film / film
2024. 09. 16.
Ugyan a Lido szigetén tikkasztó hőség fogadta a velencei filmfesztiválra érkezőket, a filmpalota grandiózus és hűsítő termeiben nem egy alkotás foglalkozott a halál rideg kérdéseivel. A versenyprogramban Pedro Almodóvar és Pablo Larraín hősnőik történetein keresztül egyaránt az elmúlásról meséltek, és előhívták félelmeinket a végesség hatalmától. Míg A szomszéd szoba az eutanázia problémakörét és a művészet létjogosultságát taglalja, addig a Maria az operacsillag Maria Callas utolsó hetét festi meg. Az asszonyok nem a teljes idegösszeomlás szélére sodródnak, hanem csendben, vonakodva, majd méltósággal vesznek búcsút az élettől.
2024. 08. 12.
A legendás, visszavonult rendező harmadik játékfilmje még a korai alkotásaira jellemző dokumentarista stílust viseli magán, ugyanakkor a társadalmi determináció már jelöletlenebbé válik. Ezáltal a későbbi filmekre jellemző univerzálisabb, egzisztenciális válság felé terelődik lassan a figyelem, szépen kirajzolva ezzel az életmű ívét. Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjének restaurált változata augusztus 8-ától látható moziban a Cirko Film jóvoltából.
2024. 08. 10.
Kevin Costner neve a ’80-as évek végétől egybeforrott a westernnel és a baseballfilmekkel, azzal a két filmtípussal, melyek jellegzetesen az amerikai nemzettudathoz tartoznak, hiszen az ismeretlen föld meghódítása és a tökéletes hazafutás egyaránt az ország iránt érzett patriotizmust táplálja, erősíti. A színész-rendező a Yellowstone című televíziós sorozatban tett sikeres kitérője után tér vissza szeretett műfajához, a westernhez, hogy a zsáner archetípusait, motívumait és konfliktusait felsorakoztatva, illetve jól ismert ikonográfiáját megrajzolva elmesélje saját vadnyugati eposzát. A négy részesre tervezett Horizont: Egy amerikai eposz első felvonása lassú sodrású és széttartó hősköltemény, egyben bátor és grandiózus filmkészítői vállalkozás, olyan mozgóképes alkotás, amely Kevin Costner alázata és elhivatottsága nélkül nem jöhetett volna létre, és amelyért megéri mozijegyet váltani.
2024. 07. 15.
A John Krasinski által útnak indított „csendhorror”, a Hang nélkül előzményfilmet kapott. Az Első nap nemcsak hatásosan mutatja be, hogyan omlott össze az emberi civilizáció az idegeninvázió hatására, hanem egy mélyen emberi, megindító drámát is színre visz a pusztulás színpadán.
2024. 06. 30.
Az idei cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard nevű mellékszekcióját az izlandi Rúnar Rúnarsson csendes és minimalista eszközökkel mesélő filmje, a When The Light Breaks nyitotta meg, amely egy szerelmi háromszög melodrámáján keresztül mélyed el a gyászfeldolgozás fázisaiban, amikor a szeretett személy hiánya miatt érzett fájdalom csillapíthatatlan hullámokban nyeli el az embert és hagyja magára az üresség bénító állapotában. Rúnarsson visszafogott filmjére a fesztivál után is érdemes lesz odafigyelni.
2024. 06. 17.
Egy dokumentumfilm és egy játékfilm is feleleveníti a 35 évvel ezelőtti hatalmas botrányt, amely a Milli Vanilli nevű popbanda körül robbant ki, és ezek a filmek fontos kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy kié a felelősség, és egyáltalán mi a művészet.
2024. 06. 04.
A Friss Hús Rövidfilm Fesztivál Határhelyzetek című szekciójában hat olyan nemzetközi film került versenybe, melyek mindegyike a társadalom perifériájára szorult vagy szorított, kitaszított hősökkel operál, mindezt a legkülönfélébb formai és tematikus megközelítésekkel színesítve.
2024. 06. 02.
Nuri Bilge Ceylan legújabb, Elszáradt füvekről című filmjében egy vidéki faluba kihelyezett tanár életének és helyi közösséghez való viszonyának boncolgatása apropóján elemzi az emberi kapcsolatokat és az elvágyódás témáját.
2024. 05. 26.
A cannes-i filmfesztivál Midnight Screenings néven futó mellékszekciója éppen az olyan filmek bemutatására ideális, mint Lorcan Finnegan The Surfer című szürreális műfajegyvelege, amelyben Nicolas Cage-ből előtörhet a Cage-rage, ahogy a perzselő napsütésben és a zabolázatlan ausztrál természet szorító ölelésében alászáll a toxikus maszkulinitás poklába.
2024. 05. 22.
Ahogy tavaly az Érdekvédelmi terület, úgy az idei cannes-i filmfesztiválon a svéd-lengyel származású Magnus von Horn The Girl with the Needle című filmje merül el az emberi kegyetlenség sötét bugyraiban és fokozatosan ránt be egy megborult elme hazugságokkal átszőtt horrormeséjébe, melynek borzalma ezúttal is a valóságból táplálkozik.