Portfóliók

Micsoda fanyar búcsút rendezett a természet,

micsoda robajjal temette el az évet.

A tehetetlenség egy pillanatra az ablakon benézett

és a remény megrendülten egyet visszalépett.

Ültünk az asztalnál, valami szárnyassal bajlódtunk,

babonáról folyt a szó, miért fontos a lencse

szívünk együtt dobbant és magunk alá hajlottunk

s mint egy gyorsvonat, megérkezett a pontos szerencse.

A december hidege belekeveredett a félelembe

a szomszéd az ablakon át, mentette a gyerekét

az elmúlás talán ma már kevésbé érdekelne,

de a nem várt halál ne legyen nyereség.

Fojtogatóvá vált a félelem, a remegés

a szavainkból kifogyott a bíztatás

megint nem maradt más, mint a feledés

és az életben keserűbb lett az íz hatás.