Folyóiratok

Isten mindent jól tesz. Nem kell a nagyvilágon
Példa után soká kutatnom, íme azt
Mindjárt a tökben megtalálom.

Igen csodálta egy paraszt,
Kis szára hogy lehet az óriási töknek.
"Ki így tervezte el, vaj' mit gondolhatott?
Ide tököt... No hisz, helyében én vagyok,
Hát én inkább amoda kötlek,
Az egyik nagy tölgyfára ott.
Bizony, hogy ez így lenne bölcsebb:
Nagy fa dukál a nagy gyümölcsnek.
De nem te láttad el, szegény Janó, de kár,
Tanáccsal azt, kiről a papod prédikál.
Bár úgy lett volna, mert nem jó ez így egészen:
A makk kicsinyke, mint kisujjamnak fele,
Nem itten volna hát helye?
Isten hibázott: hogyha nézem
E két növényt, megint azt mondom én, Janó,
Ez mind fordítva volna jó."
Végül a sok komoly bölcsességtől kifáradt,
"Annak ki túl okos, aludni sem lehet"
Egy tölgy alá feküdt, hol békén szundikálhat.
De hull a makk, egy épp az orrára esett.
Rögtön felébred és az arcához kap akkor,
Meg is találja még, szakállán ott a makk.
Más hangra készteti a sajgó és dagadt orr.
"Ó, ó! A vérem folyik!" Nagy jajgatásba csap.
"S lett volna súlyosabb, mi rám esett a fárul,
Ha makk helyett egy tök mi rám hull!
Isten nem adta így, volt némi igaza!
Okát be tudtam látni végre."
És mindenért Istent dicsérve
Janó vidáman megy haza.


Fordította: Tarczy Dorottya