bezár
 

irodalom / könyv

Kiút a közönyből
Kiút a közönyből
Az Agathe főszereplője egy olyan idős, kiégett pszichiáter, akitől betegei, ha alkalmuk lenne a fejébe pillantani, valószínűleg elmenekülnének. Olyasmiket látnának odabent, amik egy gyógyulni vágyónak, ha nem is Hannibal Lecter-i értelemben, de rémisztőek. Egyvalakit kivéve, akinek talán éppen erre van szüksége.
Agyadra megy az irodalom
Agyadra megy az irodalom
Az antológia mottója Örkény István Nézzünk bizakodva a jövőbe! című egypercese, amely a kötet címében inverz módon köszön vissza. Örkény gúnyosan felvillantja a revízió örökségét, a jövőt, ahol a hétköznapi dolgok összecsúsznak irracionális politikai érdekekkel. A kötet tizenegy novellája ezt az örökséget gondolja újra, bekapcsolódva abba „pár évbe”, amit még ki kell bírni.
A karanténállapot irodalma
A karanténállapot irodalma
Bodor Ádám Sinistra körzet című könyvét napjainkban fellapozva azt tapasztalhatjuk, hogy a szöveg akaratlanul is hozzáilleszkedik, kiegészíti és bizonyos értelemben magyarázza az elmúlt pár hónap alapvető létállapotát. Olyan általános, mégis központi kérdéseket boncolgat és mozgat ki a rögzült helyükről, mint az elzártság és a humánum kettősének összeférhetősége, az értékvákuum jelentősége vagy a társadalmi és individuális üresség természetrajza.
A heterogén lét igenlése
A heterogén lét igenlése
A lét elviselhetetlen könnyűsége a kunderai regényvilág és alkotási mód egy mintapéldánya, melyben a minket végnélkül körülvevő világproblematikák és létkérdések kelnek életre, egy egészen különleges szemantikai tánckörben[1]. A regény karakterei közti feszültség olyan heterogén hálózatot alkot és képez le, melybe a mindennapok embere újra és újra belegabalyodik. Így Kundera, bár megkísérli a zűrzavar, és ezáltal a modern egyén visszatérő léthelyzeteinek ábrázolását, feloldást mégsem ad. A regény válasza a heterogenitás katartikus ünnepe: a világ sokszínű, rendezetlen és kiismerhetetlen szépségének igenlését olvashatjuk ki belőle.  
Unorthodox, avagy az egyetlen helyes út?
Unorthodox, avagy az egyetlen helyes út?
Az Unorthodox című regény Deborah Feldman memoárját takarja, amelyben az írónő beszámol a New York-i szatmár haszid közösségből való kiszakadásának folyamatáról, és egyúttal a sötét tónussal megfestett vallásos zsidó közösség és életmód felett is ítéletet mond. A memoár szövegétől erősen elvonatkoztatva, ahhoz újabb történetszálakat csatolva a Netflix minisorozatot is készített a közelmúltban, amely nagy népszerűségre tett szert, ugyanakkor a mindkét alkotásban meglehetősen egyoldalúan bemutatott haszid zsidó közösség miatt sok vita is alakult ki az egyébként szinte mindenki számára ismeretlen haszid világ megítélése kapcsán.  
(K) mint Kukorelly
(K) mint Kukorelly
Koronavírus-karanténból írok, immár két heti önkéntes otthoni fogságból, és bezártságérzésem, passzolva ennek az írásnak a tárgyához, némiképp a kommunizmus világát idézi. Elolvastam Kukorelly Endre regényét: Cé cé cé pé, avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé.
Az élőknek sem könnyű
Az élőknek sem könnyű
Negyven éve, 1980. május 18-án a Koreai Köztársaság Kvangdzsu tartományában felkelés robbant ki. Hogy erről mi magyarok nem is hallottunk, érthető. Az azonban furcsa, hogy maguk a koreaiak sem beszéltek sokáig az akkor történtekről. Han Kang Nemes teremtmények című regénye évtizedes sebeket tép fel, hogy segítsen feldolgozni a traumákat.
Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?
Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?
„[A]z irodalomelmélet nem szükségképpen élvezhetetlen, savanyú, nehezen fogyasztható. Hogy ez igazolódik-e, azt döntse el az olvasó” – írja Kálmán C. György „Dehogyis terem citromfán” című irodalomelméleti kötetének bevezetőjében. Ha az irodalomelmélet esetleg valóban „élvezhetetlen, savanyú, nehezen fogyasztható” lenne, Kálmán C. könnyed és szórakoztató stílusa egészen biztosan megédesíti azt. A szerző olyan élvezettel játszik az elméletekkel, mint macska a gombolyaggal. Nem terheli az olvasót idegenszavak és teoretikus fejtegetések sokaságával: lényegre törően és közérthetően magyaráz nagy súllyal bíró irodalom- és olvasáselméleti kérdéseket is.
Jó végre olyan elbeszélővel találkozni, aki nem akar mindenáron belehalni mindenbe
Jó végre olyan elbeszélővel találkozni, aki nem akar mindenáron belehalni mindenbe
Gráf Dóra 2019-ben megjelent Környezetismeret című első verseskötete fogta magát, kezembe nyomott pár jegyet és felültetett a leghamarabb jövő vonatra. (A karantén idején különösen jólesik, ha az ember utazhat.) Az utazás elsődleges fókusza azonban nem feltétlenül az A pontból B pontba való eljutás, a valahová helyett a kötet a valahogyanra helyezi a hangsúlyt.
Beleolvasó egy alternatív Trianonba
Beleolvasó egy alternatív Trianonba
A történelemben nincs „ha“ - szól az unásig ismert közhely. De az irodalomban van! Sőt, az irodalom csupa „ha“: fikció, képzelgés, játék. A trianoni békeszerződés 100. évfordulója előtt a HÉVÍZ művészeti folyóirat szerkesztői arra kértek tizenegy szerzőt (nemzeti 11!), hogy rugaszkodjanak el a makacs tényektől, és írjanak olyan novellát, melyben a trianoni döntés valahogy másként alakul. Írják meg a másik Trianont! Mi lett volna, ha…?
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés