zene / előadás
2020. 03. 13.
A Zeneakadémián megrendezett „Vokális zene mesterei” koncertsorozat március 3-i előadóit már régóta hallgatom felvételeken, és amióta tudomást szereztem magyarországi fellépésükről, szinte számoltam a napokat a koncertig, mint gyerekkoromban, amikor valami jeles eseményt vártam. És hogy milyen volt a koncert? Várakozást felülmúló. Ugyanis a repertoár, amit főleg Bach előtti német vokális egyházzene tett ki, eleve nem könnyed zenei élménnyel kecsegtetett. Így is volt, nem kikapcsolódtunk, hanem be. Mégpedig valami nagyon tiszta és felemelő zenei történésbe.
2020. 01. 21.
Gautier Capuçon és Yuja Wang új közös CD-jét nem is hallgattam meg; gondoltam, majd élőben. És elhatároztam, ha kritikát találok írni a koncertről, egyetlen betű sem fog Yuja Wang ruhájáról szólni. Amikor kijöttem a teremből, akkor viszont már tudtam, hogy meg fogom szegni a magamnak tett ígéretet. Ez a rossz hírem (már akinek rajtam kívül az), a jó pedig, hogy ‒ mint az sejthető ‒ fenomenális koncertnek adott otthont a Zeneakadémia Nagyterme.
2020. 01. 18.
Az Erkel Színházban kétfajta Bohéméletet játszanak; az 1937-es Nádasdy-rendezést, illetve a 2016-es Damiano feldolgozást. Mindkettőt láttam, s tulajdonképpen elégedett vagyok. Az egyik előadással mondjuk kicsit jobban, mint a másikkal, de ezt majd a szövegtörzsben. Hogy mi értelme megnézni kétszer “ugyanazt” az előadást usque egy héten belül? Hát egyrészt két egymástól majdnem teljesen különböző rendezésről van szó, másrészt lehet, hogy semmi. Egy dologban azonban biztos lettem, bár korábban kétségeim voltak; noha Puccini a kissé szentimentális dallamok mestere, de attól még elég nagy szerző.
2020. 01. 10.
A 2019-es év zárásának egyik legerősebb koncertjét a méltán elismert, nemrég új lemezzel jelentkező NKS adta az Instantban. Habár meglepő módon kevesen voltak az eseményen, a résztvevők ugyanolyan energiákat kaptak a csapattól, mint egy teltházas bulin.
2020. 01. 06.
„Na, és milyen volt az előadás?” – „Érdekes.” Klasszikus válasz, ha az ember sem jót, sem rosszat nem akar mondani, netán nem is egészen tudja a tapasztalatait összerakni magában, ezért általában kerülöm. Ha most valaki feltette volna a kérdést, mégis ráfanyalodom. Kezdem messzebbről…
2019. 12. 21.
Ha esetleg ijesztő a gondolat, hogy akár egy évtizedig ugyanazon a munkahelyen dolgozzunk, érdemes belegondolni például Ian Paice helyzetébe, aki több mint ötven éve mondhatja magát a Deep Purple dobosának. Több ezer koncerten dobolt eddig, és a múlt héten tizenhatodszor lépett fel Magyarországon. A puszta ténynél, hogy valaki fél évszázadot tölt egy munkakörben, már csak az lehet nagyobb kihívás, hogy előadóművészként mindez ne szájlebiggyesztett rutinként, hanem az élő zene itt-és-mostja iránt elkötelezett örömként érződjön a közönség számára. Iannek és a szintén több évtizede vele zenélő társainak ez sikerült.
2019. 11. 23.
A hangokért volt leginkább érdemes meghallgatni az idei kamara.hu fesztivál második koncertjét. Nem elsősorban az emberi hangra, nem is hangszerekére gondolok (bár azok sem voltak éppen feledhetőek). Sőt, a Szerb Antal Utas és holdvilágából merített tematika ide vagy oda, még csak nem is az éjszaka hangjait értem ezalatt. A szenvedélyek hangjaiért volt leginkább érdemes meghallgatni az idei kamara.hu fesztivál második koncertjét.
2019. 11. 11.
Ha azt nem is, hogy mire való a szóban forgó gomb, de sok minden mást megtudtunk Dickinsonról, például azt, hogy nem tud kottát olvasni, hogy mi a kedvenc motormárkája, vagy hogy inkább butaságnak, mint bátorságnak tartja az ostrom alatti Szarajevóban adott koncertet – amiért egyébként éppen az idén lett Szarajevó díszpolgára. Az is világossá vált, hogy az Iron Maiden frontembere zene nélkül is remek előadó: a projektorra vetített hatalmas méretű képek valóban csupán illusztrációi voltak az arányosan tálalt, jól ütemezett és persze kellően túlrajzolt történeteknek.
2019. 11. 09.
A Halloweenhez közeledve egy zenei esemény keretében figyelhettem meg a kulturális “típusok” ötvözését; ahogyan az ünnepet is gyakran átveszik különböző hagyományú országok, úgy az alábbi két zenekar is az angolszász területekről származtatott gyökerekből merít, majd egy sajátosabb szemléletbe öltöztetik azt (és szerencsére a magyar halloweeni buliktól eltérően, nagyon ügyesen és élvezetesen). Október 30-án klasszikus rock, blues és ethno surf keveredett a Három Hollóban: fellépett a Yellow Mood és a Folksteps.
2019. 10. 29.
Október 25-én a Zeneakadémia Solti termében Edin Karamazov rendhagyó lantestje több izgalmas kérdést vetett fel. Mekkora az előadóművész szabadsága az „interpretálásban”, amikor olyan zeneszerzőtől játszik, mint Bach? Van-e konkrét jelentése annak, hogy korhű játék? Egyáltalán, mire számított a közönség, amikor Karamazov műsorösszeállítását nézegette az étlapon? Én biztos nem arra számítottam a repertoár alapján, mint amit kaptam. A zenei élmény viszont maximálisan átjött.
