bezár
 

színház / előadás

Kifakadás
Kifakadás
Pintér Béla új műfajt teremtett a színházi szcénában: a pintérbélát, ahogyan Jászay Tamás kritikus találóan írja. És valóban: a legutóbb A bajnok című darabnál alkalmazott zenedrámai stílusban létrehozott Anyaszemefénye, az azt átívelő zongorajáték és énekelt beszéd egyedi és szinte utánozhatatlan a magyar színházi életben. Ebben a darabban nincsen intellektuális csavar, mély emberi filozófia vagy egyedi szituációk sorozata. A darab egy tömény „Elegem van, de nagyon!” felkiáltás, megspékelve egy láthatatlan, hatalmi erő bennünket mozgató ujjaival. Akár a japán bunrakuművész az élettelen bábjait, úgy pakolják fel és le a szereplőket és a díszletelemeket a fekete, arctalan alakok az Újpesti Rendezvénytér üres színpadán.
Hoztam is, meg nem is
Hoztam is, meg nem is
Megosztó, kevés váratlan fordulatokkal teli előadás született Valcz Péter rendező által a Szkéné Színházban. Látványos és kifejező elemekkel, jól elkapott színészi pillanatokkal – csak éppen a Kádár-korszakban is ismeretes sorok közötti olvasás szükségtelen szükségszerűségével.
Ódon szöveg, modern látvány: mit kezdjünk ma Bánkkal?
Ódon szöveg, modern látvány: mit kezdjünk ma Bánkkal?
Tarnóczi Jakab rendezésében került a Kamra színpadára nemzeti klasszikus drámánk, a Bánk bán. Dicséretre méltó a választás mind a színház, mind a rendező részéről, hiszen a fiatal és újító lendülettel teli színházcsináló nemzedék számára valóban ilyen remek lehetőségeket kell adni. Emellett izgalmas kérdés, hogy a ma huszonévesei mit kezdenek egy több mint kétszáz éves drámával és szöveggel. Az eredmény viszont némileg kétséges: a sok érdekes megoldás, ötletes színreviteli játék nem eredményezett igazán nagy hatású előadást.
Én akarok lenni a legjobb gyerek a világon!
Én akarok lenni a legjobb gyerek a világon!
Utoljára tíz évvel ezelőtt jártam idelenn, az Andrássy útról nyíló pincében. Akkor a Lila történetét játszották Vidovszky György rendezésében. Nyomasztó volt. Fullasztó, kétségbeejtő, euforikus élmény. Ugyanezt érzem, amikor 2019. decemberében, tíz évvel később a Kolibri Pincében ülök. Csend. Döbbenet. Satuba szorított mellkas. Ezek után én mégsem akarok már jó gyerek lenni.
Gravitáció? Legyőzve!
Gravitáció? Legyőzve!
Év végéig minden nap várja nézőit a Fővárosi Nagycirkusz egy igazi téli mesével az örök fagy és porhó birodalmából. A jakutföldi Gyémánt Cirkusz, valamint orosz és ukrán artistaművészek vendégszereplésével létrehozott előadásában nem nehéz a klasszikus mese izgalmait átélni: meglátni a hősöket, akik dacolnak a természet legyőzhetetlennek vélt erőivel, fittyet hánynak a gravitációra és megcáfolják az emberi test anatómiájáról alkotott elképzeléseinket, érezni a bátorságot a lenyűgöző artistaszámok közben, belefeledkezni az igaz szerelem égig emelő érzésébe, amikor a mesebeli szerelmespár hihetetlen könnyedséggel emelkedik a magasba, feloldódni a pillanat megismételhetetlen szépségében minden dobpergés alatt.
Maradjatok hangosak!
Maradjatok hangosak!
Fiatalok és bátrak. Gondolkodnak és kinyilvánítják az érzelmeiket. És nem félnek. Vagy legalábbis nem annyira. Akárcsak Jeanne D’Arc, hiszen – egy idő után – ő sem félt, hanem hitt. Hitt a hangoknak, hitt az igazságban, és hitt Istenben. Amiként ezek a fiatalok is hisznek. Szenvedélyesen szeretnének hinni valakiben vagy valamiben.  Ez a hit világlik ki minden egyes jelenetből, amelyek füzérszerűen kapcsolódnak össze a Katona József Színház ifjúsági klubjának új bemutatójában.    
Amit akarunk: tragikomikus körforgás az akarat körül
Amit akarunk: tragikomikus körforgás az akarat körül
Shakespeare Vízkereszjtében minden megvan, ami egy remek komédiához kell: hajótörött ikrek, akik elveszítik egymást, fiúnak álcázott lány, szerelem, intrika, bohóc, helyzetkomikum, részeg tréfálkozás, kalamajka, kigabalyítás, és házasságok a legvégén. De ahhoz is minden megvan, hogy tragédiát láthassunk bele: bosszú, félreértés, énkeresés, tudatvesztés, bölcs és melankolikus bolond, megalázott kívülálló és megcsalt szerelmesek. December elején mutatta be Budapesten a Szkéné Színház Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című darabját, a kissé átalakított Amit akartok (Vízkereszt) címen, Tarnóczi Jakab rendezésében, Nádasdy Ádám fordításában.
A szülőföld abszurduma
A szülőföld abszurduma
Novemberben mutatták be a Szkénében Magyarországon először Simon Longman nagysikerű darabját. A Rozsda, avagy minden vérünk benne szárad (eredeti címén: Gundog) a szerzőnek hazájában meghozta a legígéretesebb fiatal drámaszerzőnek járó díjat. Így disszonáns állapotban foglaltam el a helyem a Szkénében: egyrészt semmi előzetes tudásom nem volt a darabbal kapcsolatban; másrészt annyi tudásom mégis volt, hogy itt valami nagy dolog fog történni. És a disszonáns érzéseim a darab végéig megmaradtak.
Játszma mindhalálig
Játszma mindhalálig
Dokudráma? Fikciós élettörténet-feldolgozás? Pszichoterápiás esettanulmány? Ezeket az alapvető műfaji kérdéseket veti fel a Láthatáron Csoport új darabja, az Alice Miller pszichoanalitikus és Martin Miller pszichoterapeuta anya-fiú kapcsolatát feldolgozó előadás. A történet valós helyzetet bont ki, kiindulása Martin Miller 2013-as önéletrajzi, anyja életét feldolgozó könyve, A tehetséges gyermek igazi drámája.
Az önfelvállalás és az én-beszéd hatalma
Az önfelvállalás és az én-beszéd hatalma
Évek óta úgy tapasztalom, hogy az önálló esteknek különleges ereje van. Az egyik legrizikósabb vállalkozás és egyben az egyik legerőteljesebb műfaj. Csórics Balázs önálló estjén saját lelkisége mélyére utazik, és ezt osztja meg nézőivel, még inkább estéről estére őt kísérő társaival, akiket meghív erre az érzékeny, önreflexív utazásra, párbeszédre. Ezzel a vállalásával pedig, valami igazán tiszteletre és elismerésre méltó kezdeményezésbe fogott bele.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés