belül már csurom lila vagyok! Mint a könyvem, hehe! Érti!
CSONGOR Figyelj, azt a száznyolcvanezret nem azért kapod, hogy engem szórakoztass. Hanem írsz nekem egy darabot. Tudod, ilyen színházba valót. Amilyet ott játszanak. Színdarabot.
DEMETER Ja, nagyjából előttem van.
CSONGOR Na, hát csak író vagy! Mindent megkapsz, művészi szabadságot meg mindent, amit akarsz, táncolhatnak benne, vergődhetnek, tátoghatnak... Egy kikötésem van.
DEMETER Hallgatom.
CSONGOR Jól teszed. A lányom játssza benne a főszerepet.
DEMETER Nem gond!
CSONGOR De gond. A lányomnak ugyanis van egy hibája, amit te legfeljebb adottságnak merjél szólítani. Ehhez írsz te egy olyan darabot, ami a szájára áll. Értem?
DEMETER Talán ha pontosabban azt a hibát... bocsi, adottságot...
CSONGOR Márnaszája van.
DEMETER Tessék?
CSONGOR Neked meg be van nőve a füled? Márnaszája van. Ehhez kell darab. Megoldható, ugye?
DEMETER És van neki valami, hogy úgy mondjam, színpadi előképzettsége?
CSONGOR Márnaszája van, hányszor kell még mondanom? Írsz neki egy olyan szerepet, amihez csak ez kell. Majd megveszek neki egy színházat. Vagyok annyira gazdag, ő meg annyira tehetségtelen, hogy sikere legyen. Színésznő lesz, punktum.
DEMETER (behízelgőn) És még ön mondja, hogy nem pártolja a művészetet!
CSONGOR Jól van, szép dolog a megalkuvás, de azért nyalni nem kell. Rendben volnánk? Két hét, gondolom, elég lesz.
DEMETER (szabódik) Attól függ, ragaszkodik-e a "p" betűhöz.
CSONGOR Te tényleg lila vagy. Kell a száznyolcvanezer, vagy nem?
DEMETER (gyorsan) Kell.
CSONGOR Látod. El tudod te adni magad, olcsóbbért is, mint gondolod. Megyek, küldöm a lányomat. Te meg kapd össze magad, mert egy hónap múlva premier! (El az 1. ajtón)
DEMETER (kétségbeesve körbenéz)
CSONGOR (visszajön) Te, azért te mégis csak író vagy.
DEMETER Igen?
CSONGOR Úgy értem, mi lenne, ha magázódnánk? Még sose magáztam írót! Mégiscsak jobban venné ki magát! (El az 1. ajtón)
3. jelenet
(Demeter, majd Piros)
DEMETER (leteszi az írógépet az asztalra, próbálja felnyitni a fedelét)
PIROS (belép a 2. ajtón, kezében szemétlapát, rajta eozin bevonatú porceláncserepek, köztük egy oroszlán feje)
DEMETER (felkapja a fejét) Csó... Én...
PIROS (el a 3. ajtón, hallatszik, amint kimegy a bejárati ajtón, kiszórja a kukába a lapát tartalmát, majd visszajön)
DEMETER (közben nagy nehezen kinyitja a gépet, most gondterhelten fölé hajol)
PIROS Szólt valamit?
DEMETER Csókolom. Én vagyok a... Polczi. Polczi Pongrác. Talán Genyőte úr...
PIROS (metsző gúnnyal) Persze, Genyőte úr! Ő tutira!
DEMETER (bizonytalanul) Bár most, hogy magára nézek... egyáltalán nem gondolnám, hogy...
PIROS Mi van? Mit nézeget maga rajtam?
DEMETER Tudniillik én vagyok az az író, aki a halakról ír... Tetszik tudni.
PIROS Miféle halakról?
DEMETER (kínban) Hát, ööö... mindenféle halakról. Nem egy konkrét halfajtáról. Már tetszik tudni, kontkrétan melyik halfajtát mondom...
PIROS Melyiket?
DEMETER Nem vennénk inkább úgy, hogy ezt a részét letárgyaltuk a dolognak? Nem mintha...
PIROS Mit mintha nem? Mit pampog?
DEMETER Én nem is tudom, hogy Genyőte úr miért mondta magára, hogy...
PIROS Mit mondott rám?
DEMETER Nem, semmi... Csak meg vagyok lepve.
PIROS Legalább van valaki, akinek még meglepetést tudok szerezni.
DEMETER Méghozzá milyen szép meglepetést. Már bocsi...
