irodalom / gondolat
2023. 01. 31.
Épp az ételszállítás közben értettem meg, hogy Átoknaptár című könyvem 2020-ban megengedte magának, amit egy futár nem tehet: bárkit bizonytalanságban tartott a tartalmat illetően (ezt egy rokonom a megjelenés előtt sejtette, és kedves cinizmussal annyit kért, csak néhány betűt [!] küldjek belőle). Persze lehet amellett érvelni, hogy egyik vers sem táska. De attól még nem világos, hogy a költő miért merészkedhet messzebbre, mint egy futár. Van ebben valami luxus. – Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják.
2023. 01. 19.
Elengedett kézzel biciklizni, a test döntésével kanyarodva. Járdaszegély vékony élén lépegetve, madárszárnyakkal egyensúlyozni. A fák tetejére fölérve, elengedett kézzel körbenézni. Ki ne emlékezne az ilyen vagy ezekhez hasonló, szívdobogtató gyerektapasztalataink első ízére. Mintha a járni tanulásunkat folytatnánk és hosszabbítanánk meg vele, szabad kezünkkel birtokba véve a testünket és a világot.
2023. 01. 15.
Fújtató Ájtatos a templomból jövet megjegyezte, hogy már korábban is keresett, mert ő is hozott nekem mindenféle étket. Melyeket nem hagyott a padon, mindenféle gezemüzék között, hanem lecipelte, majd felcipelte a templomból. Azonnal lássak hozzá bizalommal, mert az az étel megszenteltetett, a szatyor vásznán át hullt belé az áldás. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcáját olvashatják.
2023. 01. 13.
České Budějovicében a prágai lakótársamnak, a lokálpatrióta dél-bohémiai Šimonnnak köszönhetően aludtam a három hónap alatt többször is, azaz ahogyan ezt a várost láttatom, az Prágához képest egy plusz szűrőn keresztül történik. Mert amikor itt vagyok, valójában nem itt vagyok, hanem Šimonnál vagyok, a nagyjából velem egyidős cseh költőnél, aki a város irodalmi életének szíve, lelke és motorja, azaz egyszemélyben biológiai, metafizikai és mechanikai értelemben is középpontja. - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám utolsó tárcáját olvashatják.
2023. 01. 06.
Balra, az Edison mozi kávézójába most nem ülünk be, holott a kaszárnya mellett a másik kedvencünk a városban, de nemsokára még visszajövünk, mert legutóbb limonádét szürcsölve, írás helyett tizenháromszor végignéztük az R.M.N. című román film pult fölötti tévén futó trailerét. Azét a filmét, amit a gyergyóditrói pékség Srí Lanka-i vendémunkásai nyomán kirobbant botrány ihletett. Az a pékség, ami az édesanyánk szülőfaluja melletti településen van. – Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.
2022. 12. 30.
Már csak egy sarok és ott áll előttünk az alagút. A másik végét már láttuk múltkor, de most végre át is kelünk rajta, át a vítkovi domb belső szervein, valahol a máj alatt, kinyújtott karunkkal a vastagbél falát tapintva, keresztül gyomron és hasnyálmirigyen, ki a levegőre, Žižkovba, haza. De előbb még megállunk. A bejárat fölött felirat: neboj. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden aggodalommal." - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.
2022. 12. 24.
Találkoztam-e az Úrral mostanában? – kérdezte tőlem egy harcias misszionárius hölgy, aki a Köztársaság mozi és az utazási iroda közt volt bátor megállítani egy gyengén pislákoló, rideg napon. Kérdésére nem tudtam válaszolni. Hideg volt. Fázott a kezem. Pár méterrel tőlünk, a sarkon már izzította parazsát a gesztenyesütő. A hölgy, aki egy színes banner előtt állt, mely banneren oroszlán s őzgida, méz, tej, ránctalanság – megbocsátást mímelve, egész testében ringatta magát, abban reménykedve talán, hogy dajkatánca majd a Jó Útra térít, és bevallom végre, nem hiszek az Úrban, mert a tagadás a megigazulás első lépése. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin írását olvashatják.
2022. 12. 24.
És álltunk a kapuban, néztük, ahogy nagy bégetve, tisztes távolságot tartva vonulnak előttünk a félős jószágok, végül jön a juhász is, mellette két kistestű kutya, kezében pedig az újszülött kisbárány. Az anyja nem szakad el mellőle. Fél lábánál fogva lóg a juhász kezében, még csupa vér, az anyja is, lóg ki belőle a méhlepény darabja, de ott megy szorosan a juhász mellett, és amikor megállnak előttünk, kihasználva az alkalmat, rögtön nyalogatja is a kisbárányt. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.
2022. 12. 17.
És hogy a vacsora miért bonyolultabb? Mert nyolc óra előtt Spanyolországban nem lehet rendes étteremben vacsorázni. Itt nem úgy van, mint otthon, hogy ha öt órakor jut eszembe, hogy beüljek egy halászcsárdába harcsapaprikást enni, akkor kapok, ha van, a teljes nyitvatartási időben. Itt nyolctól lehet vacsorázni, de biztosabb, ha kilencre rendeled oda a barátaidat, mert nekik a nyolc meg korán van. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.
2022. 12. 16.
Csodálatos a nyelv, úgy lesz a közértből, a kommunista Magyarország köznevesült mozaikszavából a prágai vietnámi bevándorlók boltját jelölő főnév, mintha mi sem volna természetesebb. És végül is, mi sem természetesebb. Közben a kaszinó. De nem is a kaszinó, hanem a kaszinóval srégen szemben ülő három férfi. Ketten a padon, egy a kerekesszékben. Mindig ott ülnek. A Street View képén is. És valószínűleg most is. - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.
