bezár
 

Portfóliók

A kémia dala

Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
 

         - Utólag könnyű okosnak lenni, de azt hiszem, ha egy szemüveges lapos banya tanítja nálunk a kémiát, jobb lett volna az osztályátlag. Csak a legelvetemültebb "Steinmann"-ok voltak képesek ezen órák alatt a kémiával foglalkozni, mindenki más, az összes egészséges nyálcsorgató, süket fülekkel és bénult aggyal a már nem is oly fiatal tanárnőt bámulta, mert az egész fúiskola, az egész Marcibányi tér legszebb virága ő volt.

     - Én elhatároztam ekkor, hogy megjavulok - összeszedem magam, figyelni fogok a kémiára is, nemcsak arra a kamaszőrjítő jelenségre, aki előadja, de legalábbis időnként megkisérli. És tanulni is fogom a kémiát - bár ez utóbbi művelet egyáltalán nem volt szokásomban, elég volt figyelnem az órákon - ám a kémia sajnos nem ment bele a fejembe sehogyan sem. Különben is minden körülmény ellenünk fordult a kémia szokásos szakszerű befogadásához.

      - Rettenetesen féltékenyek voltunk például, a magas, sármosan férfias, őszülő halántékú Sárospataki tanár úrra, aki isten tudja miért nem vett tudomást a mi rajongó, feszesen érett kémiatanárnőnkről, vagy csak nem mutatta a sok ácsingózó lehegő kamasz előtt. Mintha valami sejtelmesen izgalmas románcra vártunk volna. Rajtunk kívülálló látványos beteljesülésre mint a moziban, vagy isten tudja mire.

     - Sárospataki tanár úr bicegett kissé valami háborús sérülése miatt, amit még ráadásul huszárként szerzett valamelyik fronton és úgy tudott letekinteni a körülötte csendes kitartással ólálkodó szerelmünkre, mintha most is a lován ülne, s oly közönyös távoltartással hagyta magát környékezni, hogy még távolabbró figyelve is belesápadtunk..

     - Apám nagybátyja is huszárfőhadnagy volt, lovon persze sose ült, csak íróasztal mellett, és a kőrúti garzonjában takaritónő helyett szeretőket tartott. Nem szerettem a kifent gazfickót, még agg korában sem, amikor megismertem, tipikus hátországi huszár volt snájdig és pofátlan. Sárospataki legalább megtette a magáét, s ha már nem tehette többé, tanárnak állt méltósággal egy budai fiuiskolában. A nyolcadik év végén, utolsó óráján kemény kérdést intézett az osztályhoz -  amolyan végső lehetőséget kínált:

     - Ki akar egy egész jegyet javítani...? - kérdezte, s egyúttal belelapozott az osztálykönyvbe. Itt a lehetőség..! Senki...? - nézett körül kissé megvetően, és akkor tudom, hogy mindazok akikben nagy lánggal égett a kémiatanárnő iránti kamasszerelem és csodálat, és minden egyéb, nem is beszélve a hormonok zabolátlan örjöngéséről, szinte egyszerre és kihívó daccal bátran jelentkeztek.

     - Jöjjenek ki kérem - mondta Sárospataki, és sorba állította őket a tábla előtt. Kilencen voltak, illetve voltunk, amolyan mindenre elszántak, vártuk a megsemmisülést, a dicső halált. Sárospataki noteszt vett elő, sorra felírta a neveket. Figyeltem az arcokat, már nem tűntek olyan rettenthetetlennek, némelyek talán már vissza is oldalogtak volna szivesen, ha lehet. Pedig....

     - Az urak megkapják a kívánt jegyeket - jelentette ki a sor végére érve, és helyére küldte a társaságot. Kicsit várt amig meglepetten helyet foglaltunk, aztán hóna alá vette az osztálykönyvet és menni készült.

