zene / előadás
2018. 09. 27.
Elvittem egy pop énekest meg egy színházrendezőt egy "kortárs" koncertre - erről, és tágabb értelemben a kortársról, meg a jövőjéről szól ez az epizód. Nyilvánvaló, hogy a videó nézése közben megjelenik egy WTF??? nagy dundi betűkkel a szemetek előtt, de ez szándékos. mindenki vegye ki a neki megfelelő infót ebből, akinek meg vitatkozni támad kedve, kifejezetten örülök neki, kommenteljen a cikk alatt!
2018. 08. 26.
Két napot voltam ott a háromból, két koncertet hallgattam meg a sokból, a főapátság tiszta levegője, szertartásossága kérdés nélkül vitt magával, söpörte ki a koszt, a zajt, amivel telítődik egy nagyvárosi lélek. A XIV. Arcus Temporum fesztivál egyedi, máshoz nem hasonlítható. Nem szórakoztató, nem sztárokat vonultat fel, nem kényelmes, nem fesztivál, mert arról tömeg, zaj és üzletiesség jut eszembe. Pár pillanatra beláthattam az ott élő szerzetesi közösség, család napjaiba, munkájába, akik a múltjukkal békében, a jelent megélve, a jövőre nyitottan hívnak, hogy TE is a részese légy annak a szigetként létező csodálatra méltó gondolatvilágnak, amit Pannonhalma képvisel.
2018. 08. 16.
Érdemes felidézni az utolsó napokat! Vasárnapi és keddi koncertekről számolunk be itt, s ezzel vége a Sziget Fesztivál 2018-nak.
2018. 08. 12.
A Sziget Fesztivál második és harmadik napján egyaránt volt hallgatnivaló: CAT és Gorillaz, Fran Palermo, Lana Del Rey és 30Y kerül szóba a beszámolóban, valamint a Civil Sziget és az Art Zone workshopjai.
2018. 07. 23.
Az opera műfajának az általam szerethető része zenés színház. A nem szerethető része meg a tömény sznobéria, amit leöntenék róla, ha tehetném, de lassú folyamat, mire lejön, mert ragacsos. Nagy nemegyetgondolás van a műfajt művelő, előadásokat létrehozó művészek hozzáállásában. És pont ezért nem lehet kialakult képünk AZ operáról, mert annyiféle, annyi módon működik itthon is, nemitthon is.
2018. 07. 15.
Sötétben, fáradtan és egy kibicsaklott bokával érkeztünk meg a 2018-as Bánkitó fesztiválra, ám a hangulat szinte azonnal kárpótolt mindenért. A sötétben való sátorverés és kórház után csütörtöktől végre már csak a fesztivál pozitívumaira koncentrálhattunk, amiből volt is egy pár: már aznap is három koncert és egy filmvetítés.
2018. 06. 26.
A koncert napján érkezett hír szerint szülővárosában hatalmas bronzszobrot emelnek Nick Cave-nek. A felturbózott nárcizmusra épülő globális zeneipar világában ez akár intő jelnek is számíthatna: egy újabb rocksztár, aki belemerevedik saját pózába, beláthatatlan távolságra kerülve azoktól, akikhez a zenéje valójában szól. Aki ott volt az ausztrál előadó koncertjén, teljes mértékben megbizonyosodhatott róla, hogy ezúttal szó sincs ilyesmiről. Érinthetetlen szoborszerűség és ájult tisztelet helyett a kapcsolódás ünnepe volt ez az este: egy 61 éves, hús-vér ember mutatta meg nekünk, mi is az a megtestesült érzékiség.
2018. 05. 31.
Kimagasló színvonalú koncertet adott a Dürer Kertben a minden tekintetben professzionális amerikai Exhumed. Matt Harvey-ék az általunk beharangozottal ellentétben végül nem lemezbemutatót tartottak, hanem retrospektív áttekintést adtak eddigi munkásságukból. A szép számú közönség kisebb része ugyan jól fogadta a műsort, de az Exhumed-koncertekre jellemző megőrülés ezúttal elmaradt, a hallgatóság többségének a tej is megaludt volna a szájában, ha nincs a művérfröcskölés vagy nem indítják be néhány szám után a motorfűrészt a színpadon.
2018. 05. 29.
A behatárolhatatlan műfajoktól, kategorizálhatatlan művészi megnyilvánulásoktól, az ismeretlentől való félelem elmaradott magatartás, amit gyorsan le kell vetkőzni, és megismerni minél több velünk egy időben alkotó művészt, művészként azokra reagálni, nézőként tőlük tanulni. Azonos zenei stíluskörön belül tevékenykedők közt is van olyan, aki a másik létezéséről se tud. Szerencsés helyzetemnek köszönhetően van lehetőségem ajánlani nektek egy must see-must hear előadót, Mózes Tamarát.
2018. 05. 25.
Fültanúja voltam 8 évvel ezelőtt a Puskás Stadionban, amikor Lars Ulrich a koncert végén megígérte, hogy hamarosan újra ellátogatnak hozzánk, az oldal hasábjain[1] akkor megírtam, hogy reméljük ezúttal nem 11 év fog eltelni két Metallica koncert között. Valóban nem 11 év volt, csak 8, de megérte kivárni, mert ez a SHOW a nagybetűs SHOW volt!!
