irodalom / lapszemle
2026. 11. 10.
A Jelenkor és az Alföld novemberi számában publikáló írók a veszteség, az emlékezés és a mulandóság alakzataira építve konstruálnak megoldási kísérleteket. A gyász, a test kiszolgáltatottsága és az emlékezés a nyelv által kitöltik a tereket, olykor városokat. A Csorba Győzőről, Nádas Péterről és Krasznahorkai Lászlóról szóló írásokban az irodalmi mű és az életmű megérthetőségének kérdése merül fel.
2026. 11. 07.
Négy tányért kitenni az asztalra egyszerű feladatnak tűnik. Azt már nehezebb eldönteni, mikor kérdezzük meg valakitől, hogy hogyan segítsünk neki, vagy mit kezdjünk azzal, amit nem mond el magáról. Az Élet és Irodalom november 6-i számában egy családi reggeli, egy idegen lakásban tett látogatás és egy esti fogmosás közben kerülnek elő ezek a bizonytalanságok. Van, akiről egyetlen találkozás alatt tudunk meg többet a kelleténél, más mellett régóta ott élünk, mégis marad benne valami meghatározhatatlan. Közben jut hely a falusi beszélgetések különös fordulatainak, az emlékezés bosszúságainak és egy erszényes pulóvernek is.
2026. 11. 02.
Vajon az az ember, aki tévképzeteinek rabja, a saját racionális ítélőképességébe vetett bizonyosságáról ismerszik meg, míg a józan éppen az igazságban való kételkedésről? Az ÉS e heti lapszámában megjelenő metakételyt ébresztő írásai a tudás illúziójára és a megismerhetőség korlátaira reflektálnak, miközben bőven akad mondanivaló Nádas Péterről is – habár az ő verseinek posztumusz kiadása felvet műfaji kérdéseket.
2026. 10. 25.
Egy kutyasétáltatás, egy úttesten átkelő csiga vagy egy régi papucs elsőre nem tűnik olyasminek, amiről sokat lehetne mesélni. Az Élet és Irodalom október 22-i számának több írása mégis ilyen hétköznapi helyzetekből indul ki, és közben az idő múlásáról, az emlékezésről vagy éppen a biztonság kereséséről is szó esik. A lapszámot olvasva leginkább az volt érdekes, hogy mennyi mindent észrevehetünk, ha egy pillanatra eltérünk a megszokott tempónktól. Van, amikor ehhez meg kell állni, máskor pedig éppen az elindulás okoz nehézséget. Mindenesetre a lapszám forgatása egy esős őszi délutánba is szokatlanságot és számos kérdést csempészhet bele.
2026. 10. 18.
Az ember hajlamos azt hinni, hogy a saját történetét legalább ő maga ismeri a legjobban. Aztán kiderül, hogy a múltját mások is értelmezik, a döntéseit algoritmusok is befolyásolhatják, a történeteiből pedig néha egészen más marad meg, mint amit eredetileg el akart mondani. Az Élet és Irodalom e heti számában meglepően sok írás foglalkozik azzal, hogy ki beszél, ki hallgat, és ki alakítja azt a történetet, amelyet végül igaznak fogadunk el. A politikai elemzések, az irodalmi Nobel-díjhoz kapcsolódó összeállítás, a versek és a könyvkritikák között persze első pillantásra nagy lehet a távolság. Mégis akadnak olyan kérdések, amelyek az egyik oldalról a másikra lapozva újra felbukkannak. Az emlékezés, az önrendelkezés, a kimondhatóság és az elhallgatás kérdései ezek, amelyekre a különböző műfajok egészen eltérő válaszokat adnak.
2026. 10. 13.
Az októberi Alföldben lepkék agóniája vonul végig, egy gyerek gyárromok között talál magának játszóteret, és az is kérdésessé válik, milyen hős valójában Lúdas Matyi. A Jelenkor Nádas-búcsúval nyit, verseiben egy benzinkútnál magára hagyott sikló keresi a vizet, a lap későbbi oldalain pedig Mándy Iván eddig nyomtatásban nem publikált bányászriportja is olvasható.
2026. 10. 12.
„Felszálltam erre a hungarikumszimulátorra, és azóta sem találom a kijáratot” – kérem kölcsön Balássy Fanni szavait, hogy kifejezzem azt, amit az ÉS e heti lapszámában publikáló írók egy része igyekezett kifejezésre juttatni, vagyis azt, hogy „úgy látszik, nem könnyű magyarnak lenni a huszadik században” – és nem egyszerű ma sem.
2026. 10. 04.
Az ÉS e heti lapszámában Magyar Miklós Marcel Proust és a japán művészet kapcsolatán keresztül vizsgálja az emlékezés és a vizualitás kapcsolatát, amely kérdést Géczi János és Nikolov Nikolett prózái a gyerekkor felől közelítik meg. Károlyi Csaba Nádas Péter utolsó esszékötetéről írt kritikájában, Benczi Boglárka pedig az általa recenzált négy regényben a társadalmat is érintő identitáskérdéseket veti fel.
2026. 09. 28.
Ex nihilo. A semmiből teremtéstől a megváltás lehetőségéig járják körbe az alkotás különböző formáit az ÉS e heti számában publikáló írók. Vörös István Vasadi Péter költészetéről írva a semmiből teremtést állítja a költői alkotás és a metafizikai igazságkeresés középpontjába, miközben a lapszám további írásai az emlékezés, a trauma, a test, a hiány és a veszteség tapasztalatán keresztül teszik fel a kérdést: mit lehet kihozni abból, ami nincs?
2026. 09. 19.
Az ősz még meleg, nyáriasnak ható napjai nem okoznak gondot az e heti lapszám íróinak: mindenki leltárba kezdett, gondolva a hidegebb napokra. Számba vették a kapott ruháikat, a hét napjait, a telepi kutyákat. De jegyzék készült régi vitacikkek soráról, „folyót” alkotó novellákról és friss megjelenésekről is.
