bezár
 

zene / gondolat

Vizuális zene és zenei vizualitás
Vizuális zene és zenei vizualitás
Frederico Fellini és Nino Rota. Két hatalmas, egymástól már-már elválaszthatalan név az olasz filmművészetben. Azt azonban kevesen tudják, hogy Fellinit és Rotát a közös alkotómunkán túl szoros, életre szóló barátság is összefűzte. Az 50-es évek elején egy cinecittài[1] villamosmegállóban találkoztak először, és megismerkedésüktől halálukig Rota mintegy 12 Fellini-film zenéjét komponálta meg. A leghíresebb talán az Országúton (La Strada, 1954) zenéje, ami még azoknak is ismerősen cseng a fülükben, akik sosem látták. Nemhiába: Rota zenéje szinte ugyanolyan híressé vált, mint a film maga.
Egy üres szoba megtöltése
Egy üres szoba megtöltése
„102 tavasz hava áztatott / nyár heve tikkasztott / ősz lombja takargatott / tél fagya zsibbasztott” – Király Ernő
Johann Mattheson és a zenei ékesszólás
Johann Mattheson és a zenei ékesszólás
Mattheson a német barokk zeneelmélet utolsó nagy összegzője, akinek elméleti munkásságában kulminálódik a barokk zeneesztétika több mint száz éves tradíciója, és ezért a 18. század első felének legmeghatározóbb zenei személyiségei között foglal helyet.
Elvesztettem Eurüdikémet - Megtaláltam Eurüdikémet
Elvesztettem Eurüdikémet - Megtaláltam Eurüdikémet
A cím Gluck Orfeusz és Eurüdiké című operája 1774-es párizsi változatának híres áriájából, illetve annak parodisztikus átiratából származik. A két változat csak egy-egy szó kicserélésének erejéig különbözik: „J’ai perdu mon Eurydice,  / Rien n’ egale mon malheur”, illetve: „J’ai trouvé mon Eurydice, / Rien n’ egale mon bonheur!”. Azaz: „Elvesztettem Eurüdikémet, / Semmi nem ér fel boldogtalanságommal!” Illetve: „Megtaláltam Eurüdikémet, semmi nem ér fel boldogságommal!”
Szépen sorban minden a helyére kerül
Szépen sorban minden a helyére kerül
Az elmúlt évtized minden kétséget kizáróan egyik, ha nem a legnagyobb magyar rockzenekara az Ivan and the Parazol. Ezt nem csak a személyes megítélésem mondatja velem, hanem az a tény, hogy fiatalok tízezrei köszönhetnek nekik személyes kapcsolódást a rock és a beat világához.
Miért nem boldogult itthon Cziffra György?
Miért nem boldogult itthon Cziffra György?
Cziffra György, világhírű, külföldre emigrált zongoraművészünk 1994-ben hunyt el. Ezután valóságos elismerés-özön kezdett áramlani itthon irányába. Mint ismert, 1954-ben, 33 éves korában váltott a bárzongorázásról a komolyzenére. Ekkor igazán szüksége lett volna elismerésre és támogatásra, de a szakmától jórészt csak fanyalgást kapott. 1956-ban emiatt rossz szájízzel hagyta el az országot. Nyugaton néhány hónap múlva már a világ legjobb zongoristái közt tartották számon. Szemérmesen hallgat arról a hazai irodalom, hogy mi történt Cziffra körül idehaza 1954 és 1956 között. Erről szól a cikk, annak a Ferenczy György zongoraművésznek a visszaemlékezéseire építve, aki visszahozta Cziffrát 1954-ben a bárok világából a koncertpódiumra és tanára lett a Zeneakadémián.
Aki nem hódolt be
Aki nem hódolt be
Wilhelm Furtwängler a XX. század és minden idők zenetörténetének egyik legmeghatározóbb karmestere, Beethoven, Wagner, Brahms, Bruckner, Mahler tolmácsolója.
Elsötétítéskor egy résnyi ragyogás
Elsötétítéskor egy résnyi ragyogás
1961. január 12-én új fejezet kezdődött a magyar zenés színház történetében, ekkor mutatták be először az Egy szerelem három éjszakáját, az első magyar musicalt. A Hubay-Vas-Ránki hármashoz köthető darabot ma már a színháztörténet egy klasszikus darabjaként tartják számon.  
Apropó: A kékszakállú herceg vára
Apropó: A kékszakállú herceg vára
A kékszakállú herceg vára Bartók egyetlen operája. Az egyfelvonásos darab kezdetben egyáltalán nem volt népszerű, sőt, megalkotásakor előadhatatlansága miatt nem is játszották[1], csak évekkel később, 1936-ban, felújításakor lett átütő siker itthon és a nemzetközi zenei színtéren egyaránt. 2020-ban, Bartók halálának 75. évfordulóján A kékszakállú herceg várával emlékezünk rá.
Mert a dráma élet, az élet dráma
Mert a dráma élet, az élet dráma
A berlini Aufbau Verlag és a Kossuth Kiadó együttműködésének eredményeként már a hetedik életrajzi regényt olvashatja a magyar olvasóközönség. Michelle Marly írói álnév alatt Micaela Jary korábban Coco Chanelről, majd Édith Piafról jelentetett meg életrajzot, 2020-ban pedig Maria Callas, a díva címmel adta ki legújabb biográfiai írását az Aufbau Verlag gondozásában, ami már magyar fordításban is elérhető. A fordítás Várnai Péter munkája.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés