irodalom / gondolat
2019. 05. 03.
Háttal nem kezdünk fotónaplót, szuggerálja felém ez a srác, aki a pláza árkádja alatt megáll, aztán tolat egy picit, előrelép, majd megint hátra. Segíteni akar, hogy biztosan jól sikerüljön a kép, mikor észreveszi, hogy belépett elém abba a csapdába, amit ezek szerint pont neki állítottam, mikor fél órája beálltam ide a tűző napról.
2019. 05. 01.
– Hánykor indul Almásról az első busz? – A reggeli harangozáskor tessék kiállni a templom elé, s mikor az lejár, azonba kell jöjjön.
2019. 04. 30.
Egyszer csak ott ült a hátamon, bazd meg, a hátamon. És ordított. Hogy a kurváknak ezt kell viselni. Hogy rám rakja a kurvabélyeget. Ezt mondta. Kurvabélyeg. Először fel sem fogtam, mi történik, csak a fájdalmat éreztem. Tépte a hajamat. Érted? Ki akarta tépni a hajamat. Meg akart kopasztani.
2019. 04. 25.
A sorozat elmúlt részei erősen érveltek amellett, hogy a cselekvőképesség nem csak az emberek kitüntetett tulajdonsága. Eszerint ha elismerjük a nem-emberek cselekvéseit is, nem csak valóságosabb képet kapunk a világ működéséről, sőt, nem csak visszaírjuk az embert egy olyan hálózatba, amiben mindig is volt, hanem egy etikailag is védhetőbb álláspontot alakíthatunk ki a globális felmelegedés és az általános digitalizáció korában. Ez az elképzelés nem csak okos-eszközeinket tartja cselekvésre képesnek, hanem egyszerűen mindent. Hiszen ezáltal ahelyett, hogy azt gondolnánk, mi ülünk egyedül a kormányrúdnál (és nem tesszük fel a kérdést: mire képes egy kormányrúd?), vagy hogy mi vezetjük az engedelmes autókat, felismerhetővé válik, hogy maga az irányítás is az autó (alkatrészei), az út és a mi összjátékunk eredménye. Azonban szem előtt tartva, hogy sokan megmaradnak egy antropocentrikus, modernista elképzelésnél, ami elhibázottnak és rémisztőnek tartja a cselekvőképesség vázolt kiterjesztését, ezúttal egy olyan szöveget közlünk, ami az önvezető autóktól is megtagadná, hogy polgárjogot nyerjenek a cselekvők közösségében. A huszonegyedik legújabb részében Véber Virág írása vitatkozik a sorozat eddigi alapfeltevéseivel.
2019. 03. 31.
Az emberi jelenlét által okozott ökológiai problémák nem megoldhatóak vagy kezelhetőek. Éppen ellenkezőleg: a dolgok kezelésének ilyen igénye termeli ki magukat a problémákat. Ebből a szomorú felismerésből indul ki a sorozat legújabb része, hogy aztán egy politikai utópiáig is elmerészkedjen; végül pedig egy másfajta kezelés ötletét veti fel, ami ugyanannyira emberekre irányuló, mint emberek által végzett cselekvést jelölhet.
2019. 03. 30.
Nem, nem szabad ezzel foglalkozni. Egyedül van itt mindenki. Magában. Magunkban, na, mert én is itt vagyok azért. Csak úgy élünk, telnek a napok, vánszorgunk, ki így, ki úgy, de a lényegen nem változtat semmi.
2019. 03. 27.
Úgy vagyok a Dunával, hogy haragszom is rá, meg nem is. Túl széles, így nagyon elvágja Budát Pesttől, ennek csak a hídjai örülnek, akik így sosem lesznek munka nélkül. Nézd meg a Szajnát vagy a Moldvát: még pont át lehet kacsintani a túloldalra úgy, hogy látsszon. A Duna tőlünk ellopja ezt, mégis könnyen megbocsátok neki.
2019. 03. 25.
Mikszáth írja Selmecbányáról, hogy olyan, mintha az ördögök tervezték volna a pokol mintájára. „Képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez” írja. Aztán így folytatja: „Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel, s elérzékenyülten sóhajtasz föl: »Hát még itt is emberek laknak?«”. Amikor Selmecbányán jártam, beigazolódni látszott a romantikus és a realista stílusjegyek összetartozása írónk írásművészetében. Ha azonban Mikszáth járt volna Portóban, minden bizonnyal lenyomja Jókait, aki egy Vaskapu-szorossal vezet a tájleíró-versenyen.
2019. 03. 14.
Sorozatgyilkosság legyen vagy a bezárt szoba rejtélye? Noir vagy cosy? Folyjon benne a vér vagy inkább a gyilkos agyszüleménye szórakoztassa az olvasót? A pincéjében kuporgó pszichopata emeli meg az eladott példányszámot, vagy a szomszéd nagymamája, aki csak nagypénteken gyilkol? A nők inkább a pitesütögető Agatha Raisin-sorozatokat szeretik, vagy ők falják igazán Bernard Minier könyveit? Egyáltalán miért olvasunk krimit? És hogy tölti napjait egy krimiíró? Cserháti Éva cikksorozata a krimiírás kulisszatitkaiba vezeti be az olvasót.
2019. 02. 28.
Az jobb lenne, ha olyat hazudnék, amit hallani akartok? Akkor már inkább magamat szórakoztatom. Kurva vicces az arcotok, mikor ilyeneket mondok, hogy gyilkos akarok lenni vagy drogdíler.