PIROS (elmosolyodik) Köszi, ez jólesett. (Az írógépre néz) Ez a magáé?
DEMETER Nem, ez a... ez az enyém, igen.
PIROS Milyen klassz. Ez írógép, ugye?
DEMETER Hát nem is pénzszámlálógép. Egy írógép. Egy egyedi írógép. Nagyon értékes. És én vagyok hozzá az író.
PIROS Jobb, mintha pénzszámláló lenne. (Érdeklődve) És akkor most írni fog? Nézhetem kicsit?
DEMETER Persze, tessék! Ha érdekli. (Leül, elkezdi tekergetni a henger végén lévő tekerentyűt)
PIROS Most mit csinál?
DEMETER Most nem értem. Normálisan innét szokott kijönni a papír.
PIROS Hozzak?
DEMETER Ja?! Ja.
PIROS (szétnéz, megtalálja a mappát, kivesz belőle egy iratot) Nézze csak!
DEMETER (elveszi, mutatja a teleírt oldalát) De ezen...
PIROS A másik oldalára! Az üres.
DEMETER Oké. (Megpróbálja elölről begyűrni a papírt a gépbe) Na, sikerüljél már!
PIROS Nem hátulról kell?
DEMETER (tettetett szakértelemmel) Felőlem. Lehet így is, úgy is. Ahogy maga akarja.
PIROS Megpróbálhatom?
DEMETER Csak óvatosan. El ne rontsa nekem!
PIROS (szabályszerűen befűzi a papírt)
DEMETER (közben) Viszi! Viszi! Hogy viszi! És hova? Ennek elő kellene bukkannia! Előbukkant! Baró! Állj, elég! Jó. Hol tanulta maga ezt?
PIROS Még sehol. Csak szeretném.
DEMETER Állati tehetsége van hozzá.
PIROS (meghatva) Kösz. Maga jó fej. Na, most ír valamit?
DEMETER Hát a darabot. Magáról.
PIROS (nevet) Ne hülyítsen már! Be akar fűzni, vagy mi van?
DEMETER Nem, dehogyis. Csak maga olyan... nem hibás! Olyan meglepően szép.
PIROS Ez tök kedves, ahogy mondja. Mintha nem úgy értené, hogy buta vagyok. Hogy semmihez sincs tehetségem, semmit nem bírok megtanulni.
DEMETER Semmit nem bír megtanulni? Hát ez gáz.
PIROS Nem, ne higgye el neki! Akármit meg tudok tanulni.
DEMETER Akkor jó. Akkor van értelme írnom.
PIROS (boldogan) Írjon! Én meg leülök, és nézem, jó?
DEMETER Jó. (Tűnődik) Kezdjük az elején! Mondjuk, a nevemmel. (Belegondol) Mondjuk, ne a nevemmel! Inkább csapjunk a közepébe! Aszongya, hogy... Egy jó szó kéne! Minden ezen fordul meg. Mondjon egy jó szót!
PIROS Hát... (Vállat von)
DEMETER Akkor legalább egy betűt!
PIROS Legyen a "p"! Mind a kettőnknek "p"-vel kezdődik a nevünk.
DEMETER Nem bánom, mondjon egy másikat! Gondoljon arra, hogy ez egy történet első betűje lesz!
PIROS És mi lesz a történet?
DEMETER Az már majd úgy jön belőle. A darabírás nem boszorkányság. Kell egy pofonegyszerű ötlet, aztán ennyi!
PIROS De mi az ötlet?
DEMETER Hát én mondjam? Magára bízom. Amit maga akar. Én akármit megírok. Csak van ez a kikötés... onnantól művészi szabadság, meg minden. Nem mintha érteném, miért, de ahhoz ragaszkodom, hogy ez az adottsága, amit nem mernék hibának nevezni...
PIROS (hiún haját igazgatja) Ja, adottság, kösz. Csak az ember a francba kívánja, mikor zátonyra fut miatta az élete.
DEMETER Na, zátony! Ez jó, ez benne lesz. Mondjuk, árral szemben próbál evezni? Mint a pisztráng, mikor ívni megy?
PIROS Megy?
DEMETER Vagy úszik.
PIROS Ja, ez tök szép, ilyet láttam a tévében. Csak pont ez a bajom. Hogy én nem árral szemben... csak úgy a... az árral, lefele, a francba! Csak ez is olyan rohadt dolog. Ennek is ára van. Már bocs, hogy így kitálalok.
