bezár
 

irodalom / könyv

Egy szamosújvári polgár karikatúrája
Egy szamosújvári polgár karikatúrája
Az Áfgánistán Vártán levelei erdélyi örmény tematikájú kötet – a túlontúl fiatalon eltávozott, egykori szamosújvári-budapesti hírlap- és prózaíró, az örmény származású Törös Tivadar rövidebb írásait foglalja magába, anekdotikus hangvételű, humoros fiktív leveleinek java részét gyűjti egybe, amelyeket Áfgánistán Vártán szamosújvári polgár írói álneve alatt Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címez. Szubtilis nyelvi leleménnyel megírt, sok mulatságos utalással csipkézett, furfangos kis írások ezek a levelek, kvázi-irodalmi alkotások, majdnem-novellák, korabeli életképek, melyek immár örmény oldalról is tükrözik a 19. század végi magyar irodalomban az örmény ember karakterét.
Boldogulós békeidők
Boldogulós békeidők
A rózsaméz bűvös dolog: minden betegséget meggyógyít, és aki eszik belőle, soha nem fog fázni. Csak nagyon magas és sima törzsű fák tetején tudják készíteni a méhek, mert félnek tőle, hogy ellopják tőlük a hörcsögök, a rókák és a feketerigók. Péter-páli almáért cserébe viszont szívesen adnak belőle, ha sikerül felmászni a fabalzsammal odáig.
Fantomsorsok
Fantomsorsok
A Fantomfájások a norvég Bjarte Breiteig két novelláskötetét tartalmazza: az 1998-ban megjelent, első sikereit meghozó Fantomfájásokat 15 novellával, és a 2000-ben kiadott Pótlékok című kötetet 7 novellával. A cím pedig többszörösen is illik a kötetre.
Néha már lehetetlen jóvátenni a jóvátehetetlent
Néha már lehetetlen jóvátenni a jóvátehetetlent
Heves vita bontakozott ki Norvégiában Vigdis Hjorth Örökség című regényének 2016-os megjelenését követően. A sajtó és a közvélemény egy része arra volt kíváncsi, hogy családon belüli erőszakról, gyermekmolesztálásról szóló könyvében az író a saját családja történetét írta-e meg. Karl Ove Knausgård saját életéről írt hatkötetes regényfolyamából kiindulva a kortárs norvég irodalmat olvasók közül sokan azt hihették, ezúttal is egy önéletírást tartanak a kezükben. 
A hétköznapok reménytelenségének bája
A hétköznapok reménytelenségének bája
Nem szerettem olvasni Az annyi mintet. Nyomasztott, taszított, szomorúvá tett és velem maradt egész napra. Olyasmi volt, mint a csirkeszárnyak a TGI-ban: mikor megszagolom, olyan erős, fűszeres és savanyú az illata, hogy egy pillanatig azt kell hinnem, meg fogok halni, ha beleharapok.
Egy óra Zemlényi Attilával
Egy óra Zemlényi Attilával
Zemlényi Attila legújabb kötete, a Csonthéj az őszi Margó Fesztivál alkalmával jelent meg a Prae Kiadó gondozásában. November 13-án, szerdán este a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínében került sor a nagyszabású bemutatóra.
Kidobni a metafizikát
Kidobni a metafizikát
A metafizikát kidobják az ablakon. Ez persze nem lehetséges egy új vershelyzet megteremtése nélkül, ami a kidobással együtt a vers lehelyezését is jelenti, esetünkben az alanyiság konstruált terébe. Mert Purosznál, úgy tűnik, csak úgy lehet új alakzatokat konstruálni, ha a metafizikai állandó szorongással teli jelenlétét olyan jelentéssel látjuk el, ami a saját határainkon belül áll. Mi ez, ha nem egy felszabadító gondolat? Az Én máris felértékelődik, határai újra belátható messzeségbe kerülnek.
Súlytalanul nehezedik
Súlytalanul nehezedik
Moesko Péter első kötetében kilenc novella kapott helyett, amelyek külön történetekben beszélnek el hasonlóan rezonáló életdarabokat. Életdarabok, mert mindegyik novella olyan, mintha egy hosszú filmből kiszakított fókuszjelenetet látnánk, lelassítva. A történetek nem a novellában kezdődnek, és semmiképp sem ott érnek véget.
Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel
Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel
Úgy látszik, ha őrjítően lassan is, de a könnyűzenét egyre inkább valid művészeti ágként kezdi kezelni a fősodrú magyar média és a kulturális és tudományos közvélemény (sőt, az állam is), és nem pedig, mondjuk, alkalmazott vagy szórakoztató művészi iparágnak, az irodalom egy ágának vagy a klasszikus zene elkorcsosulásának. Olyan önálló művészeti ágként tehát, amelynek saját története, történeti tudata, irányzatai, ilyen meg olyan képviselői vannak, amelyben a dalok nem egyenlők szövegeikkel és így tovább. Ennek a kanonizációs – vagy emancipációs – folyamatnak egyik fontos eleme  pedig manapság az (az egykori lázadók „családbarát” állami kitüntetései mellett), hogy az arra érdemes popzenészek komoly kiadóknál könyvet adnak (adhatnak) ki, és nem csak összegyűjtött dalszövegeiket, hanem memoárt, önéletrajzi regényt, interjúkötetet, ilyesmit – azaz olyan kiadványt, amit inkább írók, színészek, sportolók meg politikusok szoktak megjelentetni.
Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai
Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai
A vége óta nem olvastam Bartist. Hiányzott. Hogy mennyire, arra leginkább akkor jöttem rá, mikor elkezdtem olvasni Az eltűnt idő nyomát és eljutottam a 3. bejegyzéshez. Ott le is kellett tennem egy pillanatra, ott érkezett meg az első olyan igazi gyomorszájon vágó Bartis-mondat. Képekről szavakkal, fekete fehérben: Bartis Attila Az eltűnt idő nyoma.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés