bezár
 

irodalom / tudósítás

Idebent villámlik
Idebent villámlik
Hajnalban apokaliptikus vihar robban ki Szigliget felett. Percekbe telik, mire rájövök, hogy nem egy climate fiction regényben, hanem a JAK-táborban ébredtem fel. Leülök tudósítást írni, így legalább megörökíthetem a táborozók utolsó napjait a poszthumán utókornak. Igaz, befejezni, elküldeni ezt sem tudom, mert nincs net, az áram meg hol elmegy, hol visszajön.
Önmagunk tükrében
Önmagunk tükrében
Van-e boldog idegen?* Kora reggel van, Orbán Jolán nekem szegezi ezt a költői kérdést, aztán rögtön megkínál kávéval. Örülök, hogy kicsit a filozófia tükrében is megismerhetem az emigráció és az integráció témáját. Hiába költözöm haza, tudom, hogy az idegenség ezután is kísérni és foglalkoztatni fog.
Nyílt víz
Nyílt víz
A kastélyban izgalmasak a reggelik. Tologatjuk a tányérunkon a zöldséges párizsiféleséget, közben a húsipar és a szarvasmarhatenyésztés ökológiai lábnyomáról beszélgetünk.
Szigligetre, csak oda
Szigligetre, csak oda
Egyirányú jeggyel utazom Bécsből Szigligetre: ez a JAK-tábor lesz Magyarországra költözésem első momentuma. Nem kevesebbet várok, mint hogy legyen izgalmas és mégis otthonos. Mivel az idei tábor csak négy napig tart, gyorsabban kell élnem, ha minden programra szeretnék bepillantani.
Közelebb a nyelvhez
Közelebb a nyelvhez
Bevezetés és búcsúzás. Bevezetés a szépirodalomba: a kortárs folyóiratokról, műhelymunka Láng Zsolttal és Nádasdy Ádámmal, beszélgetés Zoltán Gáborral.
Kirándulás, műhelymunka, cicakornis
Kirándulás, műhelymunka, cicakornis
Mire eljött a péntek, már alaposan belerázódtunk a táborozásba. Túl a felén, ijesztően közel a végéhez, élveztük a napsütéses parkot, a csak saját felelősségre használható medencét, és mindenekelőtt a műhelymunkát, amiért jöttünk.
Tömény inspiráció
Tömény inspiráció
Napsütéses reggellel folytatódott életem első FISZ-tábora, lelkesen vártam az izgalmasnak és inspirálónak ígérkező programokat, és nem kellett csalódnom.
Kisvonattal az irodalom felé
Kisvonattal az irodalom felé
Évente eljön az a nap, amikor végre úgy veszem a hátizsákom, hogy nem fesztiválra megyek, még csak nem is valami távolabbi helyre, stoppal, tengerhez, hanem táborba. Persze, nem volt ez mindig így, jó pár évig inkább az előbbieket választottam, aztán két éve rájöttem, hibát követtem el. Ez a harmadik FISZ-táborom, és úgy vártam, mint még a karácsonyt se.
Kötelező irodalom halvacsora mellé
Kötelező irodalom halvacsora mellé
Nem sokkal azután, hogy a Kilátó Presszó „FISZ Tábor 2016” feliratú pólóban pompázó munkatársa külföldieknek mesél a hekkről – miszerint Argentínából jön és az arca „very ugly” –, André Ferenc már úgy olvassa fel "úszótanfolyam halaknak" című szövegét, hogy e ronda, de sütve finom lény illata lengi körül. Ezek után ki vitatkozna vele abban, hogy „mindenhez van passzoló verse”? Tóval a háttérben az ilyen sorok is nagyobbat ütnek: „nem fojthatod vízbe a démonaid / mert zseniális úszók bajnokok”. Bár a képek inkább tengerhez kötődnek, ettől – akár a „balatoni hekk” oximoron jellegétől – könnyedén eltekinthetünk.
A cihelődéstől a hegycsúcsig
A cihelődéstől a hegycsúcsig
Miután a helyszínül szolgáló Három Holló hatékonyan elbújt előlem a Piarista köz egy titkos zugában, némi késéssel érkezem a FISZ-tábor előtti utolsó, elsőkötetes-központú Kritikustusára. Éppen akkor csöppenek a beszélgetésbe, amikor Szekeres Niki a „bodoros-modoros” jelzővel illeti Fitos Adrián Tengerhez mérten című szövegét, belőve ezzel a tusa állását.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés