irodalom / lapszemle
2026. 10. 04.
Az ÉS e heti lapszámában Magyar Miklós Marcel Proust és a japán művészet kapcsolatán keresztül vizsgálja az emlékezés és a vizualitás kapcsolatát, amely kérdést Géczi János és Nikolov Nikolett prózái a gyerekkor felől közelítik meg. Károlyi Csaba Nádas Péter utolsó esszékötetéről írt kritikájában, Benczi Boglárka pedig az általa recenzált négy regényben a társadalmat is érintő identitáskérdéseket veti fel.
2026. 09. 28.
Ex nihilo. A semmiből teremtéstől a megváltás lehetőségéig járják körbe az alkotás különböző formáit az ÉS e heti számában publikáló írók. Vörös István Vasadi Péter költészetéről írva a semmiből teremtést állítja a költői alkotás és a metafizikai igazságkeresés középpontjába, miközben a lapszám további írásai az emlékezés, a trauma, a test, a hiány és a veszteség tapasztalatán keresztül teszik fel a kérdést: mit lehet kihozni abból, ami nincs?
2026. 09. 19.
Az ősz még meleg, nyáriasnak ható napjai nem okoznak gondot az e heti lapszám íróinak: mindenki leltárba kezdett, gondolva a hidegebb napokra. Számba vették a kapott ruháikat, a hét napjait, a telepi kutyákat. De jegyzék készült régi vitacikkek soráról, „folyót” alkotó novellákról és friss megjelenésekről is.
2026. 09. 14.
Az ősz beköszöntével vissza kell térni a hétköznapokba. Vége a nyaralásnak, a szabadságnak, az ember mostantól csak egy-egy pillanatra tud elszakadni a kötelességektől. Az e heti lapban többen számot vetnek és kritikával élnek a társadalom iránt, mások a magyar kultúrát veszik alapul.
2026. 09. 07.
Meghalt Nádas Péter, olvassuk az e heti címlapon, s összeszorul a szívünk. Az ősz első száma az emlékezésről szól, a soha vissza nem térő alkalmakról, eltávozott és még köztünk lévő barátokról, akikre olyan jól esik most emlékezni. Pályatársak és tanítványok búcsúznak az ÉS lapjain a pár napja elhunyt írótól, a sok anekdota, személyes történet és elemzés mellett olvashatjuk a szerzővel készült egyik utolsó interjút is, amelyben – a sors nem kis iróniájával – éppen saját haláláról kérdezik.
2026. 08. 31.
Az államalapítás ünnepe és a hosszúhétvége utáni legfrissebb ÉS-ben a hétköznapoké a főszerep. Az utolsó nyári lapszámban a kijózanító valóság képei mellett azért jut hely a váratlannak is: a magyarországi mindennapokra fókuszáló prózarovat mellett Bíró-Balogh Tamás feuilletonbeli írására érdemes figyelnünk, amely vitriolos stílusban fejtegeti, meddig is ér el a kéz és a takaró; a szépirodalmi blokkot követő kritikarovat pedig tárgyalótermekből ismert feszültséggel és meghiúsuló eutópiák számbavételével élénkíti a kedélyeket.
2026. 08. 19.
Kíváncsi voltam az e heti felhozatalra, így már a négyes-hatoson igyekeztem szemlézni a lapszám szerzőit, amennyire a túlzsúfolt járaton elfoglalt helyem ezt lehetővé tette. Prosenszki Róbert Bevezetés a transzilvanizmusba című írására a Feuilletonban rögvest felfigyeltem, és hasonló izgatottság fogott el Izsó Zita, valamint Szív Ernő (Darvasi László) nevét olvasva. Külön öröm volt látni, hogy Szilágyi Zsófia írása is megjelent az idei év számomra legjelentősebb, magyar nőtörténeti tanulmánykötetéről, és biztos voltam benne, hogy Tóth Ádám Tárlatban közölt írása sem fog csalódást okozni.
2026. 08. 15.
Édesanyánk érintése örök emlék marad. Visszavágyódunk, például tinédzserkorunk könnyed pillanataiba, szívre tett kézzel hallgatjuk azóta is a slágereket, amikre évekkel ezelőtt buliztunk. Az e heti Élet és Irodalomban a nosztalgia kerül a középpontba, és a cikkek jelentős része a múltból szerez inspirációt, vagy történelmi eseményekhez kapcsolódóan boncolgat társadalmi problémákat.
2026. 08. 10.
Mi történik velünk, amikor a háború már nemcsak a történelem része, hanem a színház, a versek és a mindennapok történeteiben is visszhangzik? Az Élet és Irodalom 32. száma többek között erre a kérdésre keresi a választ, miközben magányról, groteszk hétköznapokról és bizonytalanságról mesél.
2026. 08. 09.
Az augusztusi – hagyományosan nemzetközi irodalmi kitekintést nyújtó – Alföld írásaiban az életben maradás vágya verseng a halálvággyal, a szexualitás, hit és az erőszak összegabalyodik, mindenki csalódást okoz mindenkinek, de mégis, a sok világfájdalom ellenére is, a rosszban néha van valami jó.