DEMETER Ja, a pénzt nem adják ingyen. Ezt én is tudnám ragozni.
PIROS Ezt tök szépen mondta. És baromira igaza van. Azért ne higgye, hogy kurva vagyok, vagy ilyesmi! Jó, persze, pénzt fogadok el egy pasitól, ő tart el...
DEMETER Hogyhogy? Az apja nem ad semmit?
PIROS Ugyan már! Az apám egy vadbarom. Abból egy fillért nem lehet kisírni.
DEMETER (riadtan) Na, ezt ne mondja! Ezt nekem rossz hallani.
PIROS Mert magának van szíve.
DEMETER De üzletileg azért korrekt az öreg, nem?
PIROS Én nem tudom, maga mit nevez annak. Ha az korrektség, hogy valaki csinál egy gilisztafarmot, aztán azzal duplázza meg az értékét, hogy félbevágja az összes gilisztáját, akkor piszkosul korrekt!
DEMETER Ez milyen pofonegyszerű ötlet! És megvan még a farm?
PIROS Á, tojt a fejükre! Mint az enyémre is. Hogy éljek meg a... az adottságomból!
DEMETER Ja, és itt jövök én a képbe, ugye?
PIROS Cuki, hogy így hajt rám! Sokkal jobb fej, mint a barátom. Az csak a pénzéért van oda meg vissza.
DEMETER Ez azért görény dolog. Nem azért mondom, hogy reklámot csináljak magamnak, de én köpök a pénzre. Nekem annyi pénzem lehetne, hogy meg se tudnám számolni, de... (Észbe kap) De nekem most meg kell írnom ezt a darabot.
PIROS Oké, békén hagyom. Biztos nyugira van szüksége.
DEMETER Nem, nekem direkt magára van szükségem.
PIROS Tudja, ez olyan furi, hogy itt ül valaki, és ilyen szépeket nyom nekem... Közben meg a barátom... De leállok, mert akármikor bejöhet. Jobb, ha lelépek. De ne dumálja ki neki, hogy itt sírtam magának. Túlságosan örülne neki.
DEMETER Fura egy pofa lehet.
PIROS (fülel) Na jó, remélem, még látom. (El a 2. ajtón)
4. jelenet
(Demeter, Csongor és Beáta)
BEÁTA (az 1. ajtón be Csongorral) A saját szememmel láttam. Ripityára törte. Köszönöm az ilyen bejárónőt, aki csak a munkát csinálja az embernek! Ahova nézek... (Körbenéz, meglátja Demetert) Na, ez is itt kicsoda?
DEMETER (szolgálatkészen) Csókolom. Polczi Pongrác vagyok, az író.
CSONGOR Mondtam, hogy vettem egy írót.
BEÁTA Magát akarja a férjem a lányom nyakába varrni?
DEMETER Ezt hogy tetszik érteni?
CSONGOR Csak dumál. Már elváltunk. És a lányomnak nincs is nyaka.
BEÁTA Isten előtt a feleséged vagyok, amíg élsz! Hacsak nem én dőlök ki előbb, mert halálra dolgoztatsz.
CSONGOR Jól jön neked az a pénz.
BEÁTA Miért nem mondod mindjárt, hogy a cseléded vagyok?
CSONGOR Mert nem tartozik rá.
BEÁTA Hát nem is fogom elnézni, hogy itt ilyen kupleráj legyen! (Demeterhez) Igen, jól hallotta! Kupleráj! (Csongorhoz) Vagy azt hiszed, ez a kis cafka, akit idevettél, majd mossa a koszos gatyáidat, meg főz rád? Ha én egyszer nem jövök többet, belefulladsz a mocsokba, tudod! A fejedre omlik az egész szutykos bűnbarlang!
CSONGOR Hol kapsz te ennyit egy kis házimunkáért?
BEÁTA Megbüntet az Isten téged, Csongor! Minek csődítetted ide ezt az újabb kenyérpusztítót? A lányodból is kurvát akarsz csinálni?
DEMETER Isten őrizz! Igaz?
BEÁTA Ne vegye az Istent a szájára!
CSONGOR Hagyjad, öreg! Kár beledumálni! Már bocs, hogy nem magázom. Nők így működnek. Egyszer fölteszik a lemezt, addig nem lesz csönd, amíg le nem játsszák. Csak ne akadna annyit a tű!
DEMETER Ami azt illeti...
BEÁTA (Demeterhez) Maga csak ne adja alá a lovat! Maga szarkeverő! Nem szégyelli magát? Itt ülni, és várni a sült galambra? És idehordani a kacatjait porfogónak?
