film / film
2025. 04. 12.
Steven Soderbergh legújabb csavaros kémthrillerjében, a Fekete táskában a konspiráció és az „államérdek” csak ürügy, sőt allegória korunk gyakran felszínes párkapcsolatainak elemzéséhez.
2025. 03. 20.
A streamingszolgáltatók idejében, amikor a futószalagon gyártott, egyen külsejű, kliséket ismétlő filmek uralják le a kínálatot, üdítően hat, amikor nézőként úgy érezzük, végre valami újat találtunk, ami megtöri a remake-ek és újranézések egyhangúságát. A Hundreds of Beavers rendkívül szórakoztató és benne van a potenciál, hogy leendő kultuszfilmmé váljon.
2025. 02. 08.
A Sehol se otthon a soron következő grandiózus kiállítású zenész biopicként az amerikai folkszcéna máig legismertebb alakját, Bob Dylant állítja a pódium közepére, hogy James Mangold rendező részletekre ügyelő, kissé negédes stílusában vezényelje le a maga tiszteletadását.
2025. 02. 08.
Schwechtje Mihály második nagyjátékfilmje egy fiatal, huszonéves nő vívódásain keresztül hihető és átélhető helyzetekben bontja ki azt az érzelmi túltelítettséget, amikor a körülmények foglyaiként nem tudjuk és nem merjük a saját határainkat érvényesíteni.
2025. 01. 24.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij ikonikus sci-fi regényének, a Nehéz istennek lenni emberi mocsokkal összemaszatolt, és az erkölcsi, illetve történelmi tébolytól tépázott történetét Aleksei German, az orosz filmművészet gigásza emelte át a filmvászonra. Őrülten örvénylő fekete-fehér lidércalakjai, emberi váladéktól szennyes, vértől tapadós karakterei fantasztikus látvánnyal váltak groteszk rémálommá. A filmet 2025-ben a Cinema Niche vetítéssorozat hozta el a hazai mozikba, kétszer Budapesten és egyszer Pécsett bemutatva azt a nagyközönségnek.
2025. 01. 17.
A HAB édes-könnyű romantikus vígjátéka után Lakos Nóra második nagyjátékfilmje őrzi a debütálás mesés hangulatát, a szerelmi évődés helyébe lépő családi kapcsolatokkal és a kamasz főhőssel viszont a fiatalabb korosztály felé nyit. A rendezőnő elhozta nekünk az oly régen várt új, magyar családi filmet!
2024. 12. 27.
Felébred a gonosz Robert Eggers legújabb filmjében, a Nosferatuban, melyben a világirodalom leghíresebb vámpírja félelmetes árnyalak képében születik újjá a nagyvásznon, hogy rettegésben tartsa a történet szereplőit és a nézőket. Az amerikai rendező a rá jellemző markáns formanyelvi megoldásokkal és részletgazdag miliő megteremtésével repít bennünket vissza a 19. század Európájába, és a borzongatás ígéretével csalogat a moziba. Míg a német expresszionizmus stílusjegyeivel és a gótikus horror hagyományait követve hű marad F. W. Murnau 1922-es némafilmjéhez, addig a felfedezésre váró tematikai mélységeket érintetlenül hagyja, és előző filmjeihez képest a Nosferatu csupán a jól ismert vámpírrege fekete lepellel letakart 21. századi mozgóképes változataként működik.
2024. 12. 16.
Adam Elliot stop-motion animációs filmje megrendítő és keserédesen vidám egyszerre. Cigarettafüsttel átitatott barna gyurmavilága minden szempontból izgalmas miliőt kölcsönöz a történetnek, melynek fordulatai élménydúsak, egyúttal érzelmi súlyukkal alaposan megdögönyöznek. Felnőtt humora finoman keveredik a gyermeteg látvánnyal és a melankolikusan bohókás figurákkal, egy megfogó és szórakoztató élménnyé kiegészítve a történetet.
2024. 12. 11.
A történelmi eposzok és a sci-fik mestere, Ridley Scott ezúttal közkedvelt klasszikusáról, a Gladiátorról törölte le az évek porát és megkísérelte másodjára is feltámasztani a letűnt hollywoodi műfajt, hiszen ami egyszer sikerült, miért ne sikerülne megint. Ennek szellemiségében a 87 éves rendező a folytatásban szinte minden elemében lemásolja az első részt, ezáltal a Gladiátor II unalomba fulladó ismétlés csupán, melyből éppen az a dicsőítő szentimentalizmus hiányzik, ami kiemelkedővé tette a Russell Crowe által megformált gladiátor tragikus történetét.
2024. 11. 30.
Az Olasz Filmfesztivál idén elhozta nekünk Paolo Sorrentino Parthenopé – Nápoly szépe című mitikus filmjét, amely a cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálmáért küzdött, de olyan alkotásokkal is találkozhattunk, mint a magyar vonatkozású, Super 8-as és festményanimációs betétekkel kiegészített PÁN – A belső sziget, melynek egyik rendezője, Gianfilippo Pedote, a fesztivál vendége volt. Ellátogatott még hozzánk Celeste Dalla Porta, a Parthenopé – Nápoly szépe főszereplőnője, valamint Carlotta Gamba, a Gloria! egyik hősnője, aki a Maura Delpero által rendezett Vermiglio című, a Velencei Filmfesztiválon többek között Ezüst Oroszlánnal díjazott filmjében is feltűnik majd. A fesztiválon Margherita Vicario: Gloria! című zenés drámáját tekintettük meg, és részt vettünk a hozzá kapcsolódó közönségtalálkozón.
