Portfóliók
Dolgok
(kisjátékfilm-forgatókönyv; rendező: Horváth Edina)
Két alak közelít egy egyirányú utca járdáján, épphogy elférnek egymás mellett a parkoló autóktól. Lány és fiú, nem fogják egymás kezét, de válluk néha összeér. Verőfény; mindketten hosszú bőrkabátban és napszemüvegben. Kicsit esetlen és nagyon másnapos a mozgásuk. Mintha mosolyognának. Mire kellő közelségbe kerülhetnének, kisétálnak a képből: átvágnak a túloldali járdára.
*
„Reggel” egy lepattant lakásban (alig berendezett szoba, költözéshangulat, dobozok, az asztal mellett néhány könyv, maradék vörösbor egy üvegben, a földön egy CD-lejátszó); déli fényár, ketten mocorognak a szivacson, húzatlan paplan és hálózsák alatt. Mint egy ébresztés, megszólal egy mobiltelefon.
A lány hirtelen felugrik (jócskán összegyűrődött kék farmerban és fekete pólóban; bizonytalan a mozgása még) a székre ledobott hosszú, fekete bőrkabátja zsebéből előhalássza a telefont.
L (jól hallható álmossággal) Halló!
X […]
L (kissé felélénkülve) Helló!
X […]
L Jól van, mi van veled?
X […]
L Ja… igen, miért, hány óra van?
X […]
L Akkor jó.
(odamegy az ablakhoz, felnevet, kinéz — tizedik emeleti lakás, szinte semmit nem lehet látni: köd van)
X […]
L Na jó. Figyelj, majd felhívlak!
X […]
L Igen, majd ha felébredtem. Na csáó!
Kinyomja a készüléket, leengedi a kezét, állva marad, vár egy kicsit, kifelé néz az ablakon, háttal a szivacson fekvő fiúnak.
Kis idő múlva helyet keres a telefonnak az asztalon, majd inkább az asztal melletti könyvkupac tetejére teszi a készüléket.
Visszafekszik a szivacsra, belefúrja fejét a paplanba.
*
A fiú nyöszörög, majd rámozdul a lányra: felé fordul, átrakja meztelen lábát a másik lábán, és megsimogatja az arcát. A lány nem reagál.
F Főzök egy kávét.
L Főzök kávét.
F Majd én főzök.
*
A fiú gatyában megy ki a konyhába, csak zajok hallatszanak, ahogy odateszi a kávét (halk káromkodás egy csattanás után).
A lány nem mozdul, továbbra is maga elé néz. Megfogja a mellét.
*
A fiú visszajön és ledől a szivacsra. Mozdulatlanok, nem látszik az arcuk. Kotyog a kávéfőző, halkan a távolból beszűrődő autózaj is hallatszik.
A lány rámozdul a fiúra: felé fordul, átrakja a lábát a másik lábán, és megsimogatja az arcát. A fiú nem reagál.
*
A lány behozza a kávét: egyik kezében törött fülű bögre, másikban üvegpohár, tele sötétbarna folyadékkal. A fiú már pólóban ül a fotelban és dohányzik. A lány odaviszi neki a gőzölgő bögrét, majd leül a szivacsra. A poharat maga mellé teszi a földre.
L Jó híg ez a kávé.
F Mindig elbaszom. (affektálva) Mindig iszonyú kávékat sikerül főznöm.
L Nem baj.
F Jó szar kávékat. Mert túl sok vizet teszek bele.
A lány mellett a földön valami bulvárlap, a címloldalon Meryl Streep, belelapoz, de azonnal be is csukja.
L Jó ez a csaj. (ledől a szivacsra) Nagyon fáj a fejem.
F Van Aspirin, Algopirin és Apranax.
L Jó, majd kitalálom.
F Ja, tényleg nem rossz.
*
A lány fekszik, a fiú a fotelban ül, majd feláll, és az asztalon lévő hamutartóban elnyomja a cigarettát.
*
A lány időközben újra elaludt. A fiú keresgál, talál egy CD-t, berakja a lejátszóba. (Dvořák: Új világ szimfónia, adagio – allegro molto) Hosszan bámul kifelé az ablakon.
*
Kopogás hallatszik kintről, a fiú az ajtóhoz megy, kinéz a kukucskálón, majd ajtót nyit, de elállja a bejáratot, hogy a látogató ne jöhessen be rajta, a beszélgetésükből is csak a fiú szavai hallatszanak, csak ő látszik.
F (kissé fásultan) Na szevasz. Mi van?
Y […]
F Nem, most nem.
Y […]
F (hirtelen kicsit felemeli a hangját) Nem erről van szó!
Y […]
F Ja… ebben lehet, hogy igazad van.
Y […]
F (megint felemeli a hangját) A faszt, hát nem érted?
Y […]
F Te nem vagy normális.
Y […]
F Oké, igazad van. Majd megbeszéljük a dolgot, de nem most, jó?
Y […]
F Nem ezt mondtam, de ne is érdekeljen.
Y […]
F Igen, menj.
Y […]
F Csá.
A fiú bezárja az ajtót, visszamegy a szobába.
*
A lány felébred: először csak a fiú felé fordul, majd kinyitja a szemét.
L Azért jó ez a zene, mert nem okoz függőséget.
F (nevet és a lány felé fordul) A kávétól jól visszaaludtál. (visszafordul az ablak felé)
L Miért, hány óra van?
F Nálam azért függőséget okozott.
*
Kilépnek a lepattant ház kapuján, csak távolról látszik, ahogy két alak közelít egy egyirányú utca járdáján, épphogy elférnek egymás mellett a parkoló autóktól. Lány és fiú, nem fogják egymás kezét, de válluk néha összeér. Verőfény; mindketten hosszú bőrkabátban és napszemüvegben. Kicsit esetlen és nagyon másnapos a mozgásuk. Mintha mosolyognának.
