Portfóliók
MTV Kultúrház interjú
A kötetben olvasható versek leginkább gátlásos emberek disznó munkái
2007. február 8., 24 perc 49 másodperc
[a]http://www.mtv.hu/cikk.php?id=182854[text]http://www.mtv.hu/cikk.php?id=182854[/a]
A sommás véleményt az Udvariatlan szerelem című kötet főszerkesztője fogalmazta meg - ő csak tudja!
A testi szerelem megéneklésének nincs nagy hagyománya a magyar irodalomban. Pedig vannak elődök: ez derül ki az Udvariatlan szerelem című kötetből, ami a középkori költészet egyik fontos szeletét foglalja össze.
A Kultúrházban a kötet főszerkesztője Bánki Éva, illetve a fordítók Győrei Zsolt és Jeney Zoltán voltak a vendégek.
Nem tudom tudják-e, hogy a túl sok szextől romlik az énekkari teljesítmény? És azt, hogy a középkorban kedvelt elfoglaltság volt a költő hímvesszejéhez írt elégia? Például ez is kiderül, ha elolvassuk az Udvariatlan szerelem című antológiát, melyben rácsodálkozhatunk arra, hogy a gimnáziumban tanult irodalomnak van egy másik oldala is. A trubadúr, udvari szerelem fennköltsége szinte természetes módon termelte ki a dolgokat a nevén nevező, sokszor obszcén, de mindenképpen játékos, testi szerelemre csábító, azt éltető lírát is. Eddig ezt kevéssé ismertük, aztán jött egy lelkes csapat, akik időt és kutató energiát nem kímélve összegyűjtötték ezeket a műveket, majd műfordítók bátor és alapos munkával mai magyar nyelven tálalták.
Az első vendég Bánki Éva, a kötet egyik főszerkesztője.
Aki szerint a középkor ugyan velejéig vallásos volt, a kötetben olvasható versek leginkább gátlásos emberek disznó munkái.
A második vendég Győrei Zsolt szerkesztő, műfordító.
Nagy megkönnyebbülés volt számára, mikor kiderült, hogy még a középkori költők is sokat gondoltak ugyanarra, amire ő maga is, nap, mint nap.
A harmadik vendég Jeney Zoltán irodalomtörténész, műfordító.
Szerinte a mai műfordítók jóval öntudatosabbak, kevésbé vetik alá magukat az eredeti szövegnek: amit az idő kiölt a műből, azt magukból pótolják.
2007. február 8., 24 perc 49 másodperc
[a]http://www.mtv.hu/cikk.php?id=182854[text]http://www.mtv.hu/cikk.php?id=182854[/a]
A sommás véleményt az Udvariatlan szerelem című kötet főszerkesztője fogalmazta meg - ő csak tudja!
A testi szerelem megéneklésének nincs nagy hagyománya a magyar irodalomban. Pedig vannak elődök: ez derül ki az Udvariatlan szerelem című kötetből, ami a középkori költészet egyik fontos szeletét foglalja össze.
A Kultúrházban a kötet főszerkesztője Bánki Éva, illetve a fordítók Győrei Zsolt és Jeney Zoltán voltak a vendégek.
Nem tudom tudják-e, hogy a túl sok szextől romlik az énekkari teljesítmény? És azt, hogy a középkorban kedvelt elfoglaltság volt a költő hímvesszejéhez írt elégia? Például ez is kiderül, ha elolvassuk az Udvariatlan szerelem című antológiát, melyben rácsodálkozhatunk arra, hogy a gimnáziumban tanult irodalomnak van egy másik oldala is. A trubadúr, udvari szerelem fennköltsége szinte természetes módon termelte ki a dolgokat a nevén nevező, sokszor obszcén, de mindenképpen játékos, testi szerelemre csábító, azt éltető lírát is. Eddig ezt kevéssé ismertük, aztán jött egy lelkes csapat, akik időt és kutató energiát nem kímélve összegyűjtötték ezeket a műveket, majd műfordítók bátor és alapos munkával mai magyar nyelven tálalták.
Az első vendég Bánki Éva, a kötet egyik főszerkesztője.
Aki szerint a középkor ugyan velejéig vallásos volt, a kötetben olvasható versek leginkább gátlásos emberek disznó munkái.
A második vendég Győrei Zsolt szerkesztő, műfordító.
Nagy megkönnyebbülés volt számára, mikor kiderült, hogy még a középkori költők is sokat gondoltak ugyanarra, amire ő maga is, nap, mint nap.
A harmadik vendég Jeney Zoltán irodalomtörténész, műfordító.
Szerinte a mai műfordítók jóval öntudatosabbak, kevésbé vetik alá magukat az eredeti szövegnek: amit az idő kiölt a műből, azt magukból pótolják.
