Portfóliók

 árnyjáték

fiatal még a nap
de űzetlen a vad
megveted a táncod
álom-arcodat varrod

feleselő szellemed
átkos börtönbe zárod
onnan, mélyről várod
börtönviselt párod

ott, a kulcsot eldobod
hol a két szív dobog
majd erőtlenül nekilátsz
hogy lásd a napod viharát

alant, az éjszakát várod
hol nem a bűnt bánod.
A fentieket hitegeted:
te is élvezed a táncod.

nem félesz a sötétben
újjá leszel az egész felében.
majd fentről látod,
börtönviselt barátod

lentről múló fényszerep
játszik most veled
de most jő a te tered
vidd hát véghez tervedet

lent, fényként a sötétben
felöltik ősi hiányod
lesz-e két fél, egészben
most, talán, tovább látod…

álomvágy mezsgyéjén,
teljesség szegmensén
birkózik két örök-ökör
míg semmivé lesz a kör