színház / előadás

A kérdésre, hogy ki volt Janovics Jenő, még valószínűleg a színházi habitüék többsége is pislogna, köztük magam is. Olvasmányélményeim kapcsán Dajka Margit életrajzából rémlik neve, amikor 1924-ben szubrettnek szerződtette a színésznőt a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz. Ifj. Vidnyánszky Attila úgy gondolta javít a helyzeten, sajátos – mára egyre többek által egyenesen rajongott – színpadi formanyelvén a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeinek erős improvizációs készségére támaszkodva mutatja be Janovics Jenőt. Három órán át ismerkedhetünk Janovics – korának politikai és társadalmi közege által determinált – színházcsináló mindennapjaival, erősen fókuszálva a két világháború közti időszakra. Az előadás a Nemzeti Színház színpada, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó után a 2025 júniusi Országos Színházi Találkozóra is meghívást kapott.

„Az egyetlen dolog, ami végül számít: mennyi szeretet volt az életedben.” Ha valakinek rémlik még Szophoklész Oidipusz király című, több mint kétezer éve született drámája, nem valószínű, hogy ez a gondolat ötlik fel benne elsőként, pedig Robert Icke kortárs angol drámaíró-rendező átiratának ez a vezérfonala, mely az előadás programfüzetén is kiemelt helyet kap.

Első ránézésre könnyen fogyasztható, felületes tanmese, közelebbről izgalmas, thrillerbe hajló krimi, és több nap elteltével is hat. Mélyen elgondolkodtató történet az eredendően rossz emberi természetről. Nagy Viktor újra megrendezte Eperjes Károly főszereplésével a nagysikerű 1984-es olasz film Vajda Katalin-féle színházi változatát a Magyar Színházban.

Bármennyire is kritikus szemmel tekintünk a gyarmatosításra, semmi sem tudja szemléletesebben közvetíteni az elnyomott hangokat, mint egy gondolatkísérlet az elnyomók és az elnyomottak megcserélésével; semmi sem lehet hatékonyabb eszköz ennek bemutatására, mint az élő testek színházi reprezentációja. A VII. Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál nyitóelőadása, a Giuvlipen Társulat és a craiovai Marin Sorescu Színház közös, Caliban és a boszorkány című, Shakespeare Viharának átirataként létrejött produkciója a roma és a nemroma emberek társadalmi szerepének felcserélésével és az arcok fehérre festésével, whiteface alkalmazásával mutat rá a probléma súlyára.

Ez a darab a demenciáról és az Államvédelmi Hatóságról szól, de leginkább arról, hogy a történelem oldalvizén ártatlan nők és férfiak miként nyomorodnak meg a maguk kis világában, ahogy az emberiség történetének nagy sodra szerelmeket és családokat szétver –  több generáción átszáguldva. A kör című dráma írója és egyben rendezője, B. Török Fruzsina nagyot merített a két önmagában is nehéz téma egybegyúrásával. Erős érzelmi és intellektuális hatású előadás született, hála a két szereplőnek is, Kerekes Józsefnek és Mózes Andrásnak.