bezár
 

zene / előadás

Az életem semmi más, csak csoda
Az életem semmi más, csak csoda
Dokumentumdráma? Portré? Szentimentális megemlékezés? Mélyinterjú? Egy sokat megélt ember emléktöredékei… Howard Moody Push című, korokat, embereket, életeket összekötő opera-előadását a La Monnaie Malibran terméből közvetítették.
Mindent, amit akartam, megkaptam
Mindent, amit akartam, megkaptam
A zenekar Cím nélküli ötödik lemez névre hallgató anyaga alig több mint fél éve jelent meg, de a formáció már új dalokon dolgozik, melynek korpuszából ízelítőt kaphattunk Szentendre egyik legbarátságosabb szabadtéri koncerthelyén, a Barlangban. Válságtematika elhagyása, nihilizmusban rejlő bátorság, a dal önmagában valósága, a tartalom győzelme a forma felett, és minden, ami a névegyszerűsítésen átesett Galaxisok koncertjéből leszűrhető.
Képzelet és más drogok
Képzelet és más drogok
Mit tesz az emberrel a képzelete, ha szabad utat enged neki? Hős lehet-e valaki csak azért, mert főszereplője egy maga alkotta történetnek, ahol mindenben kudarcot vall? Felérhet-e a költészet az élet hús-vér valóságával? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Párizsi Nemzeti Opera Hoffmann meséi című operájának az előadása.
Haláltól születésig
Haláltól születésig
A gyászmise ima, szertartás, rítus. Búcsú a halottól, köszönés a halálnak. Tisztelgés az élet körforgásának és az élőknek. Főleg az utóbbi gondolat mentén merész és határfeszegető ötletet valósított meg Romeo Castellucci rendező és Raphaël Pichon karmester azzal, hogy Mozart világszerte ismert és énekelt Requiem című művének színpadra állítására vállalkoztak. Az anyagválasztás gesztusa már önmagában figyelemfelkeltő és rögtön felmerül két kérdés: a hogyan és a miért. Az előadás a Lyrique Fesztivál Aix-en-Provence-ban debütált 2019-ben, most pedig az ARTE TV oldalán látható.
Kéken vérző szívek
Kéken vérző szívek
Koromsötét van. A zenekar hallgat. Szélzúgás hallatszik, lassan szétnyílik a függöny. A ködfelhő előtt a színpad nagy részét betöltő szikla jelenik meg, majd Aida, egyszerű kék ruhában, mezítláb. A rendező ezzel az előjáték előtti jelenettel felszólít: Engedd el az elvárásaidat! Engedd meg magadnak, hogy megérintődj! A La Monnaie előadása zavarba ejt, megijeszt, borzongat, elgondolkodtat, egyes pontokon azt is megengedi, hogy hibáztassuk. Tulajdonképpen az orrunknál fogva vezet, és mire észbe kapunk, már teljesen bevont a történetbe.
Judit, jössz-e még utánam?
Judit, jössz-e még utánam?
Suhan az autó. A nő leereszti az üveget, amit a sofőr nyújtott hátra neki. Szemei előtt összemosódnak a nagyváros éjszakai fényei, feje az ablak felé billen; lassan lezárul a szeme, hogy aztán sokáig ki se nyíljon többé. Halk, lágy, mégis hátborzongatóan sikló futamok fel s alá fuvolán, klarinéton és hárfán: Bartók Concertójának harmadik tétele szól.
Új esélyek a karantén idején
Új esélyek a karantén idején
A koncertközvetítések népszerűségi hulláma már korábban elindult, ám most a karantén ideje alatt kétség sem férhetett hozzá, hogy tovább növekszik az igényük és a nézettségük. A Zeneakadémia koncertfelvételeket tesz elérhetővé, amelyeket meghirdetett koncertesemények időtartama alatt lehet megtekinteni az oldalon. A Fejérvári Zoltán koncertjéről készült felvételen Johann Sebastian Bach első három francia szvitjét hallgathattuk meg (d-moll, c-moll, h-moll). Véleményem szerint helyes döntés lett volna a Zeneakadémia részéről, ha a koncert második felét is leadják, és így egyben hallható az összes, akárcsak Fejérvári február 13-i koncertjén.
Barokk hangzás a szimmetria jegyében
Barokk hangzás a szimmetria jegyében
A Zeneakadémián megrendezett „Vokális zene mesterei” koncertsorozat március 3-i előadóit már régóta hallgatom felvételeken, és amióta tudomást szereztem magyarországi fellépésükről, szinte számoltam a napokat a koncertig, mint gyerekkoromban, amikor valami jeles eseményt vártam. És hogy milyen volt a koncert? Várakozást felülmúló. Ugyanis a repertoár, amit főleg Bach előtti német vokális egyházzene tett ki, eleve nem könnyed zenei élménnyel kecsegtetett. Így is volt, nem kikapcsolódtunk, hanem be. Mégpedig valami nagyon tiszta és felemelő zenei történésbe.
Chopin és Franck, tangó és hattyú
Chopin és Franck, tangó és hattyú
Gautier Capuçon és Yuja Wang új közös CD-jét nem is hallgattam meg; gondoltam, majd élőben. És elhatároztam, ha kritikát találok írni a koncertről, egyetlen betű sem fog Yuja Wang ruhájáról szólni. Amikor kijöttem a teremből, akkor viszont már tudtam, hogy meg fogom szegni a magamnak tett ígéretet. Ez a rossz hírem (már akinek rajtam kívül az), a jó pedig, hogy ‒ mint az sejthető ‒ fenomenális koncertnek adott otthont a Zeneakadémia Nagyterme.
Bohéméletek
Bohéméletek
Az Erkel Színházban kétfajta Bohéméletet játszanak; az 1937-es Nádasdy-rendezést, illetve a 2016-es Damiano feldolgozást. Mindkettőt láttam, s tulajdonképpen elégedett vagyok. Az egyik előadással mondjuk kicsit jobban, mint a másikkal, de ezt majd a szövegtörzsben. Hogy mi értelme megnézni kétszer “ugyanazt” az előadást usque egy héten belül? Hát egyrészt két egymástól majdnem teljesen különböző rendezésről van szó, másrészt lehet, hogy semmi. Egy dologban azonban biztos lettem, bár korábban kétségeim voltak; noha Puccini a kissé szentimentális dallamok mestere, de attól még elég nagy szerző.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés