Portfóliók

Nagy, barna, nélküled esték,
mikor a falon unatkozik a festék.
Csúf, esőbeni ébredések,
háborgatott fecskefészek
Értelmetlen napok bőgtek,
lányok, nejek, úri hölgyek.
Poshadt, lapos nappalok,
azt hittem, hogy meghalok.

Aztán lettél.
Rám nevettél.
Írtam verset,
szépet, szebbet.
Ültem, álltam.
Rád találtam.
Lettél, végre
pont egy éve.
Gyöngyben ülnek
hangos fürjek
zeng az ének,
szeress kérlek!
Nézz kezembe,
végtelenbe
Hív a holnap
érted voltam.
Vagyok.