DEMETER Ez egy nagyon értékes, egyedi írógép.
BEÁTA De nagyobb fogásra itt ne számítson, amíg én élek, annyit mondhatok!
CSONGOR Hé, ez már egy másik lemez! Úgyhogy szünet! Azért ül itt, mert látnia kell Gyöngyvért.
BEÁTA Így árulod szegénykémet, mint a halpiacon?!
CSONGOR Azért ez ízléstelen volt. Még nekem is!
BEÁTA Akkor se vesd az én kis gyöngyömet egy ilyen disznó elé!
CSONGOR (Demeterhez) Ne szívd mellre! Már maga a mellére! (Beátához) Mert azt ugye tudjuk, hogy a mi gyöngyünk se egy olyan kis igazgyöngy.
BEÁTA Hogy mondhatsz ilyet? Képzelem, miket mondtál már rá!
CSONGOR Tudom, sose szerettem. Szégyen gyalázat, hogy egy apa ilyen lelketlen legyen, hogy így kivetkőzzön minden apai érzéséből... Ezt akartad mondani. Majd, ha a barátunk megnézi a saját szemével...
DEMETER Bocsánat, de már találkoztam vele.
CSONGOR Mikor?
DEMETER Az előbb. Itt volt, amíg maga máshol kereste.
BEÁTA Na tessék! Már le is csapott rá!
DEMETER Nem, csak bejött ide, és akkor már rögtön meg is beszéltük a Genyőte úr tervét.
BEÁTA Szépen állunk! Csongor, a lelked rohadjon el!
CSONGOR Szusszanj már egy kicsit! (Demeterhez) És mit szól, Polczi? Ne kíméljen!
BEÁTA Rajta, adja csak a férjem alá a lovat! Ezért kapja a pénzét.
CSONGOR Te meg azért, hogy inkább a porszívóval lármázz!
BEÁTA Úgy van! Hallgass a bérenceidre! Hadd húzza a füledbe, hogy a kislányom egy undok, buta, rusnya béka, egy savószemű, márnaszájú pörsenés!
CSONGOR Na tessék! Hogy tetszett?
DEMETER Hát nem is tudom, mit mondjak...
BEÁTA Mondja, hogy furunkulus!
CSONGOR Mondja már! Addig úgysem lesz boldog.
DEMETER Azt azért nem mondanám rá, hogy tökéletes, hogy gyönyörű, (átszellemül) hogy eszményi, hogy intelligens, de... de tudja fene, nekem tetszik!
BEÁTA Még gúnyolódni mer, maga farizeus? Maga Istentől elrugaszkodott!
CSONGOR (elragadtatva) Hagyjad a barátomat! Ilyen egy fazon! Komolyan! Ez mire nem hajlandó pár forintért! Ez az én emberem! Ez az ördög öreganyjának fényesre nyalná a seggét órabérben! Ha megtolom egy százassal, ez még veled is kikezdene!
DEMETER Higgye el, Genyőte úr, én ezt a pénztől abszolúte függetlenül mondom!
CSONGOR Naná! (Beátához) És ezt önszorgalomból csinálja! Egy szóval nem mondtam neki, hogy dicsérnie kell. Csak írja meg a darabot, és kész! De nem! Ennek van ambíciója.
BEÁTA Nyilván rájött, hogy van mire spekulálnia. Megtalálta a zsák a foltját.
DEMETER Mondjuk, én nem túl sok márnát láttam életemben... (Célzatosan) Mint ahogy gilisztákkal sem volt sok dolgom, ha érti, hogy értem.
CSONGOR Giliszta! Ez jó! Ez még nekem sem jutott eszembe. Ehhez kell az író. Szóval magának bejön a giliszta?
DEMETER Gondolom, nagy üzlet van benne. Aki halat akar fogni...
CSONGOR No! Nyílt kártyákkal játszunk? Hadd menjen! Szóval volna kedve beszállni ebbe a giliszta-bizniszbe?
DEMETER Ja, ez még fut?
CSONGOR Még? Most fut igazán! Ahogy a lába bírja.
BEÁTA Csongor, én elhányom magam tőletek!
CSONGOR Figyeli? Az aktív anyagyomor.
BEÁTA A passzív apaszív!
DEMETER Hát, ha fut még, én nagyon szívesen. Tulajdonképpen szívesebben, mint hogy ezt a darabot megírjam.
CSONGOR Nana! A darab áll
