színház / előadás
2020. 10. 31.
Milyen lesz a halál? Mi marad utánunk, ha már nem leszünk? Mit hagyunk hátra a szeretteinknek? Hogyan lehet megőrizni emlékeket? Hogyan lehet színpadon megjeleníteni az emlékeket? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik a Rimini Protokoll Nachlass – Pièces sans personnes (Hagyaték – Személytelen történetek) című előadása.
2020. 10. 28.
Ha a színházcsinálás mottója az, hogy „jókor, jó helyen, jól”, akkor a Szikszai Rémusz rendezte III. Richárd betiltva pompásan megvalósítja ezt. Az előadás ugyanis érzékenyen reagál a világunk éppen adott problémáira, különösen a színház és hatalom viszonyára. Ehhez a Szkéné intézményesült függetlensége, kicsi játéktere, zsúfolt auditóriuma pompás helyet biztosít. A Vádli Alkalmi Színházi Társulás játéka pedig erős, árnyalt és koherensen önreflexív.
2020. 10. 28.
William Shakespeare Othellója tragédia, többek között azért, mert a hétköznapi tömeg, a főhősöket körülvevő velenceiek képtelenek megérteni, mit jelent a szexualitással teljes igaz szerelem, és milyen a hős, ha „Idegen". A mór Othello és a velencei Desdemona házassága botrány, mert különleges, szokatlan, eget-földet legyőző – mégis elbukik, mert a hősszerelmesek is emberből vannak, és nem tudnak egymással jól kommunikálni. És ami még szomorúbb: egy igazán kisszerű alak, Jagó is meg tudja mérgezni a legtisztább érzelmeket. Lehet hősökről, szerelemről a 21. század elején így beszélni? Székely Kriszta rendezése szerint nem. Marad a hideg szexualitás, a kisszerű gonoszkodás, a nejlonfüggöny mögött felsejlő testek.
2020. 10. 20.
Goda Gábor legújabb Minden (is) című darabjában nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy megmutassa a dolgokban rejlő kettősséget. A nyugati civilizáció a kettőt ellentétnek fogja fel: jó – rossz, sötét – világos. A kelet ezzel szemben (és elsősorban a kínai hagyományra gondoljunk) nem választja el élesen az ellentéteket. Ezek inkább áthatják egymást, kavarognak egymás körül és a magjuk többnyire az ellentétes erőn alapszik.
2020. 10. 16.
Színpad a Gellérthegy, a Független Színház játszói a színészek. A megelevenített tér: a Lápos nevű, mélyszegénységben élő falu, az odalátogató „turisták” a nézők. Kellemes kora őszi séta-kirándulás Budapest impozáns magaslatában, a Citadella tövében, gulyásleves-fogyasztással megkoronázva az alkonyati összejövetelt. Mégis sokféle megválaszolatlan kérdés marad a nézőben.
2020. 10. 14.
A Maladype Színház majdnem 8 hónap kihagyás után október 10-én újult lendülettel vitte színpadra Witold Gombrowicz Yvonne, a burgundi hercegnő című darabját. A Balázs Zoltán által rendezett előadás sikeresen megfogta a darab esszenciáját és egyszerre újította is azt.
2020. 10. 14.
Dokumentumdráma? Portré? Szentimentális megemlékezés? Mélyinterjú? Egy sokat megélt ember emléktöredékei… Howard Moody Push című, korokat, embereket, életeket összekötő opera-előadását a La Monnaie Malibran terméből közvetítették.
2020. 10. 13.
Visszatért a Fővárosi Nagycirkusz az igazi porondra a karantén után. Bár a Tündértánc ˗ Nővarázs – Cirkuszi tárlatvezetés alapvetően a „szokásos” cirkuszi számokra épült, ezúttal hangsúlyos szerepet kapott a képzőművészet is. Most nemcsak a porondmester és a tematika, hanem világszerte ismert festmények kötötték össze a produkciókat.
2020. 10. 09.
Fekete Ádám nem köntörfalaz. Az előadás elején kiáll a színpadtér elejére, Mészöly Miklóst idéz, és beszél. Őszintén beszél. Fekete Ádám nem árul zsákbamacskát: a Haloktatás, márványprotézissel önéletrajzi ihletésű. A várva várt, sikeres műtét utáni fellélegzés és egy nehéz korszak lezárása. Az író és rendező terápiája lenne ez? Nevezhetjük így is, és bár hiába egy (fizikailag) fájdalmas és komoly témát dolgoz fel, mindezt a rá oly jellemző csavaros tisztasággal, könnyedséggel, őszinteséggel és derítő humorral teszi.
2020. 09. 28.
Ha akarom, egy tehetséges színésznő bravúros akciója, ha akarom, kortárs opera, ha akarom, nyelvi bravúr a magyar nyelv szépségeinek bemutatásával, ha akarom, kortárstánc. Avagy: beavató játék Elfriede Jelinekhez. Az osztrák írónő nevét hallva a nehezen érthetőség és a túlzott elvontság juthat eszünkbe. Az Árnyék című előadás esetében azonban ilyesmiről szó sem volt. Összművészeti tűzijáték a Trafó színpadán.