     - ...még annyit mondanék - állt meg elgondolkodva az ajtó előtt - főleg azoknak akik helyben maradtak - vége az utolsó évüknek, most valami más kezdődik a maguk számára, ott pedig néha bátorság is kell. A feleléshez is meg máshoz is. Csak intett amikor kiment, pedig még tarthatott volna tovább is a matek óra.

     - Ebéd után kisebb csapattal indultunk a tér felső részén lévő lőtér udvarára törökmogyorót, de főleg töltényhüvelyeket zabrálni. Vagy száz lépésnyire Sárospataki tanár úr haladt előttünk szerelmünkkel az oldalán.Talán ha egymásba karolnak, s úgy mennek föl az Alvinci úton a Törökvész felé, könnyebben elfelejtem a képet mint befejezett tényt, mint nyilvánvaló hepiendet, de csak mentek lassan kimérten, időnként megállva, bólogatva. Ácsorogtunk egy ideig a tér sarkán, szótlanul néztük a párost, a színes kartonruhába rejtőzködő tökéletes női alakot, s azt a finom szinte elegánsan bicegő járást a Sárospatakiét, a leszerelt huszárét. Irígykedtem - a fenébe, még az is milyen jól áll neki, nyilván kilőtték alóla a lovat - akkor történhetett az eset. Nem kisérhettük őket tovább, a hatalmas törökmogyorófa másfele volt. És a vörösréz hüvelyekből is hiány mutatkozott akkoriban.

     - A lenyűgöző orvosi lelemények után, íme egy másik gyöngyszem a biokémia blogról. A holmium, a kedvencem, olyan nekem is van. Néha túl sok is van szanaszét, és akkor rendet kell csinálni. Gondolkodtam még a kurcsatóviumon, ez is nagyon jól hangzik, csak nem tudom mihez kötni... Soha nem értettem, de szép emlékeim maradtak a kémiáról. 

      - Nemrég hallottam, hogy eladták a lőteret, és bontják a szép régi favázas épületet. Csak az a mókusok kedvence, az a tövétől ágas hatalmas faóriás ott az udvaron, csak az legalább megmaradjon. 

A kémiai elemek "dal"

Egy felettébb vicces dal. Szövegkönyv a periódusos rendszer. De inkább hallgasd meg! :)


A kémiai elemek
(Sir Arthur Sullivan-Tom Lehrer-Philipp István-Bárány Ferenc)

Van vanádium, kűrium, cirkónium,
Berillium, berkélium, diszprózium,
Einsteinium, európium,
Tórium, lutécium, titán
És mendelévium, és van protaktínium
És ólom, kalifornium.

Rénium, ruténium, rubídium,
Promécium, polónium, szamárium,
Szilícium, germánium, ozmium,
Plutónium és kálium és gallium,
Erbium és terbium és túlium
És tallium.

Ittrium, itterbium és argon,
Alumínium és van prazeodímium
És stroncium, technécium és
Kadmium és kalcium, asztácium
És bárium és cérium és cézium
És ródium és rádium.

Ugye milyen érdekes? És ez még csak
46 elem volt! Most jön a többi 58!

Kripton, jód és indium és radon,
Gadolínium, xenon, kobalt,
Tantál, nikkel, vas és amerícium,
Hidrogén és nitrogén
És arzén, kén és oxigén és lantán,
Mangán, neon, réz és antimon
És szén szelén.
Króm, bróm, higany, arany, molibdén
És hafnium, klór, bór, platina,
Urán és neodímium, szkandium,
Magnézium és cink és laurencium,
Volfrám, ón és foszfor
És hát persze kurcsatóvium.

Fluor is van, bizmut is van,
Tellúr és palládium, aktínium
És lítium és ezüst és irídium
És fermium és francium és holmium
És hélium és nátrium, neptúnium,
Nióbium, nobélium.

Ha e dalt akarod énekelni,
Megteheted könnyen;
A szövege benne van
A kémia tankönyvben.

 Oppenheim Címkék: zene kémia

http://biokemia.blog.hu/api/trackback/id/1302695
 

 

 

 



nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés